Mit tehetünk, ha egy fárasztó munkahét után, túl a stresszes feladatokon, ki akarjuk engedni a gőzt - és ennek érdekében olyan helyre mennénk, ahol dübörgő és HANGOS zenét hallhatunk; ugyanakkor viszont már ahhoz sincs kedvünk, hogy este kitegyük a lábunkat a lakásból? A megoldás roppant egyszerű, be kell loggolni a Second Life-ba, és virtuális szórakozóhelyre kell menni. Kényelmesen, pizsamában, smink nélkül, kócosan, fejünkön természetesen a fejhallgatóval, hiszen amire készülünk, az HANGOS lesz, és a szomszédok már alszanak.

A Second Life-on belüli egyik legnépszerűbb szórakozás a zenei klubok látogatása, a party-zás; klubok százai vetélkednek a virtuális térben a látogatókért. Stílusuk a house-tól a gothic metal-on át a tangóig és jazz-ig terjed és még tovább. Ezen belül is vannak helyek, amelyek inkább DJ-party-kat tartanak, és vannak, amelyek inkább élő előadót szerveznek. Mindkettőre érvényes, hogy belépési díj nincs, de tip-et (adományt) szívesen vesznek mind a létesítmény fenntartására, mind a DJ / fellépő vendég adomány-dobozába.

Ha előzetes party-meghívó nélkül, találomra indulunk neki az éjszakának, akkor nagy valószínűséggel azokra a helyekre fogunk eljutni, amelyek éjjel-nappal nyomatják a műsort: ezek a legnagyobb, mainstream klubok, ahol mindig "sokan vannak". Többnyire őket látjuk felsorolva akkor, amikor a login képernyőt megnyitjva a What's Hot Now menüpontra kattintunk. Ízlés szerint tölthetjük az időnket végig egy helyen, de miért tennénk, amikor a virtuális térben egy kattintás a teleport a következő klubba - legjobb szórakozás, ha egy éjszaka több helyet is végigjárunk.

Kezdhetjük pl. bemelegítésként valami dinamikus dologgal; a house-trance-techno kedvelői kell, hogy találjanak jó helyet és DJ-t maguknak SL-ben, több mainstream klub is erre a profilra állt rá. Bátran tekerjük fel a hangerőt a fülhallgatónkba, amikor a ToonTopia Dance Club, az Energy Club, vagy az Element, the 8th területére lépünk, hamarosan érezni fogjuk, ahogy olvad el az egész heti stressz. A nagyobb jólmenő techno-trance-dance klubok adnak az építészetre: gondosan tervezett minimalista áramvonalas design-olt épületeket építtetnek, drága lounge bútorokkal, beépített fénycsövekkel, az épület körül általában divatos feszített vízfelülettel. Ezek a high-tech klubok arra is adnak, hogy újabb motion capture tánc animációkat kínáljanak a vendégeiknek, amíg azok náluk party-znak.

Miután már kissé jobban érzi magát az ember, kétfelé mehet: vagy még zúzósabb irányba (heavy metal-gothic-industrial), vagy kevésbé pörgős mezőkre. Az igazán jó gothic-vampire-rock-metal-industrial klubok sokkterápiával is felérhetnek, ha tényleg jók; sajnos mostanában nem ismerek ilyet (ettől még lehetnek, csak én nem találtam rá), jobb híján a gothic-electric Club Zero-ba szoktam beugrani, ha nagyon elegem van, ott még virtuális kokaint is találhatunk. Néha igazi erőpróba az ottani DJ zenei kínálatának megemésztése, de ha az ember maga alatt van, sokkterápiaként javallott. A táncparkett általában démoni-ördögi avatarokkal telik meg, ez is sokat segíthet a kikapcsolódásban... :P

Az előzőeket követő kellemes ellazuláshoz következő állomásnak én a blues-t ajánlanám. Kellemes blues-klubokat fedeztem fel mostanában, a déli államok fülledt, mocsaras, "cajun" hangulatával. Itt az is leköthet, ha csak beülünk egy hintaszékbe a tornácon (mint pl. a Voodoo Fusion-ban, a lenti video helyszíne) és nézzük a bent összekapaszkodva táncoló párokat. Párostáncos randira is alkalmas helyek a blues-kocsmák; füstös hangulatukat sokkal barátságosabbnak érzem, mint az SL-es "báltermek" estélyi ruhás feszengését. Az ilyen klubok az építészetet is lazán kezelik, nem törekednek a legújabb mesh stb. design-ra, jók nekik a régi többéves primek, azok is csak a barátságos kopottságot hangsúlyozzák.

Amikor már a blues-ból is elég volt, de még van bennem energia, mindig benézek a Runaround Sue-ba. Ez a hely egy ősrégi SL-es táncklub, ami szerintem 2007 óta ugyanúgy néz ki (borzasztóan); és mégis, a legmagasabb látogatottságú táncos klubok közé tartozik. Folyamatos élő DJ-i - és néha énekes előadói - az 50-es 60-as évek tánczenéjét nyomatják, amire vadul lehet rocky-zni. Ciki vagy nem, ósdi vagy nem, a Runaround Sue többnyire mindig bejön; azok a nők, akiket a férfi alt-om elvitt oda táncolni, először meghökkentek, de végül mindig könyörögtek, hogy csak még egy számot, még egy számot maradjunk... :)

A fentiek ellenére azonban nem vagyok elégedett a klubokkal a griden; néhány ilyen party-zás után az ember rájön, hogy a választék csak látszólagos, és nagyjából mindenhol ugyanaz megy: belépésnél felugrik a csoport-meghívó, a host üdvözöl mindenkit; a DJ az audio stream-en át néha megszólal (de ritkán mond mást a felkonferáláson kívül), a vendégek pedig táncolnak vagy ácsorognak, de oly némán, mintha ott se lennének leginkább. A zenei klubok ilyetén koreográfiája még a Second Life őskorában alakult ki és alig változott az elmúlt 5-10 évben. Voltak arra próbálkozások, hogy valahogy dinamizálják a klubok a közönséget, pl. játékokkal, contest-ekkel, de ma már ezek is idejétmúlta elemeknek tűnnek, és új dolgokat nem találnak ki a host-ok.

A program változatlansága mellett a környezet változatlansága is érdekes; elgondolkodtató, hogy egy jól menő, magas traffic-ú hely miért nem korszerűsíti a kinézetét, miért nem törekszik esztétikusabb megjelenésre, hiszen érdeklődő lenne rá. Azon is elmélázhatnánk, miért nem használnak több látványelemet a klubok: még a legjobban kinézők is csak olyasmit építenek meg, ami akár RL-ben is létezhetne; nem használják ki, hogy ez egy virtuális világ, ahol olyan effekteket lehetne létrehozni, amitől a vendégek szája tátva maradna!

Én mindig olyan SL klubot akartam találni, ahova belépve azt se tudnám, hova nézzek, annyi effekt van: video-fal, lézershow, anti-gravitációs szoba, tánc mellett más animációk is, amikkel átadhatjuk magunkat a zenének, például trambulinon ugrálva, hatalmas tüzes keréken forogva, pörgő villamosszékbe láncolva, homorú falú klubhelyiség falán vagy akár a plafonon végig-gördeszkázva stb. stb. csak hogy egy kicsit engedjem el a fantáziámat. Rengeteg hajmeresztő újdonságot lehetne kitalálni egy klubhoz, kreátorokkal legyártatni, de nem látok ilyeneket. Talán csak pénz kérdése. Az igényes scriptelt tárgyak drágák... valószínűleg a lag-ot is növelik... csak arra az egyre nem merek gondolni, hogy nem lenne rá igény se?

Előrebocsátom, hogy nem értek a képzőművészethez, emiatt elbírálni sem tudom, hogy ami véletlenül megtetszik, az vajon művészi értékű-e, vagy olcsó giccs. Ezért nagy bátorság kellett nekem ahhoz, hogy ajánljam megnézésre egy olyan SL fotós munkáit, akinek a képei régóta tetszenek.

Whiskey Monday 2006 óta él avatarként a Second Life-ban, ahová főleg (mint sokan mások is) a való életbeli megpróbáltatások előli menekülésként vonzódik. Saját bevallása szerint eredetileg írni szeretett, de SL-ben gyorsan rájött, hogy a virtuális térben olyan képeket tud készíteni, amelyek többet tudnak kifejezni a szavaknál. Whiskey képeinek egészen jellegzetes, felismerhető stílusa van: néha ritkán készít ugyan realisztikus beállítású képeket, de a legtöbb képe szürrealista, meghökkentő, meglepő témájú; olyan "egykockás történet", amelynek ki akarjuk találni az előzményét és a következményét.

Képeit rendszeresen közli a képmegosztó oldalakon is, de igazából a blogján érdemes ezeket követni, mert sokszor szöveggel egészíti ki őket, elmondja, milyen esemény vagy gondolat vezette a fotó elkészítéséhez, és időnként arról is mesél, hogy technikailag hogyan valósította meg a beállítást.

Whiskey olyan fotós, aki nem csak úgy mászkál a virtuális térben, és aztán ha meglát valamit, elkattintja a fényképezőgépét - minden képére tudatosan készül, bevásárol a képhez szükséges tárgyakból, pózokból; felépíti a díszletet egy skybox-ban; saját elmondása szerint alaposan át-moddolja a készen kapott tárgyakat és pózokat; és igyekszik olyan képet lőni, amelyhez már nem, vagy csak minimális mértékben van szükség photoshopra.

SL-szerte ismert és elismert fotósról van szó; Second Life-ban készült képeit már RL is árusítja... de nem tudom, miért, valahogy úgy vagyok ezzel, hogy úgy mondanak igazán nekem valamit a képei, ha nem RL szemlélőként nézem őket, hanem SL-ező avatarként.

/Minden itt közölt kép Whiskey Monday szellemi tulajdona!/

Miközben virtuális múzeumokat kerestem a Second Life-ban, véletlenül találtam rá az Arkansas State University (ASU) több sim-ből álló régiójára, amelyen nemcsak az egyetem campus-a kapott helyet, hanem egy kiterjedt, múzeumi jellegű terület is.

A Virtuális Örökség sim, ahogy elnevezték, több olyan kis múzeumot és emlékházat is bemutat 3D-ben, amelyek a való életben is léteznek Arkansas államban. Így megtalálhatjuk itt a Southern Tenant Farmers Museum-ot, amely a gyapottermesztő és gyapotszedő társadalmi rétegek életét és történetét akarja bemutatni, főleg a '30-as évek hangulatában; két lépésre a múzeumtól ott a híres írónak, Ernest Hemingway-nek emléket állító Pfeiffer-Hemingway emlékház és magtár-stúdió; a szomszéd sim-re átsétálva pedig ott a Johnny Cash-emlékház, annak a családi háznak a másolata, ahol a híres zenész a gyerekkorát töltötte.

 Mindezek a látnivalók pedig olyan környezetben járhatóak körül, amely erősen retro hangulatban, jazz-es rádiózenével aláfestve, tetszetősen elrendezve érzékelteti, milyen lehet a jellegzetes arkansas-i kisváros és vidék, illetve milyen lehetett, még a 20. század első felében.

A sim kialakítói úgy döntöttek, nem magyarázzák túl a dolgokat: nincs tele a hely notecard-okkal, feliratos táblákkal; csak néhány itt-ott leszúrt útjelző felirat magyarázza, mit látunk. Ezért nem is kell számítani itt komplett történelem-órára;  viszont érzékletes 3D benyomásunk lesz arról, nagyjából miről szólt Arkansas-ban az élet a korai 20. században. Elsősorban természetesen a gyapotról, hiszen a Mississippi-delta kiemelkedő gyapot-termelő régiónak számított.

 A múzeum bemutatja, hogyan helyettesítette be a régi rabszolgamunkát a szabad farmerek bérleti rendszeren alapuló munkája; hogy milyen ínséges körülmények között dolgoztak a gyapotszedő családok (életnagyságú lakóház-modell, belül fotókkal); hogy milyen stílusú otthona volt a jómódú családoknak (Pfeiffer-Hemingway ház); és milyen farmon nőtt fel a kis Johnny Cash (Johnny Cash-szülőház), a láthatáron a mindent körülvevő gyapotföldekkel - állítólag a kis J.R. már ötéves korában a gyapotföldeken dolgozott.

