Elindult annak a honlapnak a tesztje, mely majd a nyár folyamán le fogja váltani az XStreet SL eddigi honlapját. Új nevet is fog kapni, ami a frappáns de könnyebben megjegyezhető Marketplace Second Life. Tesztelni bárki tesztelheti ezen a címen.

Első nézésre a honlap tetszetős, és sok hasznos dolgot fedeztem fel. A vásárlói résszel eddig se volt gond, eztán sem lesz. Több könnyítést kapunk a keresgéléshez. Már nem kell annyit lapozgatni, ha meg akarjuk találni azt, amit szeretnénk, mert be lehet állítani, hogy egy oldalon akár 96 elem is megtekinthető legyen. Egy kattintással azt az intervallumot is megadhatjuk, hogy mennyiért keressük az adott terméket. A termék gallériája is modernebb, kezelhetőbb lett. A vásárlás módja is megváltozik: az eddig megszokottból a internetes boltokban megszokott kosaras módszerrel fogunk találkozni, amikor mindent begyűjtesz a kosaradba, és ráérsz fizetni a végén. Természetesen kívánságlistát is állíthatsz össze (ennek lényege az, hogy megadod előre, mit szeretnél, és a barátaid ebből a listából választanak, ha meg akarnak ajándékozni).

Az Eladóknak már ennél nehezebb dolguk lesz, elsőként ugyanis nem fogják tudni, hova kell kattintaniuk. Egy kis angolszótárazással azonban ez is megoldható, főleg, hogy a kifejezéseken Lindenék nem változtattak. Sok funkció még nem elérhető, de már lehet szerkeszteni a eladni kívánt termékek adatait (Manage Inventory). Található egy-két újdonság is, így lehet a saját boltunkról információt megadni, de menedzselőket is megadhatunk, ha mi nem szoktunk ráérni. Van egy talányos érdekesség is, amiről információt még seholsem olvastam: lesz kuponrendszer is a Marketplace-en...

Összességében mit tudok elmondani a Marketplace-ről? Hát csak azt, hogy bár még csak béta a rendszer, de már így is profi, sokkal modernebb hatású, mint az XStreet SL. Az eladói oldalon még van mit csiszolni - pl. kezdőlapnak sokkal jobb volna egy képes menürendszer, mint egy ilyen száraz, menüpontos valami. De ez csak az én szerény véleményem. De határozottan tetszik...

Most két helyszínen is jártam, mindkettőt a Destination Guide-ban találtam. A Stonehenge nemrégiben bukkant fel a listában, így odavitt a mai első utam.

Itt nem a mostani Stonehenge-t láthatjuk, hanem annak reprodukált változatát (Teleport: http://slurl.com/secondlife/CSW%20Island/77/129/22): milyen lehetett fénykorában. Láthatjuk, ahogyan a gigantikus kőkapukon átmegy a fény, ahogyan a hatalmas területet körbezárja a kősor. Történelmi fejtegetéseket nem találunk, de találunk egy-két táblát, hogy a történészek szerint hogyan nézhetett ki. Így tehát a képzeletünkre se kell bíznunk magunkat, elég egy teleport oda és pár perces körülnézés, és sóvárgás az igazi Stonehenge megtekintése után...

A másik helyszín az Eiffel-torony (Teleport: http://slurl.com/secondlife/Paris%20Eiffel/7/163/24). Lehet, hogy ez már rég megvan, és csak nekem új, de igazság szerint a régen oly divatos nagyvárosi reprodukció SIM-ek (bár lehet, még mindig az) valamiért sosem vonzottak. Talán azért, mert nincs abban semmi poén, hogy egy szellemvárost látogassak. Pedig sok ilyen van, hamarosan sorrakerülnek ezek is. Az épület hihetetlen részletességgel lett elkészítve, fogalmam sincs, hogy tényleg ilyen-e eredetileg is, vagy ez csak a korabeli változata, látva a környezetet. Ugyanis az Eiffel torony alatt több mókás bábut lehet találni, egy gyerekével sétáló üzletember, egy fotográfus, egy fagyiárus, egy liftkezelő. Mind-mind a XX-ik század elejéről. Sajnos (bár lehet, csak helyhiány miatt) a liftet teleportgombokkal oldották meg, pedig egy fizikai lift még dobott is volna valamit a hangulaton. A felső szinteken megcsodálhatjuk a vázszerkezetet belülről, valamint shoppingolhatunk kedvünkre. A felső szinten pedig eldönthetjük: vagy szerelmeskedünk a párunkkal a torony tetején, vagy leugrunk róla - mintkettőre van lehetőség...

Korábban cikkeztem a Nemo nevű tengeri bázisról, melyet Jules Verne tiszteletére emeltek. Az alkotók hamar népszerűek lettek a témával, így a szomszédos SIM-et is megvették, és Nemo II néven igazi steampunk paradicsomot hoztak létre (SLURL: http://slurl.com/secondlife/FRANCE3D%20Futuna/225/203/41).

A szigeten egyetlen főutca látszik első látásra, egy csillagvizsgálóval a szélén. A csillagvizsgálót is érdemes végignézni, hiszen egyrészt nagyszerű képeket lehet csinálni itt, másrészt innen egy térképen keresztül teleporttal elérhetőek a szigetek többi részei is. Az alsó szinten egy Naprendszer rekonstrukciót láthatunk steampunk stílusban, fent a tetőn pedig egy gigantikus távcsövet.

A főutcán is érdemes körülnézni, a boltokban ugyanis lehetőséget adtak a steampunk alkotóknak, hogy árulják holmijaikat. A főutcáról letérve egy henger alakú vonathoz érünk, melynek célja, hogy a Nautilushoz eljussunk. Bár elég nehéz bejutni a tengeralattjáróval gyalog (Emeraldosoknak csak két kattintás), egy csendes kis pihenő-társalgóhoz jutunk el, amihez hasonlóval a Nemo egyik szobájában is találkozhattunk.

Kiérve a hajóból egy másik csővonatba ütközünk, ahol egy bányába juthatunk el, amit az Utazás a Föld középpontja felé című regény ihletett. Itt találhatjuk meg a hatalmas pajzsfúrót, de csodálatos ásványokat is felfedezhetünk. Innen nyílik egy alagút, mellyel összekötötték a Nemo II-t a Nemo-val. Így már nemcsak a tenger felől közelíthetjük meg a tenger alatti komplexumot, hanem a szárazföld alól is.