 A sim tehát - szerintem jogosan - többet bíz rá a látványra, a 3D virtuális világ eszközeire, mint a hagyományos 2D-s olvasnivalós oktatásra. Szövegeket olvasni a 2D-s neten is tudunk, de ha már belépünk egy 3D platformra, lássunk egy olyan tájat ott, amit esetleg a való életben soha nincs esélyünk meglátogatni. Emellett a kiállítás ránkbízza, hogy a látvány részletei alapján vonjuk le a következtetéseinket arról, hogy éltek itt az emberek anno, ami szintén kreatív, hiszen a részletek aktív megfigyelésére ösztönöz. A Tenant Farmers Museum is úgy döntött, statikus fotók és feliratok helyett dinamikus diavetítéses felületeket és videókat alkalmaz (legnagyobb bosszúságomra, nekem nem sikerült a videókat elindítani, de értékelem a szándékot), külön skyboxot is használ kifejezetten a gyapot-termesztés rövid bemutatására.

Ami első látásra egy néhány perc alatt bejárható kis múzeumnak tűnt, arról kiderült, hogy egy tartalmas sétára elég muníciót tartogató, látványra is nagyon kellemes és hangulatos vidék, valóban egy csipet Arkansas a griden.

Főhősünk az álmos kisvárosba utazik feleségével kikapcsolódni, csakhogy hirtelen filmszakadás, egyedül magához térve nem emlékszik semmire, csak egyet tud: meg kell találnia eltűnt feleségét, akit egy névtelen fenyegető fogságban tart és váltságdíjat követel érte... Ismerős? Igen, így kezdődik az Alan Wake című, konzolra (majd később PC-re is) készült horrorisztikus kalandjáték, amely maga is egyébként más nagy elődök, így pl. a Silent Hill-sorozat hagyományaiból merített. Kihalt, lepattant amerikai kisváros, távol a külvilágtól; elemlámpa fénye a ködös éjszakában; kétségbeesett bóklászás és tárgyak gyűjtögetése, amelyek talán elvezetnek a végső magyarázathoz, talán nem.

A MadPea Games nevű, Second Life-on belüli játékgyártó cég régi profinak számít a szakmában. Számos point-and-click kalandjátékot készített már, és mindegyikkel egyre kijjebb próbálta tolni a határokat, amelyek között egy "igazi" játék megvalósítható a Second Life technikai lehetőségein belül. Legújabb "játéka" a Sanity Falls, amely nyíltan felvállalja az Alan Wake-kel való hasonlóságot, mintha kihívást fogadna el: meg lehet-e csinálni egy ilyen horror-kalandjátékot SL-ben?

Csakhogy aki "igazi" játékra számít, az sajnos csalódni fog: a Sanity Falls nem olyan, mint a MadPea eddigi kalandjátékai, hanem egy "hunt" - egy inworld boltokat végigjáró, freebie ajándékokra vadászó gyűjtögetés. A MadPea a kerettörténetet arra használta fel, hogy a kisvárosban elhelyezett mintegy 50 szórólapot megtalálva, olyan boltok landmark-jaihoz jussunk, ahova elteleportálva egyrészt ajándékot kapunk a bolttól, másrészt kapunk egy virtuális pénzösszeget a történetbeli "váltságdíj" összegyűjtéséhez. Sanity Falls utcáit és erdei útjait tehát nem lehet végigjárni úgy, feleségünk után kutatva, hogy menet közben ne teleportáljunk át állandóan mindenféle boltokba, megszakítva ezzel a "játékmenetet", a hangulatot, a beleélést. Nem tud ránktelepedni a látvány, a titokzatos hangok és környezet, mert folyton kiszakadunk belőle, átlépve az éjszakából egy nappali bolt kijózanító mindennapiságába; aztán onnan vissza-teleport megint Sanity Falls-ba, ahol újra be kell töltődnie a környezetnek, ami már egyszer előtte betöltött.

Kár, pedig a Sanity Falls kedvéért igazán hatásos környezetet építtetett a MadPea: a városka, az erdei utak a fenyvesben, az Alan Wake-ből ismerős óriási híd és világítótorony, a helyi kis boltok mind kiválóan építik fel a hangulatot. Itt kell megemlítenünk, hogy a város terraformálásáért és sok épületéért egy magyar építészt, paramparamm Papp-ot illeti a dicséret. A pulton megtaláljuk és felvehetjük az elemlámpánkat; néha logikai fejtörőket kell megoldani, ahogy egy ilyen játékban szokás; egyedül a folyton ránk támadó ellenfelekre ne számítson senki (bár nekem nem hiányoztak). A hangok kellemesek, az egyes helyszínekre belépve a HUD-unk mindig beírja chat-be a tippet, hogy mi a teendőnk. A HUD maga is ügyes eszköz, igazi okostelefon, teleportálni is tud, és előhívható rajta minden információ, amit a játék közben szerzünk, segítségével a megszakított játék később is bármikor folytatható.

A játék sok eleme meggyőző tehát, hogy igen, a MadPea képes arra, hogy egy egységes, igazi horror hangulatú kalandjátékot gyúrjon össze SL-en belül. Most nem igazán ezt tette, amit én mint játékos sajnálok, de a hunt-ok kedvelőinek és a shoppingolni szeretőknek talán jobban fog tetszeni a Sanity Falls. (Habár lehet, hogy őket meg pont a kerettörténet ködös éjszakában való bóklászása fogja idegesíteni.) Én azt csináltam, hogy a sokadik bolt után már elegem lett abból, milyen sok időt töltök a játékon kívüli boltokban; hagytam a fenébe a "váltságdíjat", nem teleportáltam ki többet a boltokba, hanem csak Sanity Fallsban maradtam: élveztem a Silent Hill-es hangulatot, amiben tényleg igazán jó lett a produkció.

A Sanity Falls még június 30-ig játszható! Belépési pont itt; a játékot vezérlő HUD ára 100 linden.

Nem új művészeti site az Anna's Many Murders kiállítás a Second Life-ban, régóta tologatom, hogy megnézzem, mert tudtam, hogy mindenképpen érdemes. Láttam már a művész, Bryn Oh más munkáit, és tudom, hogy egyfelől kivételes építész, másfelől nagyon szuggesztív fantáziavilágot képes bemutatni, amelynek a néző erősen a hatása alá kerül. Talán nevezhetjük őt a legmeghatározóbb művésznek a Second Life-ban, de mindenképpen a legnagyobbak egyike, amit az is bizonyít, hogy számos utánzója kezd akadni szerte a griden (egyre több olyan kiállítást látok SL-ben, amin felfedezem Bryn Oh stílusának hatását).

Ami miatt mégis mostanáig halogattam, az bevallom, az a személyes érzés, hogy félek Bryn Oh fantáziavilágától. Végigjárni 3D-ben a művész képzeletvilágát - amit a virtuális térben nem korlátoznak a fizikai törvényei, bármi hajmeresztő megtörténhet -, mindig nyugtalanító érzéssel töltött el, mintha egy őrült kezére adnám magam. És nem is véletlenül, nyilván ez Bryn Oh célja is: hogy megmutassa, ami őt is nyugtalanítja.

Az Anna's Many Murders sim éppen egy ilyen hely: mintha egy őrült elméjében tennénk utazást. A kiállítás egymást követő helyszínei egy történetet mesélnek el, kevés verses felirattal, lazán a képzeletünkre bízva az okokat, hogy miért történt meg ez: mitől kattant be Anna, a látszólag félénk lány, és miért kezd gyilkosságokat elkövetni?

Anna ugyanis átadja magát annak, "amit mások őrületnek tartanak", és egymás után követi el a gyilkosságokat - a kiállítás ezeken a (valódi vagy csak Anna által elképzelt?) bűntényeken megy végig, groteszk keverékét mutatva be a derűs ártatlanságnak és az érzéketlen kegyetlenségnek. Anna játékosan, könnyedén libegve öl, kedvenc módszere a fejbecsapás, de ötletesebb megoldásai is vannak. Csak találgatni tudunk, áldozatai mivel dühíthették fel - de a művész időnként elhelyez apró utalásokat a helyszínen, amitől kellőképpen elgondolkodhatunk. Mindenesetre érezhető, hogy a művész szimpátiája Annáé - Anna áldozatai pedig minden esetben torz, visszataszító alakok, vagy még több esetben csak látszólag emberek, valójában már rég átváltoztak automatákká.

Az egész kiállításra jellemző a finom miniatűr részletek kidolgozása, valamint az egyes fejezetek 3D festménnyé komponált beállítása;  a fények, a windlight beállítás, az építmények arányai mind elképesztőek - akinek semmi érzéke a művészeti kiállításokhoz (mint nekem), annak is látnia kell, mert a látvány hatása olyan erős, hogy minden értelmezést félresöpör. Bryn Oh még azt is hozzáadta a hatáshoz, hogy a sim "damage-enabled" lett, azaz sérülhetünk rajta - sok helyszín magasan van, ahonnan lezuhanhatunk és meghalhatunk, ha nem vagyunk óvatosak! - repülni pedig nem lehet; a helyszín bejárása tehát még kockázattal is jár.

Jellegzetes ismertetőjegye a művésznek, ami az Anna-kiállításon is jelen van, hogy elvárja tőlünk a kameránk intenzív használatát, ezáltal bevon minket a műbe - a legapróbb helyekre (pl. egy áldozat fejébe) bekamerázva is találunk apró remekműveket. Rákamerázva például a "számítógép" "billentyűzetére", a kis betűkockákra zoom-olva apró verseket találunk az oldalukra írva.

A tárlat végső felszabadító jelenete sem adja meg a választ arra, mi történt pontosan Anna világában, de éppen ez a hatásos, hiszen nyugtalanul, a válaszokat keresve távozunk innen, éppen úgy, amilyen hatást Bryn Oh szeretett volna tenni ránk.

Új sorozatot szeretnénk indítani itt a magazin hasábjain. Készült már interjú eddig is -mint például ez és ez- azonban a mostani -kissé kísérlet jellegű- párbeszédek elsősorban inworld készülnek, odabent élő egyénekkel. Olyanokkal akik valamit tettek Second Life (SL) közösségekért. Ebben benne foglaltatnak akár építészek, modellek, mentorok vagy mint jelen esetben, jeles képviselői egy adott csoportnak.

Elöljáróban annyit tudjunk meg róla, ő egy szubkultúrán belüli szubkultúra része. Egy furry. A hazai nagyközönség nagyon keveset tud róluk. A média miatt inkább tévhiteket. Röviden ez egy életfelfogás, csúnyább szóval élve "hitvallás" amivel ők maguknak érzik bizonyos állatok tulajdonságait. Ha valaki részletesebben szeretné megismerni őket a témáról szóló wikipedia oldalon jelentősen kitárgyalva olvashat róluk.
Tudomásom szerint ma Magyarországon szinte kivétel nélkül az összes furry használja/használta SL-t. Mivel a magyar oldalukon a furry.hu-n ő volt az egyik admin, felkerestem inworld egy beszélgetésre. A Neve (itt) Cerberus Watanabe. Nyitottsága és kedvessége megkönnyítette a találkozást.

Már napokkal előtte megbeszéltünk egy időpontot, azonban apróbb probléma merült fel.
Ugyanis a nemrég kivett ideiglenes főhadiszállásunk kulcsait elkevertem a természetesen kialakítódott malacólamban ;) Mivel az iroda vidéken, a központtól kilométerekkel távolabb helyezkedik el, vissza kellett mennem megkeresni.
Telefonon értesítettem őt, várnia kell egy kicsit. Szerencsére fél óra múlva küldhettem érte a taxit.
Mikor megjött és körülnézett elismeréssel szólt a szerény hajlékra, még akkor is amikor én sorozatosan, pironkodva, lesütött szemmel elnézéseket kértem. A még szegényes berendezést tetézte, a bejárónő csak a belső területeket takarította ki, ahogyan az időjárás és idegen behatolók ellen készült "üvegbúránkat" sem mosta le, így a képeken itt-ott hiányzó árnyékokat is az ő számlájára írhatjuk.  