A Nemo II egy könnyed kis barangolással bejárható, komplett egésszé téve a korábbiakat. Ám a fellegekbe tekintve azt hiszem, még koránt sem lesz vége az helyszín bejárásának, lesz még folytatása a Nemo sorozatomnak... Hamarosan!

A Metaversally Speaking elég részletesen elemzi ezt a változtást, és a reakcióiból egyértelműen a rosszalás jön ki. A saját szemszögéből elemzi, hogy Mark-nak miért kell elmennie, de ugyanakkor rossz lépésnek tartja, hogy Philiph visszatér.

Lássuk egyéb szemszögből ezt a kérdést. Ugyebár Philiph volt a Second Life alapítója, ő találta ki ezt az elég érdekes programot. 2007-ben volt az a bizonyos médiabumm, ami szerintem egy elhibázott lépés volt. Mert OK, hogy mindenki megismerte akkor, de akkor annyi sebből vérzett a project, meg annyira vitatható volt maga a Second Life, hogy nem is értem, mit várhatott a Linden Labs, miután mindenki elfordult a project-től? Egy olyan birodalomba fog fektetni a Coca Cola meg a többiek, melyben mindenki vagy szex-re vadászik, vagy szerencsejátékot játszik, vagy klubbokban hetyeg? Mindeközben a juserek óhatlanul összehasonlítják a programot kedvenc FPS-eikkel, és nem elég, hogy szar a grafika, hihetetlen bajok vannak a laggal, de még az értelmét se látják?

Philiph elment, Mark jött. Mark ebbe a projectbe értelmet próbált lehelni, erősíteni kívánta a Second Life márkanevet. Bár a médiabumm és a sorozatos elfordulások annyira megtépázta a brand hírnevét, hogy ettől sokmindenki nem remélt semmit sem, de azért valljuk be, megpróbálta. Vannak elhibázott lépések (pl. az Avaline és az SLim), de voltak jó lépések is. Alapvetően az volt a cél, hogy próbáljanak új ügyfeleket szerezni (SL Enterprise), legyen az virtuális munkahely vagy oktatási centrum. Próbálta lenyesni azokat a vadhajtásokat, melyeket az SL születésétől fogva ott voltak (pl. Zindra létrehozása, és a szexuális tartalmak oda száműzése). Az SL2 elég jó ötlet lenne, ha nem lenne annyira energiaforrás-zabáló (még nem teszteltem le az SL2.1-et, de meglátjuk, mit hozott az új béta). Mark ideje alatt csomó olyan lépést tettek meg, aminek sokan örültek, de sajnos még többen háborogtak. Csak közben elfelejtik néhányan, hogy az utóbbi 3 év alatt az SL megszépült (a Windlightnak köszönhetően), és jópár fanatikusnak köszönhetően már nemcsak klubbok vannak, hanem vannak olyan helyek is, amit AJÁNLOTT megnézni!

Mark elmegy, Philiph visszajön. Mire várhatunk? Egy újabb médiabummra? Hát, sajnos szerintem azzal nem túl sokra fognak menni. Ahány számítástechnikai, játékoldalon körülnézek, még mindig azt szajkózzák dogmaszerűen, hogy szar a grafika, semmi értelme a játéknak, virtuális szex, szerencsejáték, gyerekpornó, stb... Bár tény és való, kicsit szebb lett a Second Life márkaneve, azért lássuk be, szépen lassan kellene haladni előre, és ha Philiph változást fog hozni az SL-ben, mégpedig POZITÍV változást, akkor talán bizakodhatunk egy szebb jövőben, és akkor nem fogjuk azt mondani a későbbiekben, hogy értelme sincs foglalkozni ezzel a hobbival...

illusztráció: http://www.secondlifeupdate.com/

Atthosz és csapata nemrégiben ismét lezárta a SIM-et, hogy átszabja a magyarok földjét, a Hungaria szigetet. A jól ismert dizájnú épületek újabb környezetbe kerültek. A Nekem 7 (SLURL: http://slurl.com/secondlife/Hungaria/181/48/23) egy szigetté változott, melynek közepén egy hatalmas horgásztó helyezkedik. Az épületek erre a gyűrűszigetre kerültek.

Különféle lehetőséget helyeztek el a szigeten. Így megtalálhatjuk a kezdők információs épületét mindenféle túlélőcsomaggal. A lazulni vágyók akár lógathatják a tóban a lábukat, de horgászhatnak is. Atthoszék különféle kibérelhető épületeket is elhelyeztek, melyekben talán boltok, talán más egyéb tevékenységek fognak zajlani. Színpad is van, ahol remélhetőleg különféle előadásokat láthatunk majd.

Azért új dolgok is vannak. Van pl. egy különleges kastély, ahol nemrégiben a Szent Iván éjszakát mulatták át - korhű jelmezben, ahogyan azt illik. A kastély ad helyet az En Garde játéknak is, melyet korábban Hera már bemutatott. A másik újdonság, hogy a Red Seven nosztalgia-kocsmája is helyet fog itt kapni, ahol Nora és Papika várja a régi barátaikat arra az esetre, ha beszélgetni-bulizni kívánnak.

Mint mondtam, a következő részben a régi klienst fogom bemutatni - mármint hogyan indítsuk el elsőre, hogy nekünk jó legyen. Persze, én most egy Emeraldon fogom ezt bemutatni - a legutóbbi változatot innen töltheted le, a legtöbb magyar ezt használja.

A legfontosabb persze a magyar nyelv beállítása: az Edit főmenüben a Preferences-t válaszd ki - kezdő képernyőnél mást nem is tudsz. General oldalon alul találod a Language részt, ezt módosítsd Magyarra (1).

Jöjjön a grafikus beállítás, mely hasonló az SL2-nél leírtaknál: Graphics oldal, húzzuk le a Quality-t Low-ra (2), pipáljuk ki a Custom-ot (3), és a Particle Countot húzzuk le 512-re (4). Gondolom kérdezhetitek, mi a fene az a particle, azaz a részecske - de erről később. Az 512-es beállítás optimális szerintem, kevésbé okoz lassulást, és még így is szép látványban lesz részünk.

A következő beállítás az Audio&Video oldalon van, mégpedig a Play Streaming Music... és a Play Streaming Media... beállítás előtti pipa berakása. Ha ezeket bepipálod, akkor nem lesz gondod a klubokban, amikor tudni akarod, éppen milyen zenét hallgatnak a többiek. Emlékszem, ez volt az a rész, ami a legtöbb problémát okozta egyeseknél :D

A következő beállítást a Voice Chat kipipálása, mégpedig a Voice Chat ablakban. Azért örülök annak, hogy ezt a részt az SL2 nem külön kezeli már, hanem a hangerő beállításánál lehet ki-be kapcsolni - hogy miért, arról még lesz szó...

Végezetül a port beállítása Network oldalon. Csak be kell pipálni, és kész is - akinek routerje van, az azért engedélyezze a 31000-es portot, különben bajban lesz. Ezzel végeztünk is, OK-zük le az ablakot, lépjünk ki az SL-ből, és kis idő múlva indítsuk el újra. Máris láthatjuk, hogy magyarul kéri a felhasználói nevet és a jelszót...

Hihetetlen, de megtaláltam a Second Life 2003-as reklámfilmjét. Kissé megmosolyogtató számomra, de igen: így kezdődött. Mára már jobban kidolgozott karakterekkel találkozgatsz, szebb grafikával - felhők az égen, ha akarjuk árnyékolással. Már élőhangban beszélgethettek egymással. De a Second Life-ot a közösségi szellem miatt is lehet szeretni: találkozhatsz olyan kultúrák képviselőivel, akivel amúgy nagyon nehezen. Olyan emberekkel, akiknek az érdeklődési köre ugyanaz lehet, mint a tied...

Hamarosan jönnek az újdonságok - az új kliensben már más hangon beszélgethetsz a Voice Morphing segítségével. Sőt, küszöbön van a 3D objektumok exportálási lehetősége is - mely még nagyobb forradalmat ígér, mint a sculptie bevezetése...

Addig is ünnepeljük Lindenéket. 7 évesek. 21 régióban ünnepelnek. 700 szervezővel, 300 kiállításon, 200 élő performansszal. Megismerheted az SL művészetét és újdonságait, ha eddig még nem fedezted fel. Mindezt június 27-éig, de a szigetek július 3-áig nyitva lesznek a közönség számára.

Válassz uticél-t a Destination Guide-ban! Nézz körül, találkozz másokkal, bulizz nagyokat. Hiszen csak egyszer van születésnap egy évben, és mint mindig, te kapod az ajándékot...

Írta: Hera Poliatevska

Nem tudom, manapság mik a trendek a newbie-k körében, de az én időmben egy frissen beregisztrált Second Life-os avatar előbb-utóbb eljutott a Greenies Home nevű sim-re (SLURL: http://slurl.com/secondlife/Greenies%20Home%20Rezzable/53/86/55). Szinte kötelező látnivalónak számított.

p>

Én is akkor jártam ott először, amikor 1-2 hetes avatar voltam, de a Greenies az a hely – volt, ahova néha még visszajárt az ember. Az egész sim egy hatalmas, egylégterű lakásbelső, nagyjából az amerikai ötvenes évek stílusát idézve, amelyben apró zöld marslakócskák („greenies”) szabadultak el: bemásznak mindenhova, mindenből viccet csinálnak; kiengedik a kanárit a kalitkából, kukkolják a Playboyt, kipiszkálják az egér számára a sajtot az egérfogóból.

Az egész így összefoglalva nem hangzik olyan rendkívüli alkotásnak, de ahogy meglátja az ember a helyszín méreteit, és érzékeli az állandó  optikai csalódásokat, az tényleg egyedülálló jelenség SL-ben, amit érdemes megnézni. Avatarunk légyként röpköd és lebeg a lakásban, távolról apró hangyaként érzékeljük más avatarok szaladgálását a konyhapulton. Felfedezőként kutathatjuk körbe a lakás fiókjait, polcait, a babaház mögötti sarokban nyíló egérlyukat az újabb és újabb poénokon derülve, de leállhatunk bulizni is (most, amikor ott jártam, éppen a mosogatóban volt a party). 

És ez a hely most bezár: június 23-án látható utoljára. Aki szerette ezt a helyet, nézze meg utoljára; aki még nem látta, érdemes megnézni. Nagy látótávolságot, minimum 250 m-t igényel, és emiatt (és a sok avatar miatt) fel kell készülni a lag-re. 

A Rezzable cég folyamatosan költözteti ki remek alkotásait a Second Life-ból saját, privát, alpha állapotban levő OpenSim gridjére. Ők már a jövőre készülnek, amikor a 3D világok már nem így működnek, mint ma, nem szervertulajdonos cégek közvetlen tulajdonai lesznek. Ezért van még remény, hogy valamikor pár év múlva, amikor már nem lesz Second Life, újra viszontlátom a Greeniest valahol egy másik virtuális térben.

Írta: Hera Poliatevska

A drezdai Régi Mesterek Képtára

A világhírű drezdai Zwinger képtár virtuális másolatát (SLURL: http://slurl.com/secondlife/Dresden%20Gallery/128/128/25) 2007-ben építtette meg a képtár intézménye, a Staatliche Kunstsammlingen Dresden, egy berlini 3D-specialista cég, a Second Interest AG segítségével. Szó szerint másolatról van szó, mert állítólag a virtuális épület-együttes 1:1 arányban adja vissza a való életbeli múzeumot, és valóban tartalmazza mind a 750 valódi festménye virtuális példányát, mégpedig igen nagy hűséggel.

A múzeum termeinek elrendezése, a képek elhelyezése mind megegyezik az RL képtár elrendezésével. A virtuális világbeli képtár csak annyiban nyújt többet a valódinál, hogy egyes képekhez (nem sokhoz!) audio tárlatvezető szöveget adtak hozzá, ami vagy működik, vagy nem. Ezen túl egyéb, interaktív vagy informatív eszközt sajnos nem alkalmaztak, mert láthatóan az volt a cél, hogy az SL-beli múzeum látványra tökéletes másolata legyen az RL múzeumnak, és a látogató ugyanazt a vizuális élményt élje át (majdnem), mintha Drezdában lenne. Különösen a múzeum belső terei, lépcsőháza és mennyezete sikerült különösen jól – a festmények teljes betöltődésére azonban sokszor jócskán várni kell.