Megbeszéltük, hogy az interjúknál szokásos "Mondj magadról valamit?" kérdést egy későbbi RL (valós világ béli) találkozás alkalmával teszem fel:

- Őszinte leszek, te vagy az első akivel sikerült megbeszélni a találkozót
- Ah, megtisztelő
- Nekem a kedvességed megtisztelő :)
- Áh, semmiség :P
- Kezdjünk bele; Emlékszel még arra miért léptél be SL-be? Mikor volt az időpont?
- Oh igen, eléggé tisztán. Úgy négy éve volt, pár barátom csábított fel. Ők vették meg az első avatáromat is, amolyan üdvözlő-ajándékként.
- Mit jelentett neked akkor SL?
- Először is egy helyet, ahol gyakran találkozhattam a már meglévő barátaimmal, akiket élőben ritkán látok. Nem sokkal később több új barátra is szert tettem, utána már hozzájuk is visszajártam.
- Gondolom ők már "öregek" voltak. Ők is Furry vonalról érkeztek?
- Csak az egyikük volt olyan kifejezetten "öreg", akitől az avatárt is kaptam. A többiek viszonylag velem együtt kezdték. Igen, ők mind furryk voltak. Az újak, akikkel később találkoztam már nem mind, velük egy magyar helyen futottam össze.
- Tehát eleinte főként magyarokkal találkoztál. Mi volt a vélemény az SL-ben élő magyaroktól akkoriban, és akár mostanában?
- Magyarok voltak, igen. ^^ És meglepően jó volt a fogadtatás. Azt hittem, jobban meg fognak "nézni" a kinézetem miatt SL-ben, de több pozitív visszajelzést kaptam miatta mint negatívat. Ez kifejezetten jól esett. A mai napokról kevésbé tudok nyilatkozni.. Mostanában ha fent vagyok, nem nagyon járok el magyar helyekre sajnos. Akiket régen ismertem magyarok közül azok nagyrészt már nincsenek fent.
- Igen, sajnos én is észrevettem, hogy a régebbi keménymag el-el tűnöget.
- Sajnos, és azok a helyek ahova jártam nagyrészt már üresek. Új helyeket még nem igazán találtam.
- Az utóbbi időben lett pár új hely, nagyrészt friss arcokkal, Néhány kifejezetten kezdőkkel foglalkozik. Te is végeztél kezdőket segítő mentor tevékenységet? Esetleg mostanában folytatsz ilyesmit?
- Mentor tevékenységet? Igen, mutattam már meg pár embernek a játékot, és az alapokat, például hogyan kezdjenek hozzá. Mostanában ritkábban... Azok, akiket érdekelt már mind megnézték és eldöntötték, hogy maradnak-e vagy sem.
- Szerinted ez jobban segít az emberek bentmaradásában, vagy inkább a tutorialok azok amik hasznosabbak, példaként a Welcome Islanden található táblákat tudnám említeni?
- Hmm... Személy szerint úgy érzem, egy segítő sokkal személyesebb, akár mint egy jó tanár. Ha ismer is minket, ő jobban el tudja magyarázni a dolgokat mint egy tutorial. Persze azokkal sincs semmi gond, ha az illető körül nincs senki aki segítsen... Valószínűleg egy okos tanár a tutorialok segítségét is használni fogja :P
- Ez igaz :)

- Sok a vita a kliensekről, rendes hitvallások alakultak, ki mit szeret használni és miért. Van ugye a "gyári" kettes típusú, a régi felületűek, és vannak vannak kibővített funkcióval rendelkezők, és az újabb leegyszerűsített, direkt kezdőknek szánt változat. Te melyiket preferálod, és miért?
- Kipróbáltam a kettes típusú linden kliens és az új felület nekem személy szerint tetszett... Az, hogy sajnos nagyon gyakran crash-elt és lassú volt, már nem annyira. Nemrég váltottam Firestorm-ra és azt kell mondjam egy fokkal jobb. Vissza kellett szokni a régi felületre, de azért nagyságrendekkel stabilabb. ^^
- Szoktál időnként próbálgatni más klienst is?
- Mostanában nem... Emlékszem régen Emerald-ot használtam, de azt már nem nagyon találtam sehol, amikor visszajöttem.
- Ezek szerint volt egy kis kihagyás nálad.
- Hát igen, nagyjából egy évig nem voltam fent. Nem is tudom miért, egyszerűen csak nem nagyon volt miért feljönnöm azt hiszem.
- Gondolom beleszólt RL :)
- Részben igen... De leginkább csak mást játszottam.
- Milyen más játék volt ez?
- Hát kipróbáltuk a World of Warcraft-ot, és fel is jutottunk egy elég magas szintre mielőtt meguntuk... Emellett Team Fortress 2-ztünk, most pedig a League of Legends az amit gyakran játszunk. Szóval eléggé vegyeskereskedés.
- Ugyanazzal az SL-t is használó társággal játszottál ezekkel?
- Részben igen, persze oda-vissza ment. Ők hívtak WoW-ra, aki nem SLezett, annak meg én mutattam meg. Többi játék szintén hasonlóképpen ment.
- SL előtt milyen játékot futtattál rendszeresen?
- SL előtt Furcadia-ztam. Ott ismerkedtem meg azzal is, aki végül SLre hozott.
- Tervezek olyan írásokat, amiben összehasonlítanám a lehetséges "versenytársait" SL-nek. Én -mint alapvetően FPS fan- nem vagyok meggyőzve az itteni combat simekkel, de rpg vonalon mint a WoW, akár lehet jobb is. Szerinted miben jobb, másabb a többi hasonló világnál?
- Hát lássuk csak... Például a Furcadianál technológiailag mindenképp jobb és szebb. Szerepjáték vonalon a legnagyobb pozitívum hogy konkrétan _lehet_ benne szerepjátszani, nem csak grind az egész, mint például a WoWban. Az, hogy a harcrendszer és az ehhez hasonló dolgok nem kiforrottak, szerintem teljesen megbocsájthatóak. Hiszen ez csak egy kis része a szerepjátéknak. Viszont a szabadság amit a játék ad, rengeteget lendít az élményen.
- Tehát, szerinted a mostani Gamer irány amit a linden lab erőltet, lehet hogy jó felé tart? Vagy ezzel elveszik az eredeti cél, a közösségi 3D-s tér?
Megrántja a vállát - Ki tudja? Akár még jó is kisülhet belőle. Abban biztos vagyok, hogyha az SL stagnál -ahogy eddig- akkor egy idő után tényleg elfogynak a visszajáró emberek. Ha egy kis 'game-addition' megmentheti az SL-t, áldásom rá.
- Reméljük, bár én is szkeptikus vagyok kicsit. A mostani Pathfinder project vicces, de lennének más dolgok amik hiányoznak. Például az animáció szinkron, vagy a nagy gépigény terén.
- Igen, sajnos az SL sosem volt barátságos gépigény téren... Reméljük a legjobbakat :P
- Annak idején Philip Linden-t sokan szidtuk, aztán jött a mostani Ceo, Rodvik. Ő ugye csak egy kinézetre részben hasonló projecttől a Sims"-től jött. Szerinted jótt tett a váltás, vagy teljesen semleges?
- Egyelőre nem nagyon látok változást... Bár az tény, mostanában kevesebb a teljes SL crash mint amennyi régebben volt. Abban már nem vagyok biztos, hogy ez a váltás miatt történt.
- Fentebb többször említetted a Furcadiát. Őszintén szólva én -és valószínűleg az olvasóink nagy része- semmit nem tudok róla. Mi az, és miről szól?
- Egy primitív felülettel megáldott társasági játék, mint az SL. A legnagyobb különbség a 2D-s felületen kívül az, hogy elsősorban Furry karakterek vannak benne. Van egy pár alap karakter, amit lehet használni de a "különlegesekért" -mint például a sárkány- már fizetni kell.
- Tehát egy ősi SL, specifikusan furry-knek :)
- Röviden és tömören igen :D Bár eléggé kicsi volt a változatosság az SL-hez képest.
- Annak idején, mielőtt malaccá váltam volna nagyon sok embert és Furry-t megkérdeztem hogyan fog viszonyulni hozzám az itteni környezetem. Ahová sokat jártam, (egy amerikai punk club) ott nem néztek jó szemmel a néha megjelenő Furry-kre. Azóta kiderült, nem okoz igazán problémát, bár rendszeresen megkapom a "tegnap ettem meg az öcséd" vagy a "megjött a szalonna, eszünk" üdvözleteket.
- Nem csodálom... Az interneten sajnos sok a téveszme és az előítélet a furrykkel kapcsolatban. Az ilyen szóviccekkel nincs gond, de én kaptam már csúnyábbat is egyszer-kétszer, mondjuk SL-ben ez elég ritka.
- Bár én nem vagyok igazi (igazzy?) furry, de vannak ilyen nem csak SL béli furry vonásaim. Valamennyit tudok a kultúráról, például első SL belépésem előtt már létezett a malacos képregényblogom. Úgy vettem észre, -akár mások adatlapjait böngészve- az emberi avatart használók sokkal zárkózottabbak mint a Furryk.
- Hehe, én úgy mondanám ez talán fordítva van. Tapasztalataim szerint a furryk alapvetően nyitottabbak a legtöbb embernél. Kevésbé vagyunk előítéletesek és könnyebben barátkozunk.
- Például egy SL-ben élő Furry könnyebben hajlik az RL találkozásra, míg egy "emberrel" ritkán lehet ezt megvalósítani.
Heves bólogatásba kezd - Általában. Persze nálunk is vannak antiszociálisak és félősebbek, de úgy vettem észre ritkábban.
- Furcsa, hogy itthon Magyarországon alig ismerik a furry kultúrát.
- A mérete miatt leginkább. Még nem túl nagy a szubkultúra, nem vagyunk szem előtt. Azért növekedünk mi is... Nemrég például a Mondó című lapban jelent meg rólunk egy cikk. Persze nem vagyunk annyian, hogy tudjunk szervezni egy Cont, mint ahogyan a németek teszik. (Con: találkozó, kiállítás. A Szerk.)
- Talán a legismertebb, nagyközönségnek szóló féltudományos TV sorozat, ami némileg foglalkozott furry-kkel a C.S.I. New York. Ennek a 3-4.-ik évadában készült egy Furry-s rész.
- Ugh, igen, sajnos láttam...Nos, abban a részben minden téveszmét felvonultatnak a szubkultúrával kapcsolatban. Akár Vicces is lehetne, ha nem sokezer ember látta volna..
- Igen, ugyanabban az időszakban SL-el kapcsolatban is volt egy rész. Bár sok SL-es nem örült a szintén torz bemutatásnak, de egy erős regisztrációs hullámot köszönhettünk nekik. Természetesen sok, akár építő szándékú ember is akkor maradt meg.
Egy kicsit elmosolyodik - Igen, emlékszem. Sajnos ez a furryről nem mondható el... Aki azt a részt látta, inkább megutált minket. Senkit nem hallottam még, hogy amiatt csatlakozott volna.
- Sajnálatosan hallom. Nemrég vettük észre az slhungary szerkesztőségével, hogy a National Geographic TABU című sorozatában szintén feltűnt SL. A véleményem nekem sem lett róla pozitív, de ahogy láttam, készült egy Furry-kről szóló rész. Te láttad ezt? Mi a véleményed az ilyen filmekről, vagy akár erről.
- Hmm sajnos én még nem láttam belőle, igazat megvallva most hallok róla először... De valószínűleg akkor meg fogom nézni a közeljövőben :) A Nat Geo általában nem szokott hülyeségeket mondani, de ott van a szenzációhajhászat, ami a nézettséget hozza... Szóval csak akkor tudom véleményezni majd, ha láttam.
- Beszéljünk egy kicsit olyan magyar oldalakról, amik a nagyközönség számára is objektívan mutathatják be a furry-k világát. Kezdjük a Wikipédiával
- A magyar wiki oldalt magyar furryk szerkesztették. Én magam nem írtam, de élőszóban részt vettem a szerkesztésében azokkal akik írták :)
- Ez a furry.hu csapata?
- Pontosan.
- Ha jól tudom eléggé zárt közösség.
- Félig-meddig. Voltak _nagyon_ rossz tapasztalataink amikor teljesen nyitottak voltunk, úgyhogy most már regisztrációhoz és bemutatkozáshoz van kötve minden egyéb. Egyáltalán nem lehetetlen bekerülni, hiszen a közösség maga elfogadó, csak a.. nem felvállalható személyeket szeretnénk elkerülni. Szóval nem kell megijedni senkinek ;)
- Hallottam már olyan véleményt valakitől, hogyha RL találkozna egy furry-vel, elfutna ijedtében :)
Felnevet - Ez vicces. Valószínűleg élőben fel sem ismerné senki a közösséget. Úgy nézünk ki, mint egy átlagos társaság. Talán egy egy fokkal változatosabban. Ami kifejezetten felismerhető -a fursuit- azt Magyarországon ritkán látni. Én is maximum olyan tíz emberről tudok, akinek egyáltalán van... (Fursuit: állatjelmez A szerk.) 
- Azt hittem legalább olyan népes a társaság, mint a Star Warsnál.
- Jó kérdés, nem tudom pontosan hányan vagyunk... Furry.hu-n olyan 200 furry van regisztrálva, ebből körülbelül 100-an lehetnek többé-kevésbé aktívak. Találkozón ha már 30-an vagyunk, az már rekordnak számít. Tudom, hogy többen vannak akik nem tagjai a közösségnek, viszont aktívan furryk külföldi közösségekben. Például itt SL-en belül.
- Szoktál építeni?
- Az elején próbáltam, de hamar rájöttem, hogy nem az én asztalom. Sajnos katasztrofális a térérzékem és ügyetlen is vagyok :P Most már nem is nagyon próbálkozok ilyesmivel.
- Az új technológia a mesh. Itt a szobában nagyrészt már mesh bútorok vannak. Szerinted sokat változtat, változtatott az SL-en belüli dolgokon? Ruházkodásra berendezésekre gondolok.
- Igen, kifejezetten. Sokkal több, szebben kidolgozott tárgyat, ruhát látok. Az élethűbb furry avatárokról nem is beszélve :P
- Tehát előszeretettel használják Furry-k a mesh avatarokat :)
- Hát ha már szebbek... ^^
- Egy darabig sokan nem merték használni a mesh-es klienseket, de láthatóan ennek a fejlesztésnek volt haszna :)
- Több ilyesmi fejlesztés kéne. Van egy-két ismerősöm, aki 3D szerkesztéssel foglakozik, és amikor meséltem nekik, miket használtak az alkotók a mesh előtt, a hajukat tépték :PEkkor kapott egy telefont, miszerint azonnal mennie kell "City of Lost Angels"-be. Gyorsan elhadart szavaiból kivettem, ez egy hatalmas 20 simnyi (szigetnyi) területet lefedő "poszt-apokaliptikus, dark, cyberpunk" role play világ, ahol mindig történik valami. Gyorsan megköszöntük egymásnak az interjút, kezet ráztunk, és már a taxija mellett futva beszéltünk a későbbi személyes RL találkozóról.

Láthatóan egyáltalán nem kell félni a furry-ktől. Cerberus nyitottsága és kedvessége nem egyedi szűkös társaságukban. Bár én először nem gondoltam valós világ béli találkozásra, ő felajánlotta ezt. Ott ugyan nincs irodánk, bejárónőt -hanyag munkája miatt- azóta inworld is elküldtük ;) de a szerkesztőséget ez nem zavarja a munkában.

Szégyen, de eddig nem hallottam még erről a  játékról, amit nemrég új ismerősöm, Vladan mutatott meg nekem (köszönet érte!). Nagyon gyors, nagyon cyber-sci-fi, és nagyon áramvonalas, a Tron-stílus kedvelőinek remélhetőleg tetszeni fog, de bárkinek ajánlható, akik csak játszani akarnak egy jót a Second Life-ban; igaz ugyan, hogy a SimBall csapatjáték, de két avatar már elég hozzá, és egy menet akár 5 perc alatt is lejátszható. 

A SimBall játék a VETOX nevű SL-en belüli játékgyártó fejlesztése. A játékhoz alapból két dolog kell: egy CS Simboard deszka, amin szörfözve játszani kell, és egy aréna, amelynek típusait szintén a VETOX árulja. A játékosok az arénába lépve két csapatra oszlanak (akár 1-1 fősre), a Kékre és a Pirosra, és amikor elkezdődik a játék, az aréna "kiköp" egy virtuális labdát (nem önálló tárgy, csak egy particle csóva), és ezt, mint sok más labdajátékban, a Simboard-unkon száguldva az ellenfél kapujába kell juttatni. A játékidő leteltekor az a csapat nyer, amelyik több "gólt lőtt".

Ezt az alap játékszabályt az aréna megnehezíti: a kapuk fent vannak a függőleges falakon, tehát nem könnyű oda felsiklani, másrészt a terep tele van akadályokkal, bólyákkal, amelyeket kerülgetni kell, különben "elveszik" a labdát. Emellett nyilván az ellenfél is megnehezíti, hiszen a másik csapat játékosai is - ütközéssel - bármikor "elvehetik" tőlünk a labdát. Ha 1 főnél már többen vagyunk egy csapatban, elkezdődhet a taktikázás: ki az, aki inkább a saját kaput védi, és ki az, aki inkább előretör az ellenfél kapujához. 

A SimBall-ban két dolog is nagyszerű. Az egyik az, hogy alapszinten ingyen játszható: az alap CS Simboard deszka ingyenes, az arénák pedig szerte a griden sok helyen megtalálhatóak, és általában publikusak, bárki szabadon játszhat bennük. A másik nagyszerű dolog az, hogy nagyon gyorsan megtanulható: a kulcs a Simboard-on való mozgás és manőverezés megtanulása (az irányítást szolgáló W A S D E C gombok rengeteg kombinációt adnak ki mozgásra és sebességre). Ha valaki már magabiztosan kanyarodik, szaltózik és száguld sci-fi-sen világító deszkáján, onnantól már nem gond sem a labda megszerzése, sem a falra a célpontba történő felsiklás. Aki egyszer is átéli, milyen érzés úgy száguldani és szaltózni a levegőben, hogy szinte érezzük a szél süvítését a fülünk mellett, az onnantól komolyan rákattanhat a SimBall-ozásra. 

Persze ha valaki már túl lassúnak érzi a freebie deszkát, és többre vágyik, a dolog fokozható: a pénzért kapható CS (combat) deszkák egyrészt gyorsabbak, másrészt fegyverként tudnak működni az ellenfél játékosai ellen, különböző power-ekkel erősítik a gazdájukat. Az igazán profik pedig, természetesen, SimBall-bajnokságon indulhatnak alaposan beedződött csapattagjaikkal közösen. Sajnos, a SimBall-kultúra alapvetően japán kultúrának tűnik - ez a játék másik fő nyelve is, továbbá a SIA (Simboarders Integrate Association) SL csoport is - fájdalom! - többnyire japánul küldi group notice-ait. Nem sok reményem van rá tehát, hogy valaha is végignézzek és japánul megértsek egy SimBall-bajnokságot.

SLURL egy arénához (ingyen Simboard is kapható): http://slurl.com/secondlife/Mary%20Jane/213/138/3411

Az inworld zajló meccsek autofeed honlapja: https://simboardupdate.wordpress.com/
 

Habár száz évvel ezelőtt elveszítettük a valódi óceánjárót, a virtuális világokban még büszkén úszik a vízen az RMS Titanic és várja látogatóit. Amit a való életben már nem láthatunk többet - mert sem fényképek, sem kiállítások, sem víz alatti kamerák nem tudják visszaadni a száz évvel ezelőtti valóságot - azt virtuálisan legalább részben megtapasztalhatjuk, köszönhetően lelkes 3D építészeknek és a művüket támogató szponzoroknak.

A Second Life-beli Titanic-ot 2007 őszén építette egy Morphius Barbosa nevű avatar (azóta változott a neve, ma Reborn Wingtips-nek hívják), aki nem a Cameron-mozi, hanem a valós hajó rajongója, és a lehetőségekhez képest a legpontosabban akarta visszaadni a hajó méreteit (az SL Titanic 15 méterrel rövidebb, mint a valódi hajó volt, egyszerűen mert nem fért volna bele a sim hosszába). Az "A" fedélzeten, a legelső kémény alatt ki is alakítottak egy kis múzeumot, a valódi Titanic történetéről, korabeli fotókkal.

SLURL: http://slurl.com/secondlife/Titanic/146/208/34

A közönségigény és a pénzügyi realitások azonban más irányba vitték el a Titanic sim funkcióját: nem történelmi látványosság lett, hanem leginkább az estélyi ruhában romantikázni kívánó párok találkahelye, a mozifilmnek megfelelő pózlabdákkal. 2009-ben tulajdonost is cserélt a sim, és mára már egyértelműen a szmokingos-estélyi ruhás fogyasztók számára üzemeltetett üzlet az egész, rengeteg bolttal és reklámplakáttal, fő kínálatuk pedig a bálterem, ahol szinte minden nap élő DJ várja a táncolni vágyókat. (Szigorúan veszik a dresszkódot: a bálteremben és a hajótaton kötelező az estélyi öltözék, és nem-felnőtt, nem-humán avatart nem akarnak fogadni a sim-en!)

El kell ismerni ugyanakkor, hogy az új tulajdonos is megőrizte a sim részben történelmi emlékhely-profilját: emlékmű áll a dombon a katasztrófa áldozataira emlékezve, amelyen "márványfalba" vésve őrzik az összes áldozat nevét. Megőriztek továbbá néhány helyet a hajó belsejében a valódi Titanic tiszteletére, például a Café Parisien kávéházat, vagy az úszómedencét. A sim-ről szóló alábbi videóban azt is hallottam, hogy SL-ben létezik csoport, amelynek az RL Titanic-leszármazottak a tagjai, és a menedzsment szokott számukra találkozókat szervezni a sim-en. A tragédia centenáriuma alkalmából is tartanak több zártkörű rendezvényt a számukra április közepén. (Az SL Titanic honlapja, a rendezvényekkel: http://www.titanicsecondlife.nl/pages/133711/100_Year_Centenary_RMS_Titanic.html

Én 2008 nyarán jártam itt newbie-ként, hogy megnézzem a hajót - és ma 2012 van; igazából az is meglepetés volt, hogy a hely még létezik. "Még vízen a Titanic" SL-verziója is, ennyi éven át, és emiatt a hely önmaga is egy emlékmű, egy régi Second Life-os "világörökség" megőrzése. Aki meglátogatja, sok szempontból csalódást érezhet: az építmény technikailag, látványra már elavult, túl darabos; elcsúfítják a plakátok, hirdetőtáblák is, a rengeteg üzlet körös-körül; a hajó stílusához nem illő "bálterem"; a lag is beindul, ha sokan vannak a bálteremben. És mégis - van egy pillanat - amikor az avatar berezzel a sim-re és megáll a kikötőben - amikor meglátjuk a hajót és átéljük az arányait: és nem is akarunk továbbmenni, csak csodálni a fenséget - az az a pillanat, amiért egyszer meg kell nézni a Titanic-ot SL-ben.

Őszintén szólva kifejezetten nem szeretem a boltokat Second Life-ban, még akkor sem ha gyakorlatilag ez az egyik legnagyobb bevételi forrás amiből fenn van tartva ez a világ. Reklámozni még annál is kevésbé szeretnék egy boltot, azonban itt most érdemes kivételt tenni, ugyanis annak idején amikor először beléptem a Second Life világába körülbelül ezt a látványt vártam el.

 Az egyik barátommal közös buli díszletéhez kerestem néhány apró kiegészítőt a marketplace-en, és bár ezt csak utólag vettem észre, de átnézve sok ezer apróságot valahogy mindig ennek a boltnak a termékeihez lyukadtam ki. Nem csak azért mert számos dolgot kínál ingyen, hanem a minőség és a stílus tökéletesen beleillettek a tervezett alkalom hangulatába.

SL -ben időről időre új és újabb trendek terjednek el. Ilyenek voltak a Hobo, Sci-fi, Steampunk, Neko Style, és mostanában a Vamp. Az ezekben a témákban készült RolePlay simek rohamos terjedése elősegíti az apróbb hangulati elemek keresletét. Egy lepukkantabb városrészt vagy gyártelepet nagyon feldob ha nem csak koszlott textúrák és törött ajtók, lépcsők találhatók meg, egy ide illő bűzölgő szemétkupac vagy kiflivéget rágó hangyatömeg is elősegíti a valóságosan nyomosztó érzetet. Ezek elsőre ugyan nem feltűnőek, sőt tulajdonképpen szinte észre sem veszi egy mellette elfutó avatar, azonban ezek nélkül akár steril egyhangúságba is süllyedhet egy ilyen környezet. SL turistaként szeretünk a barátaimmal szerepjátékos helyekre ellátogatni. Nem feltétlen azért, hogy megnézzük az ott folyó történéseket, hanem inkább magáért a látványért. Mint ahogy a való világban, itt is "gyűjtjük" a nevezetességeket. Valamiért élvezettel látogatjuk azokat a helyeket amik a sötétebb életérzést mutatnak be. Míg a valóságban egy sötét sikátorban nem feltétlen kellemes érzés végigsétálni, a virtuális biztonság inkább pozitív irányba tolja ezt a feelinget. A posztapokaliptikus ábrázolás ilyetén való megjelenítése egyre több embert vonz, ahogy minket is. Idővel több helyen megtaláltuk ugyanazokat a kisebb-nagyobb szerkezeti elemeket, az említett szemétkupacokat, bútorokat, vagy lepukkant járműveket. Utánanéztem hol szerezték be ezeket és miért ilyen népszerűek.