Az azóta közzétett nyilatkozatok alapján a képtár elégedett a projekt megvalósításával (legalábbis ezt kommunikálják). Jónak tartják az SL képtár látogatottsági adatait, újabb célcsoportot sikerült elérniük és online közösséggé szervezniük; bemutatták a képtár kincseit azoknak is, akik a való életben talán sosem jutnak el Európába; és tettek valamit szakmailag azért is, hogy a képtár páratlan művészeti anyaga online eljusson a művészettörténetet tanulókhoz – bár ehhez persze előbb be kell regisztrálniuk a Second Life-ba.

UPDATE: a képtár 2011. december végén megszűnt. :(

A Catalhöyük-i neolit-kori ásatás

A mai Törökország területén folyó neolit-kori ásatást – amely a való életben az 1960-as években kezdődött – 2007-ben építtette fel a Second Life-ban a University of California, Berkeley. Ennek az egyetemnek a Régészeti Tanszéke vezeti ugyanis azt a nemzetközi ásatást, ami a 9000 éves települést ássa ki a föld alól, egy olyan korszak települését, amelynek társadalma, szokásai, vallása, kultúrája nagyrészt még feltáratlanok előttünk.

Ez a régész csoport valóságos megszállottja lett ennek a helynek, annyira például, hogy a Second Life-ban megépítve (SLURL: http://slurl.com/secondlife/Okapi/128/128/0) nem másolatot készítettek a valós helyről, hanem szimulációt: hogy nézhetett ki a hely akkor, amikor még lakták, milyen lehetett a földrajzi környezete (mocsárral, nádassal) stb. A virtuális terület egyszerre mutatja az ásatásra utaló kellékeket, és a kiásott lakóházak rekonstruált modelljeit, mintha laknának bennük. Emiatt igazság szerint hangulatosabb lehet itt egy séta, mint az RL ásatási területen, és olyan bemutatók is lehetővé váltak itt, amelyek a való életben nem (pl. annak a modellezése, hogy hogyan és miért égett ki az egyik feltárt ház belseje). 

A Berkeley egyetem aktívan használja a sim-et régészeti kurzusaihoz, még a tanrendben szereplő órákba is beépítik, és ők elsősorban oktatási eszköznek tekintik. A való életben azonban az ásatás szabadtéri múzeum, amelynél a virtuális változat interaktívabbra, szemléletesebbre sikerült.

Na, itt a Foci VB. Azt hihetnénk, hogy egy ilyen eseményt hidegen hagynak az olyan kockafejűek, akik állandóan az SL-ben lógnak... de ez nem igaz. Annakidején azt hittem, a focit lehetetlen megoldani az SL-ben, de aztán láttam egy nagyon jó focilabdát, amit lehet vezetni, majd jól elrúgni. Ezek után biztos voltam benne, hogy ennél jobb megoldásokat, kiforrott rendszereket készítettek.

A Destination Guide-ban kezdtem el kutakodni, és máris két focipályára bukkantam. Az első helyszín, amit meglátogattam, az FC Intel SL pályája, a Virtual Bosphorus volt. Ez egy hatalmas vízre épült focipálya, egy igen érdekes focilabdával: a labdát lehet vezetni, de még nem jöttem rá, hogyan lehet elrúgni. Később összefutottam egy-két játékossal, akik megmutatták, de addig ellátogattam a Guide által közölt másik helyszínre...
A West Ham United SL nem éppen tetszetős, modern, mint az Intelé - egy skyboxban rejtőző focipályára bukkantam. A Secondfootball System, amihez a csapat csatlakozott, egy közösségi oldal és egy webshop, amin keresztül rengeteg más csapatot lehet megtalálni, és amin keresztül a focizáshoz szükséges kellékeket meg lehet szerezni. Te is alapíthatsz egy csapatot, csak vedd meg a skybox-ot az alkotótól. De csatlakozhatsz is egy csapathoz... A Destination Guide-ban szereplő helyszín tulajdonképpen egy shop, de ezen keresztül lehet eljutni a pályára (SLURL: http://slurl.com/secondlife/EqualiMEDIA%202/26/121/4003).

Alapvetően ezek a játékrendszerek HUD-os alapú, azaz adott egy vezethető labda, és a HUD gombjaira kattintva lehet lőni, cselezni, védeni. Külön HUD van a védőknek. A Virtual Bosphorus egy-két játékosa és menedzsere megmutatta, milyen is a maga játék. Bár nekik a HUD-juk még nem készült el (hónap végére igérték), de a béta teszt alatti rendszerről bemutatót tartottak.

Mint látjátok, ezt is lehet a Second Life-ban. Nem egy számítógépes football játék, de itt a játékosok mi magunk lehetünk. A csapatmunka is érdekesebb így, és akár mi magunk is lehetünk hősök. Itt valóságos csapatok vannak, és csak a mi ügyességünktől függ (és a gépünk teljesítményétől is, persze), sztárok leszünk-e ebben a virtuális valóságban.

Ma egy kertben jártam, a Garden for Change-ben (SLURL: http://maps.secondlife.com/secondlife/Garden%20for%20Change/124/87/22). Persze, mondhatnánk, ez egy csodaszép kert, mi olyan különös van benne. Hát csak annyi, hogy ezt a kertet karitatív célokból hozták létre, hogy felhívja a figyelmet arra, hogy a hajléktalanok is emberek, ők is képesek csodákat létrehozni.

Ebben valamennyire igazat kell adjak. Bár a szervezet az Egyesült Királyságban jött létre, azért itt Magyarországon is tudnánk példákat találni. Nem is gondolnánk, hogy a mocskos külső mögött egy meg nem értett művész lakozik - vagy nem is gondolnánk, hogy ők is tudnának segítő kezet nyújtani a még náluk is rosszabb helyzetben lévőknek - beteg gyerekeknek, hátrányos helyzetűeknek.

Az Egyesült Királyságokban 500 hajléktalan bevonásával kerteket hoztak létre, és több mint 49 jótékonysági akcióban vettek részt. A Places of Change, azaz a Változás Helyszíne mintája alapján készült ez a kis kert. Aki ennél többet szeretne megtudni erről a szervezetről, az látogasson el a Homeless Link-re...

Maga a helyszín semmiben sem különös. Elsőre a kert bennem a Füvészkertet idézi meg, főleg a központi rész. Érdekes növénykavalkád látható itt, mindenféle virágokkal, tábortűzzel. Távolabb innen, miután átvágtuk magunkat a fákon, egy Stonehenge-t idéző helyre bukkanhatunk, valamint egy szabadtéri színházat. Röviden ennyi mondható el a helyszínről, de nekem nemcsak ezt jelenti. Egyrészt van mögöttes tartalma, felhívja valamire a figyelmet. Másrészt felidéz bennem a Harcosok Klubjás időket, amikor egy kertben rohangáltunk, és paintballoztunk.

Azoknak ajánlom, akik szeretik a kerteket. Talán egy-két növény megtetszik neki, ötletekre inspirál, hogyan díszítse fel a háza környékét. De el is lehet gondolkozni azokon a mondatokon, amikre itt-ott bukkanhatunk egy-egy növény felett lebegve...

Elsőként egy bejelentésről, miszerint a Linden Labs létszámot csökkent. Bár a Second Life gazdaságilag stabil és eredményes, ennek ellenére meg kell válniuk jónéhány munkatárstól. Ez szerkezeti átalakításokkal fog történni, és M nagyon nehezen válik meg tőlük. Mondjuk számomra is érthetetlen ez a bejelentés, hiszen a legutóbbi gazdasági jelentésük is nagyon bíztató volt - állításuk szerint ezév első negyedévében sosem látott bevételi csúcsot produkáltak. De meglátjuk, mi lesz ezek után...

Másodjára: a 2.1-es kliensről derült ki egy érdekes újítás: be kívánják vezetni a Voice Morph szolgáltatást. Ezzel azok is bátrabban fognak megszólalni, akik eddig nem merték - talán azért, mert női avatárral járkáltak, és férfihangon szólaltak volna meg. De le merem fogadni, hogy a furry avatárral szaladgálók fogják előszeretettel használni.

Magyar nyelvű segítséggel, akár élőhanggal is.
Hera egyedül is végigjárja az útvonalat, ha nincs jelentkező, de a felkészülés érdekében kérjük, hogy a mégis részt venni kívánók jelezzék előre, ha jönnének!
Az értesítést Hera Poliatevska IM címére kérjétek, inworld.
Az indulási pontról (SLURL) az előre bejelentkezők időben kapnak notecardot.

Nos, egy-két hírt mondanék, mielőtt újra nekikezdenék egy újabb túrának.

Az egyik, hogy jövőhéten hétfőn kezdődik a Goldenblog nevű verseny, melyre be fogom nevezni az SLHungary Magazin-t. A célom nem a dicsőségszerzés lesz, hanem az ismeretterjesztés. Tulajdonképpen a versenyben való részvételem is része annak a célnak, melyet az Magazin kitűzött maga elé. Így talán még több blogger és blogolvasó fogja megismerni a világunkat, fogja felfedezni, hogy ez nemcsak egy játék, amelynek rossz a grafikája.

A másik, hogy Hera tervez valamit, aminek a fő támogatója az SLHungary Magazin lesz. Hogy ez mi lesz, azt szintén a jövőhéten megtudjátok. Ez lesz az SLHungary első olyan akciója, mellyel aktivitásra szeretnénk buzdítani a bentlakókat. Nem kell aggódni, nem fog fájni, jó móka lesz :D

A harmadik, hogy az SLHungary nyitni fog a legfőbb közösség, a Facebook felé. Igaz, már láthatjátok a Tetszik gombot, valamint a FeedJIT - mely engem segít a statisztikájával - is Facebook alapú, de lesz Facebook csoport, és néhány alkalmazással össze lesz kapcsolva a Facebook a bloggal. Ez hasonló lesz a Google Friendconnect-hez...

Korábban cikkeztem már a zöld energiával kapcsolatban, ami egy non-profit japán kezdeményezés volt. Most egy, az energiával kapcsolatos helyszínre bukkantam, mely példaértékűnek számít. Miért is? Talán azért, mert azt a példát mutatja meg, hogy a Second Life-ot ne tekintsük kizárólag játéknak, hanem igenis vegyük komolyan. Oktatás, múzeum, hivatalok is találhatóak itt. Jelen esetünkben az amerikai kormány egyik intézményét, az Energia Hivatal szigetét mutatom be.

Az Energy Island (SLURL: http://slurl.com/secondlife/Energy/112/131/45/) egy minden igényt kielégítő hivatali iroda. Lehet itt tájékozódni az energiatermeléssel kapcsolatban, állást is lehet itt keresni. Konferenciákat lehet itt tartani és megbeszéléseket. A téma iránt érdeklődöknek is tartanak fent múzeumot, ahol filmeket és információs táblákat találhatunk. Mindezt egy csodásan kialakított szigeten.

A sziget a játékos kedvűek számára is készült. Egyrészt találunk egy kincsesládát, mellette egy játékszabállyal, miszerint különféle helyeken el lettek rejtve ajándékok. De meglepetésként és, hogy valamire rákattintva hirtelen mellém zuhant egy meteor, alatta egy emberrel...

A legérdekesebb a szigeten, ami ugyebár kiüti a szemünket, az a hatalmas cső, aminek a beljesében egy targoncával utazhatunk. Ugyanis a jövő energiaforrása az Energiahivatal szerint nemcsak a zöld energiaforrás lesz, hanem a részecskegyorsítás által felszabaduló fúziós energia kihasználása. Egy térképen meg is mutatják, hogy ez a gigantikus cső biztonságosan egy város alatt is elhelyezkedhet, ellátva a város energiaellátását. Csodálatos utazásban is lehet részünk, ugyanis részecskeként fénysebességgel száguldhatunk, hogy végül nekicsapódva valaminek célbaérjünk...

De mint látjátok, az Energy Island nemcsak ebből áll. Szélmalmok, melyekről nemrégiben tanulmány is adtak közre, mindenféle közösségi társalkodó helyszínek, trópusi környezet.

Írta: Hera Poliatevska

A Linden Lab minden évben díjat - és ezzel 10.000 USA dollárt - ad annak a Second Life-on belüli projektnek, amely „innovatív inworld megoldásaival fejleszti az emberek virtuális világon kívüli mindennapi munkáját, képzését vagy kommunikációját”.

A díjat az idén a The Tech Virtual nevű  nonprofit létesítmény kapta, ami arra vállalkozott, hogy RL időszaki múzeumi vagy egyéb szakmai kiállítások létrehozását fogja segíteni a 3D tervezés eszközeivel. A Tech Virtual ezért lényegében egy eszköz: stábot, SL segítőket, építési helyet és eszközöket (pl. scripteket) biztosít azoknak az RL kiállító szervezeteknek, akik sikeresen pályáznak hozzájuk támogatásért. A projektet jelenleg egy kaliforniai alapítvány finanszírozza. A pályázók SL-ben építhetik meg a tervezett kiállítás teljes 3D makettjét, vagy annak részleteit, külön vigyázva arra, hogy a virtuális építmény RL is megvalósítható legyen; emellett igénybe vehetik a kiállítás megtervezésekor egy olyan stáb tapasztalatait, amely már sok hasonló projektben segédkezett.