Valamikor 2007 körül egy kreátor, Aley Arai úgy gondolta, a saját maga által készített cuccait ingyen a nép számára adja. Felszólított mindenkit, hogy kövesse a példáját, szerinte legyen közösségi építésű a Second Life világa. Arcadia Asylum néven futó termékeivel forradalmat indított el, tulajdonképpen neki köszönhetően léteznek ma is Freebie termékek. A "Hobo style" divathullám szintén az ő nevéhez fűződik, nem csak a saját "Slum City" nevű boltjában, hanem rengeteg más helyen is lehetett "kapni" ingyenes "lakás nélküli kalandoroknak" szóló termékeket a "Hobo" boltokban. Több száz, talán több ezer kreálmány elkészítése után -ezekben teljes avataroktól a ruhákon, járműveken át bútorokat, épületeket, de akár egész városrészleteket is kínált- kilépett SL-ből, és többet nem nézett vissza. Alkotásait több fanatikus gyűjtő kezdte összeszedni, számos "Arcadia Asylum múzeum" kezdte meg működését, így javarészt bárki könnyen hozzájuthat ma is az évekkel ezelőtt elkészített műveihez, az akkori kimagasló minőség miatt pedig használatuk napjainkban sem számítanak kirívóan elavultnak, ráadásul szinte mind "full perm"-es ami szabadon másolható, módosítható, átadhatót jelent. Inworld az egy egyik ilyen gyűjtemény ahol több kiállított ház, jármű és egyéb eszköz is látható vagy akár megvásárolható, a következő helyen nézhető meg: http://slurl.com/secondlife/Cheonma/203/144/75 egy Hobo style simen pedig az eredeti bolt kópiája is megtalálható : maps.secondlife.com/secondlife/Calleta/192/208/32. Offline a marketplace-en is megtalálható néhány gyűjtő által felrakott Arcadia vendor, amikben tematika szerint rendezett termékek vannak. Az alábbi "Hobo Typewriter"-t én hosszú hónapok óta használom.

A címben tárgyalt bolt szintén rendelkezik "Arcadia Asylum" részleggel, és bár az Urban Spirit termékeinek nagyobb része már nem ingyenes, részben folytatta a "kreatív géniusz" Aley Arai munkásságát, a koszlott lepukkant díszletek számos kiváló darabját szintén ingyen kínálja vevőinek.

Ahogyan fentebb írtam, nagyon sok helyen belebotlottam már Astin Miles által készített alkotásokba, így megkerestem inworld magát az áruházat is, ami itt van: http://slurl.com/secondlife/Shiot/228/170/2008 . Egy bolthoz képest megdöbbentően részletes látvány tárult elém. A szokásos, néhány polcon elhelyezett doboz esetleg kép helyett egy igényesen tálalt, berendezett ám roppantóan nyomasztó környezetet kapunk a monitorunk képernyőjére. A nyomasztó szót itt jó értelemben kell venni, az érkezési hely sötét sikátorában szinte érezni a rothadó szemét átható szagát.

Mintha egy eldugott, titkos és illegális eszközökkel foglalkozó eladó árusító helyére kellene eljutnunk. Az ajtót még egy kutya is őrzi, de ideillő hanghatásokat is kapunk. Egy szinte omladozó folyosón a vendégkönyvön kívül két ajtó is van, az egyik a szintén stílusosan berendezett "Arcadia Asylum cikktár" felé vezet, a másik magába a boltba, ami végül egy raktárhelyiségben köt ki.Ezt a raktárat barátaimmal hosszú percekig bámultuk olyannyira megdöbbentően részletes. A tavaly megjelent Portal 2 című logikai FPS elejére hajaz, bár már jóval azelőtt készült, hiszen ahogy a bolt hirdeti már 2007-től létezik.Más hasonlóságot is találni, az alább látható csontváz az atombombával akár Jules Verne regényére, de az Armageddon című Bruce Willises film egyik jelenetére is asszociálhat, ahol Steve Buscemi a bombán lovagolva kiabálja: "LE az atommal" :)A fények-árnyékok elhelyezése szintén professzionálisak. És bár statikusak, a konszolidáltan használt glow effect miatt pont az optimális kinézetet eredményezi.A bolt valószínűleg a régi mivolta és a mindenki által elérhető klienstechnológiák miatt nem használja az újonnan megjelent eszközöket mint a mesh, viszont kihozta a maximumot amit a régi eszközökkel lehetett. Ahogyan a képeken is látszik a nagyon kicsi méretű területre rengeteg dolog van bezsúfolva, ezért nagyon nagy erőforrású gép kellene a teljes élvezethez. Én az itt látható pár képet is több óra alatt készítettem, tulajdonképpen egy 3D-s diavetítést láttam. Bár ebbe beleszól az is, hogy sajnos öt éve nem tudom a gépem hardverét frissíteni. A lagtermeléshez hozzátartozik, hogy -ahogy elődje Aley Arai- a minőség miatt nem spórol a primekkel. Ahol felhasználhatják ezeket természetesen nem gond, hiszen ott valószínűleg nincs pár négyzetméteren több száz objektum.

Sl-ben régóta jelen van a különböző helyekre való szavazás lehetősége, és eddig nem sok olyan helyet láttam ahol ki is lett volna ilyen rakva és meg is érdemelte volna, így tőlem először itt láttak ilyen szavazatot.

Mivel felveszi a versenyt a legtöbb Art simmel, ezért egyfajta támogatásképpen vásároltam is nála, még akkor is, ha tulajdonképpen nem is volt szükségem rá.

Időnként akciókat is tartanak, a karácsonyt például sajátos stílusú díszítéssel oldották meg, Kifejezetten mókás ahogy véleményt nyilvánítottak a többi sim steril, szép "csingiling" világa ellen ;)

És végül egy utolsó kép egy eldugott részletről, amit elsőre nem lehet észrevenni.

A szabálytalanság és a kosz mindig erősíti, hogy a dolog valódi...
 

Vannak olyan régiók a Second Life-ban, amelyek éveken át fenn tudnak maradni minden válság ellenére, sőt, nem csak fennmaradnak, de terjeszkednek, eltartják magukat, és élő közösségnek adnak otthont - mi lehet a titkuk?

Az 1920-as Berlin sim 2009. nyarán indult egy skyboxban a Mainland fölött - igen, egy skyboxban, habár az a box több háztömb nagyságú volt, és már mozi és tánclokál is működött benne. Tulajdonosa és alkotója, Jo Yardley, aki nagy rajongója a két világháború közötti időszaknak, egy hiteles történelmi szimulációt szeretett volna létrehozni, egy olyan várost, amelyben az ott lakók és a látogatók is úgy érezhetik magukat, mintha a '20-as évek Berlinjében lennének. SLURL: http://slurl.com/secondlife/1920s%20Berlin/236/232/751

Nem RPG-értelemben vett szerepjátékról van szó itt, inkább szimulációról ("úgy teszünk, mintha akkor élnénk"); szabálykönyv helyett a történelemkönyvek, a korabeli filmek, újságok, plakátok diktálják a játék kereteit; a résztvevők élhetik egy gépírókisasszony, egy taxisofőr vagy egy bártáncosnő mindennapjait, időnként moziba vagy kabaréba mehetnek, próbálhatják elfeledni a háborús megpróbáltatásokat a pincebárban esténként, tangót táncolva.

A simre érkező látogató (szigorú belépési dresszkód van!), vonattal jut le a skybox belépő pontból a városba, az Alexanderplatz pályaudvarra; innen kiindulva körbejárhatjuk a várost: az Unter der Linden sugárutat a végében a Brandenburgi kapuval; az ipari negyedet, és a legérdekesebb részt, a munkásnegyedet, szűk kétes sikátoraival, átjáróudvaraival, lepattant bérházaival. A város nem építészetileg illetve látványra nyújt nagyszerűt - a legtöbb épület szinte csak jelzésértékű. Amiben szerintem sikeres, az az atmoszféra megragadása, ahogy éreztetni tudja a háború utáni elszegényedett hangulatot, a lekoszlott apró bérlakásokkal, a kis trafikokkal, ugyanakkor látjuk, ahogy az emberek ki vannak éhezve a szórakozásra - a város tele plakátokkal, amelyek mulatozást és árucikkeket ígérnek mindenkinek. A sugárúton villognak a neonreklámok, hívogat a kabaré, a hotel, a filmszínház - és ezekben időnként valóban előadásokat rendez a menedzsment. Emellett minden este (magyar idő szerint 11-kor) a Keller bárban happy hour és össztánc van.

 De hogyan éri el Jo Yardley, hogy a sim a mai napig is stabilan működik? Olvasgatva nemrégiben a fórumos hozzászólásait (gyakran szerepel a szerepjátékos témájú SL fórumon, hogy alkalma legyen reklámozni simjét, nagyon helyesen), látom, milyen sokat dolgozik azon, hogy a régiójában mindig történjen valami. Yardley szerint egy ilyen sim létrehozásánál a legtöbben ott rontják el, hogy saját maguk számára akarnak egy világot alkotni, amiben maga a tulaj érzi jól magát; ráadásul a legtöbben nagyot álmodnak és mindjárt egy egész simmel akarnak kezdeni, ahelyett, hogy kicsiben kezdenék. Ezzel szemben a cél az kellene, hogy legyen, hogy a simre beszoktatott közösség elkezdje a sajátjának érezni a simet; és onnantól, hogy a sajátjuknak érzik, elkezdenek áldozni rá, adományokat, önkéntesmunkát, elkezdenek ötletekkel jönni, kezdeményezni, és mindezt azért, hogy ne szűnjön meg a sim, az otthonuk.

Emellett lényegesnek tartja, hogy a sim témája mindig maradjon egységes és harmonikus, keményen betartatva a szabályokat - ha az új látogatóknak nem tetszenek a szabályok, és elmennek, az nem baj, mert Yardley szerint a "jó látogatók" fontosabbak, mint a "sok látogató" - a minőségi forgalom jobban kifizetődik anyagilag, mint a mennyiségi.

A Berlin sim annyira sikeres ma, hogy a residential bérlemények mind foglaltak, és ahogy egy megürül, - állítólag - perceken belül új bérlője lesz. A városban rendszeresen szerveznek a korhoz illő eseményeket - a képeken a kihaltság látszólagos, amíg ott voltam, több helybeli is leszólított és beszélgetett velem, és mindegyikük mondta, hogy szereti az ottani közösséget. Nagy szó, hogy ez a régió már a harmadik évét tapossa - egy olyan virtuális világban, ahol szinte egyik hónapról a másikra szűnnek meg nagy ambíciókkal létrehozott, de hamar hamvába holt simek.

Az slhungary.hu -n rendszeresen előjön az a kérdés a most indulók tollából; "Hol találni itt magyarokat?" Jobb híján mindenki elmondja, írd be a keresőbe a magyar, vagy hungary szavakat, és megtalálod a választ.

Erre a helyre én is ezzel a módszerrel találtam rá. Miután az összes bent élő barátom el ment aludni a való világba, elővettem a keresőt, és néhány fals találat után jobb híján beírtam a magyar szót, egy -mint így kiderült- már megszűnt simet keresve. A kiadott helyek között találtam a címben szereplő Luckstone sulit.

Az itt látható képekhez képest időközben változott, változhatott kicsit a hely, ugyanis olyan október körül találhattam rá, nagyrészük akkor készült, és ahogy elnézem folyamatosan fejlődik.

Körülnézvén itt bizony oktatás folyik. Főleg kezdő, az angolnál magyarul jobban tudó egyéneknek, leginkább építés témában. Az épület több szintes, olyasmi, mintha minden szinten lenne egy "kurzus", a falakon tablószerű leírásokkal, képekkel, a szobákban elszórva néhány "munkadarab", legtetején pedig egy klubszoba néhány interaktív játékkal, fotelokkal és ugye táblával mint egy RL iskolában. Nagyon régen nem láttam már magyar zászlót SL-ben, itt szépen lobogva ez is helyet kapott :)

Már a beérkezési hely is stílusos, egy hatalmas órarendet találni az aktuális, és az elkövetkezendő oktatási témákkal, időpontokkal, és már itt is egy nagy felirat segíti a felhasználót, hogyan kezelje a kamerát a ráközelítéshez. A földszinten lehet csatlakozni a nyílt csoportba, akár a facebookon is követőik lehetünk, és ha épp online "telefonálhatunk a tulajdonosnak.

Bár az épület nem nagy, de optimálisan kialakított, Közvetlen mellette egy sandboxot is létrehozott a tulajdonos, szó szerint sandbox, ugyanis valóban homokozó.

Az épület külső falán, és a kis járdán van két tábla, az egyik kifejezetten magyar helyek landmarkjaival, a másik folyamatosan változik, érdekesebb helyeket ajánlva.

Első ittjártamkor szórakoztam egyet a sandboxban, majd egy idő után megjelent a tulaj Laci Luckstone (fentebb a padon ülve Ő (szárnyas) és én (malac) látható). Elmondása szerint augusztus környékén kezdte el az építkezést, egy olyan klubhelységet szeretne kialakítani a kezdő magyaroknak, ami segíthet elindulni a "második élet" világában. Az itt látható egyik kép tanulsága szerint már több előadást is megszerveztek és ezek rendszerint szombatonként ismétlődnek új tananyagokkal.

Más helyekkel ellentétben ez az épület és a környezete nagyon beleillik a helyi városképbe, a hangulatos kis csatorna, és a mellette lévő templomtorony különösen barátságos környezetet teremt, miután látogatást tettünk érdemes körülnézni a hívogató környéken is.

Jó szívvel ajánlom ezt a magyar szempontból is pozitív kezdeményezést, akár buliktól független baráti találkozásokhoz, közös építgetéshez.

Ha szeretnéd támogathatod is őket, hiszen a hely nonprofit, nem folyik kereskedés rajta, és fenntartása csak ebből tarthat hosszabb ideig.

Itt találhatod meg inworld: http://maps.secondlife.com/secondlife/Hippoden/92/132/27

A facebook oldala pedig itt: http://www.facebook.com/pages/Luckstone-suli/253681887999371

Hera cikke után egy kicsit elmerengtem a fenti kérdésen. Nevemhez hűen azért mégiscsak bemutatom a virtuális szexet. Nem állok egyik oldal mellé sem, mindössze csak kutatok a kérdések után és megpróbálok válaszolni rá.

Figyelem: a cikket csak 18 év felettiek olvashatják el!

A virtuális szex olyan mint a pornó?

Igen, egy részében pont olyan, mint egy animált interaktív pornó. A műfaj már azelőtt sikeres volt, mielőtt a Second Life megszületett volna. Bizonyára emlékeztek a Sexvilla 3D játékra, ahol te voltál a pornófilm rendező, és a különféle modellek azt csinálták, amit akartál. Valahol a virtuális szexben is ez a lényeg - meztelenre vetkőztök, a férfiak felcsatolják a nemiszervüket, és két animációs gömbre "beleülve" bizonyos funkcióival elszórakozgatva egy animált pornófilmben lehetsz. Egyszerűre lesarkítva ennyi, de ennél jóval bonyolultabb...

A virtuális szex olyan, mint egy szexchat?

Igen, ugyanis a másik tényezője ennek az, hogy a másik figurát is irányítja valaki. Ha a virtuális szex során nincs köztetek párbeszéd, akkor az egész lealacsonyodik a pornóvá, amit te lehet, hogy élvezel, de biztos vagyok benne, hogy hamar ráunsz. Mókás dolog kipróbálni a dolgokat, de egy idő után ennél többre vágyik az ember. Ha azonban kialakul köztetek egy csevegés, akkor az már kissé olyan, mint egy szextelefon... van köztetek kapcsolat, tudjátok egymást hergelni. De az egyszerű szexchat is kétszintű dolog: az alapszint az, hogy jót mulatsz a helyzeten, beszólogatsz a másiknak, és ha a másik vevő a poénra, akkor egy jót buliztál...

A virtuális szex játék az erotikus fantáziákkal?

Pontosan, ez a szexchat magasabb szintje. Amikor nem azt nézitek, hogy mennyire szánalmasak az animációk (jé... a farkam beledöfött a mellébe, és az nem fájt neki), hogy mennyire poénosak a játékszerek (ha megnyomom a PISS gombot, akkor mit csinál???). Elképzelitek a helyzetet, beleképzelitek magatokat. Kissé olyan ez, mint a szerepjáték, és érzelmileg rá tudtok hangolódni a helyzetre. Így a virtuális szex már tényleg olyanná válik, mint egy szextelefon, és ez már addiktívan is veszélyes tud lenni. A játékszerek és animációk ehhez csak vizuálisan nyújtanak segítséget, és érzékibbé tudják tenni a játékot...

A virtuális szex tulajdonképpen egy szerepjáték?

Ez is benne van a pakliban. Nyilván nem mindenkinek van lehetősége átélni az örömöket a tengerparton, egy nudista strandon, egy arab háremben. Nem mindenkinek van lehetősége nővérnek és betegnek öltöznie, és nem mindenkinek van lehetősége szado-mazo játékokat eljátszani. Ám tegyünk különbséget aközött, amit szeretünk nézni és amit szeretünk csinálni. Lehet, hogy szeretünk szado-mazo filmeket, gruppenszexet nézni, de a valóságban részt venni egy olyan játékban, ahol vernek és aláznak és egy harmadik személy néz... A virtuális szex kizárólagosan a nézésről szól, mint egy pornófilm esetében.

Milyen eszközei vannak a virtuális szexnek?

Komoly üzletággá nőtte ki magát a Second Life-ban. A legfontosabb - a férfiak számára felcsatolható péniszek vannak, mivel alapban a Second Life-ban ilyen nincs. Alaphelyzetben ez csak egy vizuális kellék, de vannak olyan változatok is, melyek a beépített scriptekkel majdnem úgy működnek, mint a valódiak. Nők esetében is vannak felcsatolható vaginák.

Vannak szexi fehérneműk, fétis öltözékek, és a szerepjátékot elősegítő öltözékek (pl. olyanok számára, mint Éjfél Kapitány, aki szereti a szexi nővéreket). Erre is külön ügyelnek a felnőtt témákra szakosodott virtuális kereskedők.

Vannak játékszerek is - szado-mazo kellékek, ostorok, András-keresztek. Tulajdonképpen minden le van modellezve virtuálisan, ami megtalálható a valóságban is... sőt még annál több is.

Van-e virtuális prostitúció?

Van - ezeket escortoknak hívják. Lényegében ugyanaz, mint egy fizetett szexchat esetében - pénzért cserébe az escort a virtuális szex közben csakis a fizető kliensre figyel egy meghatározott ideig, és csakis az kliens kívánságait hajtja végre - ha tudja. Sokszor ez olyanná válik, mint egy titokmegosztássá: a kliens minden panaszát elmeséli az escortnak, aki türelmesen és érdeklődve végighallhatja. Egy jó escort majdnem olyan, mint egy pszichiáter, és az olyanok számára, aki számítógép előtt négy fal között él, már ez is egyfajta kapcsolat a külvilággal...

Van-e a Second Life-ban társkeresők?

Igen, az interneten hasonlóan itt is Datingnek hívják. Vannak klubesemények is, mely a párkeresésről szól, de vannak, akik csakis a virtuális szex-re keresnek személyeket. Vannak virtuális szexklubok, dungeon-ök, ahol ingyen ki vannak rakva kellékek, és ahol kipróbálhatjuk a virtuális szex-et.

Mi az az Adult helyszín?

A virtuális szexet kipróbálni csakis Adult helyeken lehet - azaz olyan helyen, ahol felnőtt tartalmakat lehet megtekinteni. Felnőtt tartalom többek között a szexről szóló helyek, de az erőszak és horror is felnőtt tartalomnak számít már.

Van egy kivétel: a privát földek, amik nem üzletinek számítanak, hanem egy lakóhelynek. Privát helyen is lehet kirakni ideiglenes szextartalmakat, berendezni egy szobát a titkos légyottoknak. Ez nem számít törvénysértésnek, és mivel már lehet láthatatlanná válni más hívatlan vendégek számára, és meg lehet tiltani, hogy fényképeket készítsenek a nemkívánatos személyek, így elkerülhetőek a kellemetlenségek az intim helyzetekben.

Milyen veszélyei vannak a virtuális szex-nek?

Mint mondtam, lehet kipróbálni, lehet egy jót nevetni rajta, és aztán jó alaposan elfelejteni. De rá is lehet csavarodni... mindez attól függ, mennyire szereted a pornót, a szexchatet, a társkeresést, a csevegést, és mennyire tudod elképzelni magát a szituációt. Szerintem több mint 80%-a az SL felhasználóknak kipróbálta a virtuális szex-et, és ebből csak 10%-a él rendszeresen vele. De mivel nincs pontos adatunk erről, ez csak egy személyes vélemény.

Komoly veszélyei is vannak a virtuális szexnek. Nagyon sok az abberált őrült az SL-ben is, és vannak olyan perverziók is, melyeket mindenhol törvényileg büntetnek. Mivel vannak gyermekavatárok is, ki lehet találni, hogy vannak pedofilok is a Second Life-ban, akiket messziről kerülni kell ilyen helyzetben. És ebben az esetben nemcsak az a pedofil, aki gyerekavatárokat hajszol, hanem az is az lehet, aki gyerekavatárként vesz részt a virtuális szex alkalmával!

A Second Life egy fantáziavilág - így olyan helyzetekben is találhatjuk magunkat, melyekben alapban nem találkozhatunk. Szürreális helyzetekben, amik a hentai filmekben is ismerősek lehetnek. Mondok példákat is: a sokcsápos helyzetet, virtuális szex a furry-kkel és mitológiai állatokkal, vámpírokkal, vérben úszva, horrorisztikus körülmények között. Mindennek van határa, melyet mi szabunk meg - de mint mondtam: hamar találkozhat az óvatlan látogató a Second Life betegebb részével...

De tegyük félre a szexuális abberációkat, van másik indok is, amiért veszélyes a virtuális szex. Ez nem más, mint az internetes névtelenség, valamint alapban nem meghatározható a másik avatár mögött az irányító neme. Sosem tudhatod, hogy a női avatárt nem-e férfi irányítja és férfi avatárt nő. Ha vonzalom alakul ki bennünk a másik fél iránt, hidegzuhanyként érhet a felismerés, hogy a partnered neme ugyanaz, mint a tiéd. Hogy egy férfi "játékos" női avatárt használ, az még nem jelenti azt, hogy az illető meleg lenne - lehet, hogy irányítás közben szívesebben néz egy női feneket, mint egy férfiét. Szerencsére az ilyen játékos nem is akar belebonyolódni a kapcsolatokba, csakis a pornó része érdekli a virtuális szexnek.

Ide tartozik az is, amit egy Youtube-on terjedő videó is célpontjává teszi a Second Life-ot - lehet, hogy az avatárod szép modell srác, miközben a valóságban csúnya vagy...

Köztudott dolog, hogy a Second Life-ot rengetegen használják virtuális szexre, és hatalmas iparág is épül inworld ennek az igénynek a kiszolgálására, a szex-animációk kereskedelmétől kezdve a bordélyházi szolgáltatásokig. Nem tudni, hogy az SL-ezők hány százaléka az, aki elsősorban és kifejezetten emiatt SL-ezik, sőt, eleve ezért regisztrál be; de azt nagy valószínűséggel belőhetjük, hogy az SL-ezők többsége, ha csak alkalmanként, vagy egyszer is, de átél ilyen "felnőtt" élményt az avatarjával.

Ehhez képest a Linden Lab, illetve a Second Life hivatalos honlapja eddig általában szemérmesen hallgatott erről a tényről, és kerülték a témát - talán azért, mert zavarja őket az a PR jelenség, hogy a médiában kizárólag valamilyen szexbotránnyal kapcsolatban szokták a Second Life-ot emlegetni.

Legalábbis kerülték a témát eddig, mert a 2011-es nyári SLCC világtalálkozón elhangzott az is a Lindenek részéről, hogy az adult témákat és helyeket beemelik a nyilvános témák közé, több teret adnak a bemutatására. Azóta a Destination Guide-ban külön szekciót hoztak létre az Adult Only helyszíneknek, a hivatalos fórumoldalon külön Adult fórumfelületet hoztak létre, és a Second Life-ot a neten reklámozó bannerek is kezdenek elmozdulni (?) egy románcozós-párkeresős irányba. Ezen túl - nem kis vihart kavarva - nyáron úgy döntöttek, pályázatot írnak ki egy négy sim-nyi méretű Adult Gateway létrehozására SL-en belül: egy olyan sim-csoport felépítésére és működtetésére, amely az újonnan beregisztráló, virtuális szex iránt érdeklődő avataroknak nyújt segítséget SL-en belül, és amely kizárólagos joggal használhatja a "Zindra" elnevezést a keresőben. (A Zindra egy kifejezetten felnőtt tartalmak élvezésére létrehozott kontinens.)