Ha tehát ellátogatunk a The Tech sim-re (SLURL: http://slurl.com/secondlife/The%20Tech/191/158/37/) a Second Life-ban, igazából egy irodát látogatunk meg, de egy hatalmas irodát: a kiállítási csarnokban megtekinthetőek információk és linkek a beregisztráláshoz, ki vannak állítva az eddig projektek és győztes pályázók minta-alkotásai, vannak tutorial pályák pl. arról, hogy hogyan kell jó és sikeres RL interaktív kiállítást szervezni, de van itt moziterem és előadóterem is a prezentációkhoz. Az épület mellett megtekinthető egy igazán mutatós kisebb kiállítás-prototípus, őskori barlangrajzokról.

Persze felmerül a kérdés, miért jobb SL-ben primeket mozgatni, mint valami profi offline 3D látványtervező programmal kiállítást tervezni. Ennek a szakmai (és anyagi) részéhez nem értek, tehát nem tudom megítélni, egy azonban biztos: egy szerkesztő programba nem lehet „bemenni”. 
A Second Life-ban azonban nemcsak megépíteni lehet egy helyet, hanem be lehet menni avatarunkkal körbejárni, interaktívan kipróbálni, de meg lehet hívni oda támogatóinkat, főnökünket, másik kontinensen élő kollégáinkat, hogy ők is nézzék meg, ők is próbálják ki… Majd utána leülhetünk velük a Tech Virtual kávézójába, megbeszélni a továbbiakat. J

A legtöbbet vitatott témához értünk, mely aztán tényleg megosztja az SL lakóit is. Ez pedig nem más, mint a TeenSL kérdése.

Fontolgattam (sőt, előtte így is tettem), hogy a mostani cikket 18 éven felülieknek javasoljam-e, mivel a magyar SL lakói között számos, ennél fiatalabb személy található. Igaz, hogy nem a szexről fogunk beszélni, hanem a melegjogi aktivitásról az SL-ben. Célom is a cikkel mindössze annyi, hogy bemutassam, a Second Life sokoldalúsága felér az internetével. Senkinek a nemi irányultságát nem kívánom ezzel befolyásolni.

Lássuk azonban a helyszínt magát. 2007-ben került megrendezésre a Pride SL-beli változata. Villámlátogatásom során leginkább színházat, gyülekezőhelyet és party-s helyszíneket láttam. Mivel akkor voltam ott, amikor Amerikában mindenki alszik, vagy dolgozik, így nem is számítottam nagy tömegre. Gondolom, este 9 körül már többen lettek volna... Rábukkantam egy érdekes megoldásra - egy Parkot építettek, ahol lehet voice-t használni (ezek szerint a többi helyszínen ez tiltott). Az épületek egyike sem a provokációról szól, hiszen a zászlókon és a feliratokon kívül semmi sem utal arra, hogy ez egy meleg fesztivál helyszíne lenne. Persze, az is lehet, hogy az épületeken belül bújik meg az ördög, és előkerülnek a titkos helyszínek, de az is lehet, hogy a bulik folyamán történhetnek attrocitások...

Az eseménynek van honlapja is, melyben kiderül, az egész nem egy fesztiválban merül ki, hanem egy közösségben is kiteljesedik. Kiderül például az is, hogy a Second Pride támogatta az Amnesty International-t is, szervezett gyűjtésük során másfél millió forintnak megfelelő összeget adtak át az jogvédő szervezetnek. De ugyanígy támogatták az Uganda iskolákat is, ahol az HIV pozitív gyerekek száma a legmagasabb. Az események között felbukkan egy Hollywood Babylon Gong Show is, mely gondolom a meleg szórakozóhelyek között divatos travishow SL-beli változata lenne. Sajnos, a szexualitás már itt is beférkőzött, hiszen a támogatók között ott szerepel a Xcite! is, meg jópár SL-beli meleg klub is, ahol gondolom minden van...

Virtuális utazásomat újra elkezdtem, most a Star Wars Tatooinja után egy másik csodálatos világba invitállak titeket. Akiket érdekel a kínai kultúra csodái, hogy milyen nagyszerű pagodákat tudtak építeni a régmúltban, vagy csak egyszerűen relaxálni kíván, annak China Tang Empire-t látnia kell (SLURL: secondlife://China%20Tang%20Empire/130/24/22).

A kínai kultúra ugyanis nemcsak Bruce Lee és Jackie Chan filmekből áll, bizony már többezer éves múltra tekint már vissza. A kungfucionizmus és a tao is innen származik, ahogyan a zen buddhizmus vallásai is jelen van itt. A szigetet bejárva áthatja a zen a lelkünket, és még ha csak egy kis sétát is teszünk, fantasztikus megoldásokra találhatunk építészetileg is.

Bár építészetileg, és hangulatilag a helyszín engem megfogott, semmit sem hiányolok belőle, csak személy szerint egy bajom van. Nem tudok mit kezdeni a történelmi ismerete nélkül. Ugyanis egy hely nemcsak attól tud érdekes lenni, ha látjuk és megcsodáljuk, számomra az is fontos, hogy történeteket hallgassak, vagy olvassak el róla. De az is lehet, hogy ez nem is szükséges, nem szükséges az, hogy teletömjék a fejünket mindenféle információval, mert ez a hely nem erről szól...

A sziget nem tűnik hatalmasnak, de pont annyi, amennyi elegendő. Ennél többet nem is érdemes belerakni. Belépünk a kapun, végighaladunk az udvaron, körbejárjuk a palota részeit, a legtitkosabb szerelmi fészkektől kezdve a társalgóik, átlépünk a kertbe, körberepülünk a szigeten és megcsodáljuk a tornyokat. Mind-mind a helyén van, nem hiányolunk semmi félkészséget sem, egyszerűen: tökéletes.

Az Emeraldot lehet dicsérni, de ugyanúgy lehet szídni is. Érdekes egy kompánia, mely az eddig leghasznosabb klienst volt képes kreálni, és kitart az 1.23-as kliens mellett. Számtalan előnye van, de van egy-két ütős hátránya - kissé csorbulhat annak a privát szférája, aki ezt használja.

Az Emeraldról korábban lehetett hallani, hogy Lindenékkel karöltve harcol az olyan kliensek ellen, melyek hátsó szándék gyanánt adatokat gyűjt, vagy sérti a ToS-t. Ilyen pl. a Neilife, mely különösen fájó pont az Emerald számára, hiszen az ő kliensükön alapul a copy-bot rendszere. Ezek után elég fura, hogy pont az Emerald gyűjt adatokat...

Merthogy gyűjtött. Avatárnevek, UUID-k és IP-címek listája jelent meg nemrégiben egy hacker által, aki az Emerald adatbázisát törte fel, és egy részét az adatbázisnak megosztotta. Az Avatárnevek és UUID-ken természetesen nem lepődök meg, hiszen az Emeraldnak magának van egy ilyen funkciója, hogy automatikusan megmutatja az UUID kódot a profilokban. De az IP-címeket miért kellett adatbázisba tölteni? Hiszen ez alapján a lista alapján összeállítható az, hogy kik azok az avatárok, akiket egy személy irányíthat. Ez is része lenne az Emerald hackerek elleni harcának?

A pánik természetesen akkor tört ki a magyarok között is, amikor egy lista karakternevekkel megjelent egy blogon. A pánik természetesen érthető, hiszen ha ezeket az adatokat adatbázisba gyűjtötte, akkor miket még? Jelszavakat is? Az Emerald állítja, hogy jelszavakat nem őriz meg, a Linden pedig utasítani kívánja az Emeraldot, hogy szüntesse meg az adatbázisgyűjtést, különben törli az alternatív kliensek listájából...

Ezek után változtassuk meg a jelszavakat, és dobjuk a kukába az Emeraldot? A jelszóváltoztatást havonta érdemes megtenni, főleg a Second Life esetében. Lehet védelmi eszközöket is készíteni, hogy értesülést kapjunk arról, valaki belépett-e a nevünkben. Az egészséges paranoia az IT világ velejárója. De hogy ezért dobjuk az Emeraldot, aminek rengeteg jó funkciója van... Hát, ezt mindenki maga döntse el.

illusztráció: http://alphavilleherald.com

Írta: Hera Poliatevska

„A Second Life egy olyan csodákkal teli föld, amelyet aligha találsz máshol anélkül, hogy rengeteget utaznál és rengeteg pénzt költenél. Franciaországtól az ókori Rómáig, sőt olyan helyekig, ahol élő ember még soha nem járt, a Second Life olcsón mutat be olyan világokat, amelyek léteznek a való életben is, és számtalan olyat is, amelyek nem.” 

Ezekkel a kezdő mondatokkal hirdeti meg a Second Life-on belüli színjátszó társulat, az Avatar Repertory Theatre legújabb produkcióját, az Alice in WonderSLand-et, amelyet egész május folyamán játszanak hétvégenként a virtuális világban. Az Alice előadás témája nyilván tiszteletadás a Second Life világának, és valamennyi alkotójának, akik lehetővé teszik számunkra, Alice-ek számára, hogy rácsodálkozhassunk azokra a valóságtól elrugaszkodott elmeszüleményekre, amelyek felszabadítanak minket, és talán kicsit nyitottabbá tesznek, hogy másként lássuk a megszokott dolgokat. 

Ez az Alice előadás több szempontból is más volt, mint azok, amelyeken eddig voltam SL-ben. Először is nem volt ingyenes (érdekes módon mégis többen ültünk a nézőtéren, mint az ingyenes előadásokon). Az előadás helyszínére is szokatlan módon, a jegy (ami valójában kibontható doboz) megvásárlása után, a benne található titkos landmark kézhez vételével lehetett eljutni. Másodszor, most láttam először olyan színdarabot SL-ben, ahol a rendezés (végre!) teljesen lemondott a hagyományos színpad és a hagyományos díszletek használatáról. 

A programra egy magasan az égben lebegő cilinder alakú skybox-ban került sor, ahol a nézőket (voltunk vagy 50-en) egy animálható széksorra ültették a kör alakú tér egyik szélére. Maga a tér pedig – a belülről rávetített végtelenített háttér, a díszletek, az effektek hatására - úgy változott folyamatosan, az erdőtől a tengerparton át a bírósági tárgyalóteremig, ahogyan a cselekmény diktálta. És milyen gyorsan! – a lag ellenére, a díszletek villámgyorsan váltottak, a szereplő avatarok villámgyorsan teleportáltak be, az effektek (pl. a tányérhajigálás, Alice méretének hirtelen változásai, az óriási kártyalap-eső a végén) pontosan működtek, pont akkor, amikor meg kellett történniük. 

De a rendezők még ennél is tovább léptek, amikor úgy döntöttek, a nézőket is bevonják a cselekménybe, legalábbis néhány jelenetben. Az animálható  nézőtéri székek segítségével a darab elején mi is együtt zuhantunk a mélybe és puffanva értünk földet Alice-szel együtt; vagy amikor a termet elöntötte az óriás Alice könnyeiből keletkezett víz, a nézők úszó mozdulatokkal keresték a szárazföldet a tóban a többi kis állatka avatarral együtt. 

És amit szintén most tapasztaltam először SL-beli színházban: a szereplők valódi színészek voltak; ez teljesen nyilvánvaló lett, amikor a voice-szal megszólaltak. A fehér nyúltól a béka-inason át a debil Királyig és hisztis Királynőig valódi színészi alakításokat hallhattunk. A térhatású jelenetekkel és az élő hanggal együtt a társulat elérte azt, hogy annyira belefeledkezzem a darabba, hogy amikor a Királynő megkérdezi Alice-t, hogy tud-e krikettezni, és Alice azt feleli, hogy tud, és a Királynő odaint neki: „Akkor gyere utánam”, esküszöm, majdnem elindultam utána az avatarommal. 

Az előadás után – ez is az SL-beli színielőadások örömei közé  tartozik – a színészek avatarjai vidáman elözönlötték a teret, és a nézőktől röpködő kérdésekre válaszoltak, együtt poénkodtak velünk, nevetve csoportképet álltak a fotózásokhoz. Elmondták például, hogy hét különböző időzónában élnek, ezért idegőrlő feladat összeszervezni egy próbát. Meséltek arról, hogy nem a Disney-Alice-t akarták bemutatni, hanem az eredeti angolt, ezért pl. a jelmezeket, az avatarokat az eredeti Carroll-könyv első kiadásának illusztrációi alapján tervezték, kifejezetten a darab számára. Büszkén jelentették be a végén azt is, hogy az előadás annyira sikeres, hogy két további előadást kellett szervezniük május végére.