A pályázatot augusztusban írták ki, és novemberben született eredmény; a tapasztalt SL-ezők el tudják képzelni, hogy az adult témában érdekelt virtuális üzleti körök és földtulajdonosok részéről mennyi acsarkodást, vádaskodást és féltékenységet kavart a pályázat menete. A győztes egy Freedom Continent nevű konzorcium lett, tagjai több éves tapasztalattal rendelkező sim-tulajdonosok és közösségszervezők, akiknek az előbb említett konfliktusok miatt egy elég ellenséges környezetben kellett elkezdeniük a munkát a december elején megnyílt új Adult Gateway helyszínen.
SLURL: http://slurl.com/secondlife/Adult%20Hub/128/129/56

Az Adult Hub technikailag egy info-hub, azaz egy olyan belépő pont, amely kifejezetten a kezdő SL-ezőket akarja információkkal ellátni, különös tekintettel arra, hogy a virtuális szex iránt érdeklődő avatar mit és hol találhat meg SL-ben.

Öt sim-ből áll, középen a piramis alakú általános belépőpont olyan alap információkkal, mint hogy kell fotózni, térképet vagy voice-t használni SL-ben. Az ezt körülvevő négy további sim az adult tartalmak négy jellemző tematikáját emelte ki: az Adult Sex sim a nude beach-ek pálmafás tengerparti díszletét választotta boltokkal és strandolási lehetőséggel, a BDSM/Fetish sim, a Capture RP sim és a Gor sim pedig már speciálisan ezekről a műfajokról ad egyrészt információkat, másrészt némi vizuális bemutatót is. Természetesen ez a négy sim tele van a témába vágó klubok és mulatóhelyek reklámjaival, és vásárlási lehetőséggel; már most rengeteg vendor kínálja a portékát, fehérneműktől a kellék-tárgyakig, és szemlátomást rengeteg vendor vár további bérlőkre.

Mindegyik sim közepén állt legalább egy mentor, amíg ott voltam, akik mindig megkérdezték az új érkezőktől, hogy segíthetnek-e; gondolom, az is a pályázat része volt, hogy élő segítséget kell nyújtaniuk a látogatóknak. Ezen kívül minden más információ a jó öreg 2D-s text notecard-ok formájában érhető el.

A kérdés az, hogy egy új SL-ező, aki mondjuk azért regisztrál be SL-be, hogy a fantáziáit virtuális partnerekkel 3D-ben átélhesse, milyen segítséget kap ténylegesen az Adult Hub-tól?

A központi piramis körbe van szórva notecard-okkal arról, hogy mit hogy kell csinálni SL-ben (itt még nem a szex-ről van szó, csak úgy általában), ezek a text fájlok azonban olyan alacsony kerítésoszlopokba vannak elrejtve (rajtuk olyan felirattal, amely csak oldalra döntött fejjel olvasható el), amelyekről harmadik ránézésre is nehéz megmondani, hogy info van bennük. Ennél kreatívabb formájú információközlés nincs (leszámítva az élő hostesst). Olyan információközlés pláne nincs, ami kihasználná, hogy itt egy 3D-s világban vagyunk. Nem láttam továbbá például shared media-alkalmazást sem, a web-oldalak dinamikusabb behozását SL-be (ami már talán másfél éve technikai lehetőség az új viewer-ekkel), folyamatosan működő videocsatornát sem, pedig Adult sim-en vagyunk, akár erotikus video is mehetne rajta folyamatosan.

Azt nem tudom, hogy egy virtuális szex iránt érdeklődő új avatar általában mennyire tartja fontosnak a 3D világ grafikai megjelenését, de az info-hub ebben is elmarad, kb. a 2007-es SL-es látványvilágot hozza, a készítők nem törekedtek arra, hogy a legjobb minőségű építészekkel dolgoztassanak.

Ezek után csak abban reménykedtem, hogy a környező tematikus sim-eken több felvilágosítást kapok. A tengerparti sim-en rengeteg boltot láttam és egy strandot, bárral, a strand eléggé el is volt látva pózlabdákkal - de vajon egy kezdő SL-ező, aki először lát ilyet, honnan tudja, hogy azokra "rá lehet ülni", és utána animálódni lehet? Erre semmilyen utalást, feliratot nem láttam sehol. A boltokban vásárlásról már nem is beszélek, mert abból indulok ki, hogy a kezdő SL-ező általában még nem vásárol, de legalább képet alkot magában arról, milyen cuccokat lehet venni, mik a lehetőségek egy virtuális hálószobában.

A BDSM/Fetish sim már eggyel interaktívabb volt ennél. Ők rájöttek, hogy valami 3D dolgot is mutatni kell, ezért bőségesen vannak kipakolva mindenféle kínzóeszközök, amelyek mellé korrekten ki is van írva, hogy jobb egérklikk után "Sit Here" a tárgyra a helyes használat. Az már lehet, hogy csak az én hibám, hogy a letesztelt eszközök és az azokon jajgató avatar inkább viccesnek tűnt, mint izgatónak. Mivel nem vagyok otthonos a témában, csak sejtem, hogy ezeknél a tárgyaknál és animációknál már lehetnek fejlettebbek/realisztikusabbak is SL-ben - de azok nem itt, a hivatalos Adult Hub-on találhatóak, kérdés, hogy miért nem.

Miután tehát a tárgyhasználatról már lett némi fogalmam, kíváncsian mentem át az RP simre, amely azt mutatja be, milyen adult szerepjátékok léteznek SL-ben azok számára, akiknek a szex mellé a díszlet is fontos. Itt már arról szólnak a notecard-ok, hogy pl. hogyan kell szerepjáték közben chat-ben elmondani a szexet, hogyan kell "emotálni", leírással kifejezni, amit érzel vagy amit csinálsz; vagy arról, mi a "biztonságos szex" SL-ben, milyen információkat nem szabad kiadni magunkról, és milyen tipikus átverős szövegekkel szoktak jönni a szélhámosok. Itt tehát valóban hasznos infókat kapunk, de ismét csak elavult 2D-s text formában, a 3D és a shared media lehetőségeit nem kihasználva. Pedig ha SL valamiben sikeres és magas látogatottságú, az az adult szerepjáték: rengeteg magas forgalmú népszerű hely van a griden ilyen témában, a vámpíros-démonos műfajtól a nagyvárosi bűnözős "rape" témán át a kórházos-börtönös szerepjátékokig. A sim ezeket a műfajokat címkeszerűen felsorolja, ír róluk notecard-okat, és egy-két nem túl jó minőségű épülettel próbálja reprezentálni is őket, de nem hiszem, hogy ezen adult régiók úgy érzik, hogy itt megfelelően bemutatta őket az Adult Hub.

Ha tudjuk, hogy az Adult Hub sim-csoport így, ahogy ma látható, egy nyertes pályázat eredménye, akkor elgondolkodunk azon, vajon milyen lehetett a többi pályázat... A nyertes pályázók látnivalóan olyan régi SL-ezők lehetnek, akik nem tudnak túllépni a jó öreg notecard + mentor párosításon, nem tudják új technikákkal érdekesebbé és ötletesebbé tenni az információ-átadást, és magát a témát sem, amit reklámozniuk kéne. Egy olyan newbie SL-ezőnek, aki a virtuális szexet keresve vetődik el ide, meggyőzve kellene távoznia innen, hogy SL-ben számtalan lehetősége van olyan fantázia-élményeket átélni, amiket a való életben nem lehetne. Ehhez képest kérdés, valóban meggyőzve távoznak-e innen az érdeklődők.

Egyáltalán nem friss eseményről számolok be, de érdemes megemlékezni róla. Nem csak a mögötte álló tartalom, hanem az SL béli kivitelezése miatt is.
A Towel Day azaz törülköző nap, Douglas Adams előtti tisztelgés. Halálának évenkénti évfordulója alkalmából, a rajongók vállukon átvetett törülközővel élik május huszonötödikei életüket, majd többen a nap végén összegyűlnek. Ő az az ember, aki -többek között- megírta a „Galaxis útikalauz stopposoknak” című „öt részes trilógiát”. Aki esetleg nem ismerné, röviden: Szürreális fanyar humorral előadott Sci-firől van szó, bölcs vagy kevésbé bölcs de annál praktikusabb mondanivalóval. Mindenképp ajánlott elolvasni, de legalább a belőle készült filmet, TV-játékot végignézni. Akár 42-szer is. :)
Az író 10 évvel ezelőtti halála óta egyszer sem sikerült ily módon megünnepelnem ezt a napot, valahogy mindig közbejött valami. Sajnos ez az év is ilyen volt, mivel lebetegedésem okán itthon kellett maradnom, reméltem hogy legalább virtuálisan részt vehetek egy ilyen eseményen. Kisebb keresés után találtam is egy helyet, ahol mindenféle hirdetőtáblák mellett egy "Towel Day 2011" is felbukkant.Odaérkezvén a látvány elsőre megfogott, ugyanis egy egész sim méretű helyen építették fel a „Milliways”-t azaz „A vendéglő a világ végén”-t.
Itt egy kis kitérőt teszek: A „Galaxis útikalauz”-t eredetileg a BBC egyik rádiójátékának készítették el, később készült készült belőle telenovella, ezek után adták ki könyv formájában is. A pár éve bemutatott mozifilm jelentősen eltér ezektől, a rajongók keménymagja nem ismeri el Douglas Adams alkotásaként, a film készítésének félidejében ugyanis elhunyt, a történet pedig hollywood-i irányt vett.
A sorozat egyik része -és az „öt részes trilógia” második kötete- az SL-ben megépített helyről szól. Ebben a vendéglőben minden este az Univerzum teljes pusztulását „élhetik át” a látogatók, különböző műsorokkal és fényes vacsorával színesítve e fényes napot. A kitérő oka: a TV-játék -beli hely tökéletes mását láthattuk, fogadócsarnokkal, személyzettel, és a nap végén az eredetihez hasonló előadásokkal színesítve.
Ami különlegessé tette az egész rendezvényt mégsem ez.A Second Life társadalma végtelenül sokrétű, megtalálható itt is minden amivel a való életben foglalkoznak emberek. Sőt, ezeken túlmenően is találnak foglalatosságot, lásd Sci-fi, Fantasy, vagy Furry vonal, de ahogy az életben is, itt is kisebb társaságokra, helyekre vonulnak az azonos érdeklődésű egyének. Erre a helyre azonban ez egyáltalán nem volt jellemző. Ugyanúgy láttam ott a Portal2 című videójáték főszereplőjét (GlaDos-t) mint egy Alien Drone-t a Nyolcadik utas a halálból, vagy akár Furry-ket, harcosokat, SL turistákat. Természetesen megjelentek a témába vágó alakok is.

A mű felettébb népszerű Marvin nevű depressziós robotjából a film és a sorozatbeli szereplőjével is találkoztam, de itt volt Ford (az egyik főszereplő) kedvenc zenekarának a „Katasztrófasújtotta Terület plutóniumrock-együttes” frontembere Pörkölt Desiató is, aki adózási problémák miatt egy évet éppen holtan tölt. Ennek megfelelően nem túl kommunikatív, velem sem állt szóba. :)Nem csak a hely megalkotása és az előadások miatt emlékszem mai napig erre az eseményre, hanem az interaktív mivolta miatt is. Belépéskor mindenkit személyesen köszöntöttek, nem csak egy egyszerű botot állítottak oda, szóba is elegyedtem az üdvözlővel, tényleg ember állt mögötte. Aki esetleg vállra vetett törülköző nélkül érkezett volna, kapott egyet ajándékba, a pultnál -ingyen- lehetett kapni „Pángalaktikus gégepukkasztót”, a reklámtáblákon pedig a filmbeli monológok reklámajánlatait találhattuk, például Plastic buddy-t, azaz Marvint. Az előadás nem felvételről, hanem élőben „voice-on” keresztül szólt.
Két dolog sajnálatos az eseménnyel kapcsolatban, az egyik személyes. Már reggel a helyre raktam az avataromat, de majdnem egész nap egyedül voltam. Később vettem észre, hogy a meghirdetett időpont az előadásokról amerikai idő szerinti, a vége már hajnalba nyúlt volna, így sajnos ott kellett hagynom. A másik, bár a hely hatalmas területet foglalt el és tökéletesen felépített, pontos mása a teleregényben látottaknak, másnapra törölték.Viszont, ha abból a szempontból nézzük, hogy egy Roleplay sim vállalkozói spontán, csak szeretetből összehoznak egy ilyet, akkor felettébb elismerendő.