Jegyek az www.xstreetsl.com -on kaphatók.

Eltelt annyi idő, hogy a Second Life-ot, mint jelenséget a filmesek is megvizsgálják. Lássuk, melyek ezek a filmek...

Elsőként a CSI:NY pár része jelent meg, melyhez a Linden Labs is hozzájárult. Itt egy sorozatgyilkos után nyomoztak a helyszínelők. A sorozatgyilkos istennek képzelte magát, vagy pontosabban dzsinnek, aki megvalósította a klienseinek gyilkos álmát. A megbízóit az internetet figyelve kereste, és e-mail ajánlotta fel szolgálatait. Az egyik áldozatot a Second Life-on keresztül cserkészte be - akkor még Mac-ék nem csak azt hitték, a sorozatgyilkos célszemélyei az SL. Pár sztereotípia itt is megjelenik már - a srác, aki béna, és csak az SL-ben tudja kiélni magát, egy autószerelő, aki mellesleg SL-ben is üzletel menő cuccaival, egy valóságos klub, mely az SL-en keresztül is működik.

Másodjára, amiről természetesen mi is hallottunk, az nem más, mint az Avatar. Akármennyire is hihetetlen, de James Cameron a Second Life-ból merítette az ötleteit - pontosabban a történet némely motívumát onnan kölcsönözte. Sok-sok láthatatlan célzás is van a filmben erre vonatkozóan. Pl. a tolókocsis főhős, aki csakis az avatárja segítségével élhet teljes életet, a virtuális szerelem, ami a srácot kissé meg is őrjíti, a kommunikációs hálózat a bolygó növényei és állatai között, amire a tudósok rádöbbentek. Az első lépések megtétele - ahogyan a tudósok vélték, hogy sokkhatással jár, de közben kiderült, mindenki máshogyan éli át...

A harmadik film egy belga film, a My Avatar And Me. Főhőse egy fiatalember, aki rákattant az SL-re, elveszíti a feleségét, puritán módon semmi sem érdekli, beleszeret egy másik emberbe az SL-en keresztül, aki megcsalja egy másikkal. Találkozik néhány emberrel, akik visszavezetik a helyes útra, és visszatalál a feleségéhez is. A filmben a virtuális szex is belekerül természetesen, és a virtuális kapcsolatok is boncolgatásra kerülnek.

A negyedik film egy dokumentum film, címe Life 2.0. A film bemutat egy párt, akik a Second Life-nak köszönhetik, hogy egymásra találtak - ők tehát pár mindkét fronton. Valamint bemutat egy alkotót is, aki a Second Life-nak köszönhetően lett gazda.

Az ötödik filmről nem sokat tudok, csak annyit, hogy Cannes-ben is be fogják mutatni. Az R U There a trailere alapján arról szólhat, hogy vannak emberek, akik összekeverik a valóságot a virtuálissal, és megfordulhat a fejükben, hogy a játékokban megtapasztalt dolgokat kipróbálják a valóságban is. A Second Life egyfajta kivezető út ebből az őrületből, melyet egy lány ajánl az egyik gamernek. A témáról egyébként a CSI:Miamiban is volt rész, de tény és való, a Híradókban is hallható már, hogy vannak örjöngők, akiket egy film vagy egy játék ihletett meg arra, hogy lövöldözzön egy iskolában. 

illusztráció: http://mamachinima.eu

Ismét lekéstem egy jeles napot, mégpedig Luke Skywalker születésnapját, ami május 4-én volt. Hogy miért akkor volt? Réges régen, amikor George Lucas úgy köszönt el a nézőktől egy riport után, hogy "May the force be with you", és a német riporter azt hitte, azt mondta, "Május 4-én találkozunk". Azóta szállóige lett ez a mondat, és a Jedi egyház (merthogy ilyen is van) az idei évtől a Towel Day mintájára Star Wars Day, illetve Luke Skywalker Day-t tart. Ezen a napon valami Star Warsost kell viselni - mindegy mi az, póló, fénykard, kakaóscsiga... mindegy.

Szóval ma újabb túrát tettem Mos Eisley-ben, mert most lett rá időm. Amúgy is itt az új alkalom: hiszen a magyar Star Wars Klub ismét összeáll a hétvégén, addig meg talán tudok újat mutatni nekik is.
A bunkerből történő kilépés előtt megcsodáltam azt a hatalmas feliratot, ami miatt kikaptam - tényleg olyan vagyok, mint egy newbie, ha sietek. Aztán nagy lélegzet, és körülnéztem. Igen, valóban olyan ez a hely, mint egy kis sivatagi város, és tényleg eléggé jól meg van csinálva. Mindenféle jurták, kerek épületek - nem vagyok építész, így nem is tudom ezeknek a neveit. Ezek többsége egy-egy boltot rejt.

Találtam egy klubot is, ami tényleg olyan, mint egy Star Wars beli klub - itt még lehet játszani egy társasjátékot is. A bejáratnál egy plakát valami énekesnőt mutatott, akit mindenki szerethetett: "Emlékezzünk arra, akit megöltek a terroristák" - szólt a felirat. Égnek emelve a tekintetünket láthatunk néhány űrhajót is - ekkor látni kívántam az űrbázist, de nem találtam - talán az nem fért már bele. Viszont megtaláltam egy érdekesen lezuhant X szárnyút, egy lánctalpast (vagy mit, amivel C-3PO-t és R2-D2-t szállították el a használt robotpiacra). A város határán túl pedig sziklás terepet láttam, gondolom, ez lehet a harci terep.

Azért azt ne felejtsük el: ez egy sziget. Tehát a tengerpart kissé illúzióromboló lehet - igyekeztem úgy csinálni a fotókat, hogy ez ne látszódjon. A város nekem kissé kicsi, és sokmindent hiányolok - vagy egyszerűen nem néztem csak úgy körbe. Jabba palotáját még nem találtam meg, valószínű, hogy a sziklás terepen fogom megtalálni. De összességében nekem tetszik, és remélem, sok Star Wars rajongónak tetszeni fog.

Az Erő legyen veletek!