A sorozat ezen részében található egy elég abszurd poén, ami a következő: A főszereplőktől a pincér felveszi a rendelést, majd betolnak egy élő malacot, aki felajánlja testrészeit étkezési célokra. Ezen az egyikük -Arthur- felháborodik, de elmagyarázzák neki, hogy a „növényvédők” tiltakozásai miatt -ami szerint az állatokkal szemben a növények nem tudnak védekezni és felszólalni- csak olyan élőlényt lehet felszolgálni aki beleegyezik ebbe az opcióba. Malacként élve SL-ben néhány ott-lévőnek felajánlottam testrészeim ilyen célra, páran értették is a poént, de szerencsére nem éltek vele. :)
Remélem a következő évre is hasonló rendezvényt hoznak össze, a készítőknek pedig üzenem:
„So Long, and Thanks for All the Fish”

A vámpírság, úgy látszik, még nem megy ki a divatból, a Second Life-ban sem; továbbra is látok olyan Linden Lab reklámokat a neten, amelyek azzal csábítanak a Second Life-ba játszani, hogy "legyél te is vámpír"! Az a november elején megnyílt új sim, amelyet a hétvégén meglátogattam, pont az erre fogékony játékosoknak kínál gyönyörű virtuális helyszínt.

A Venexiát az az építész páros építette, akikről írtam már egyszer ezen a blogon: Kora Zenovka és Baal Zobel, akik a NOMOS építői is voltak. A NOMOS idén nyáron - kellő látogatottság és rentabilitás hiányában - fájó szívvel ugyan, de bezárt; vigasztaló azonban, hogy Zenovkáék azon nyomban építettek a helyébe egy másik várost, amelyet - szokásuk szerint - bonyolult társadalmi rétegzettségű  szerepjátékos simnek szánnak, ahol a vámpír klánok és emberi klánok élnek együtt, kényszerű együttműködésben. (A Venexia infók megtalálhatók a Socionex Game System honlapján: http://community.socionex.com/venexia/venexia-background-story/)

Venexia sokban emlékeztet a valódi Velencére persze, de nem akar annak a replikája lenni. Nincs Canal Grande, nincs Rialto, és a Dózse-palota és a Szent Márk bazilika is máshogy néz ki. A történet szerint anno a középkorban hatalmas pestis puszította ki az emberiség nagy részét - aminek következtében az akkor még rejtőzve, kisebbségben élő vámpírok többségbe kerültek. A rejtőzésnek nem volt többé értelme, az embereknek esélyük sem volt többé velük szemben; a vámpír klánok nyíltan újraosztották a világ feletti uralmat, megvédendő egyben a maradék emberiséget is a kipusztulástól. Venexia társadalma is ezt az új rendet tükrözi: a várost együtt kormányozzák a Coven-ek, látszólag békében, de egymással vetélkedve, belső viszályokkal; az emberek pedig próbálnak együtt élni a helyzettel, ki-ki más-más módon alkalmazkodva a Coven-ek uralmához.

 
A város - mint eddig minden Zenovka-Zobel alkotás - mesteri szép munka, élményt tud adni egy túra itt akkor is, ha a játékban nem veszünk részt. Meglepő módon sokkal jobban emlékeztet az Assassin's Creed-re, mint a vámpíros gothic-ra; az Assassin-os játékosok számos tárgyat, hordó-emelvényt, szénaboglyát stb. vigyorogva fognak felismerni, nem is beszélve a városban használható Leonardo-féle repülő szárnyakról.

A belépő landmark a hagyomány szerint most is skybox zsilip; itt fent kapunk infókat, itt lehet Visitor-kártyát szakítani, itt lehet klánokhoz csatlakozni és HUD-ot venni. (Zobelék ragaszkodnak ahhoz, hogy a sim lehetőleg tartsa el magát, ezért a játék HUD-ja, a Socionex Game System használata nem ingyenes.) A városba lejutni egy teleport-gondolába beszállva lehet (ha már felvettük a Visitor tag-et a fejünk fölé), és máris a város vízmosta lépcsőin szállunk ki a csónakból, elveszhetünk a kanyargós szűk utcák és hidacskák labirintusában. Találhatunk itt kocsmákat, apró színházat, piacot, könyvtárat, bordélyházat, leülhetünk a Báthory Café teraszán, vagy megleshetjük a vámpírokat párbajvívás közben - a Dózse-palota belső udvara combat tréning arénaként szolgál.

Ismerve azért a kreátorok előző RP régióit, azokkal összehasonlítva nem látom elég sokrétűnek a sim sztoriját és a klánok változatosságát; hiányzott az is, hogy a városban plakátok hirdessék az eseményeket és a klán-híreket, meg a munkaerő-felvételt, mint a NOMOS-on; de egy sima capture-roleplaynél mindenképpen változatosabbnak tűnik a játék, a vámpírok élénk társadalmi életet élnek, kultúrájuk van, báloznak, és párbajokat provokálnak.

Most még új a sim, tele látogatókkal és lelkes játékosokkal; csodáljuk meg addig, amíg létezik - ki tudja, talán ez is előbb-utóbb a NOMOS sorsára jut... :(
SLURL: http://slurl.com/secondlife/Venexia/40/246/609

Írta: Hera

Elsöprően divatosak lettek mára SL-ben a tenyészthető-nevelhető virtuális állatkák, annyira, hogy a legutóbbi „Top 10 dolog, amit SL-ben csinálhatsz” Linden promo-videóban is a tízből ez az egyik reklámozott SL aktivitás. Kevés olyan kiskedvenc tenyészállat van viszont, amellyel a jóltartásán és szaporításán túl további játékokat is lehet játszani.

Ezért tartom ügyes ötletnek, hogy a Champion Horses virtuális lótenyésztő telep ráállt a versenylovak tenyésztésére, és a lovak tartását összekötötte rendszeres versenyeztetésükkel, szabályos lóversenypályát építve számukra. A két sim-en a versenypályán kívül megtalálhatjuk még az istállókat, és a reprezentatív célokat szolgáló főépületet, amelyben az információs notecard-okat és a bankett-termeket találjuk; itt a közösség időnként bálokat, családi rendezvényeket is szervez. (Csak ne lennének olyan szemvakítóak a fehér felületek… az egész sim színei valamiért nagyon élesen kontrasztosak, alig győztem tompítani.)

SLURL (update 2011. ősz): http://slurl.com/secondlife/Champion%20Headquarters/222/127/22

A versenylovakat azon túl, hogy etetni és jóltartani kell, lehet tréningezni is, ami a futamokon történő indulásukhoz elengedhetetlen. A futamok hetente háromszor zajlanak rendszeresen, európai időben legelérhetőbb a szombat esti 9.00 órás verseny (12 PM SLT). A futamokon a különböző lótulajdonos istállók indíthatják lovaikat, melyeket zsokéik lovagolnak meg; egy este 5-6 futam is lemegy, nagy népszerűség mellett (most szombat este 58 avatar volt a lelátón).

A lelátón továbbá beépített fogadási rendszer is működik, tehát a lovakra fogadni is lehet, igazi linden dollárral, ami további közönséget vonz némi bevétel reményében. Persze felvetődik a gondolat, nem szerencsejáték zajlik-e itt fogadás címén, de a lóverseny szerepel a Lindenek hivatalos Destination Guide-jában, tehát elvileg a Lindenek áldásukat adták rá – és feltételezem, hogy a tenyésztők szerint a futamok nyertesei nagy eséllyel a jobban tréningelt, jobb skill-ekkel rendelkező lovak. Persze aki fogad rájuk, annak nem árt legalább minimális ismeretekkel rendelkezni a lovakról, enélkül valóban szerencse kérdése a nyeremény. Én legalábbis kizárólag veszítettem szombaton, de cserébe nagyon jól szórakoztam.

A lelátón ülve a verseny alatt párhuzamosan a nyilvános chat-ben, és az audio stream-en is megy a verseny közvetítése, élőben egy kedves hangú bemondónővel. Mindig bemondják, mikor kezdődik a fogadás és hány percig tart; a futam alatt is közvetítik, ki tör az élre; sőt, a rádióban még azt is bemondják, ha a lelátón véletlenül megjelenik egy SL celeb, mondjuk egy kreátor-designer, vagy a Miss Virtuális Világok 2011 – elképzeltem, ahogy a lelátó közönsége virtuális gukkereivel a VIP-eket látcsövezte. 

Ha el akarunk menni a versenyre, néhány lag-ellenes szabályt be kell tartanunk: az AO-kat, scripteket ki kell kapcsolni, ülni kell a lelátón, és – fontos – nem tapadhatunk kameránkkal a lovakra, vagy a versenypályára, mert ez befolyásolhatja a futam menetét. Aki lovakra kameráz, akár ki is dobhatják a sim-ről – ezért aztán a legnyakatekertebb kamerázások árán tudjuk csak követni a futamon a lovak mozgását, de ez olyan kihívás, amit egy rutinos SL-ező meg tud oldani.

A Champion Horses vállalkozását azért tartom nagyszerűnek, mert különböző érdeklődésű avatarok találhatnak benne kreatív szórakozást: akit a lótenyésztés érdekel, abban merülhet el, aki zsoké szeretne lenni, itt kiképzik rá. Akinek versenykupákat begyűjtő hírneves magánistálló alapítása az ambíciója, itt belevághat; akinek meg a fogadás a szenvedélye, itt kiélheti magát. Nem is beszélve arról, hogy jól menedzselt játék esetén a régió esetleg el is tudja tartani magát. Mindenképpen érdemes legalább közönségként egyszer ellátogatni ide és végignézni egy virtuális lóversenyt.

írta: Michael Adams
képek: Scandal SL és RL képei magáról

Úgy gondoltam, hogy interjút készítek a Scandallel, aki nagy meglepetésemre vállalta a szerepet. Nagyon érdekes válaszokat adott a kérdéseimre, remélem, tetszeni fog nektek.

Emlékeztek még arra, amikor az SLHungary-n kifakadtam, hogy miért törölték az Second Life-os accountomat? Mert egy fiktív személy accountja volt. Nos, úgy tűnik, a Linden Labs is felfigyelt erre a jelenségre, mert a tegnapi nap folyamán egy ötlettel álltak elő.

A Facebook szerint ugyanis egy személynek max. egy felhasználói fiókja lehet, és ha valakinek több van, akkor az szabályszegést követett el. De úgy tűnik, a Facebooknál is jelentették több helyen, hogy van ez a Second Life nevű akármi, ahol mindenki az avatárnevét használja... mint egy második élet. Erre azzal az ötlettel rukkoltak elő, hogy ha valaki szeretne a Second Life-os avatárjának is létrehozni egy fiókot, ne tegye, helyette javasolják az oldal létrehozását.

Hogyan teheted ezt meg? Belépsz a Facebook-ra, és az oldal alján találsz egy linket, hogy Oldal létrehozása. Itt a piktogramok közül az "Előadó, zenekar vagy közismert figura" szöveg felettit kell kiválasztani, és a listából kiválaszthatod a "Kitalált figurát". A többi már hasonló egy fiók létrehozásához...

Az ötlet jó is... meg nem is. Mert valóban, a Facebook oldalak már kezdenek hasonlítani a külön felhasználói fiókhoz, de több okból sántít. Így egy Kitalált személy nem tud senkit se bejelölni, nem lehet neki csak úgy üzenni, mint egy fiók esetében. Persze őt bárki bejelölheti, akár még törölheted is válaszként azokat, akik nem az ismerőseid. De a lényeg, hogy te nem jelölhetsz be senkit, de ajánlani tudod másnak úgy, hogy a fő fiókodban megkeresed az illetőt, és elküldöd neki az oldal linkjét. Szerencsére egy rajongói oldalnak lehetsz a tagja, üzenhetsz is azon keresztül... de csoportnak pl. nem lehetsz tagja.

Cserébe... akár 5000 főnél is több emberrel állhatsz kapcsolatban. De ha úgy nézzük, ebből is látszik: maga a Facebook sem tökéletes - és így ha szeretnénk a Second Life-os karakterünknek egy felhasználói fiókot, olyan, amilyen a Facebook szabályzatának is megfelel, akkor másodrangú jogokkal fog rendelkezni az a fiók...

Írta: Hera

Végre itt a jó idő, valóságosan is és SL-ben is, és ez egyre inkább a szabadtéri vagy mediterrán helyszínekre vonzza az avatarokat; keressük a tengerpartokat, a pálmafákat, a „kiülős” helyeket. Egyik kedvenc ilyen „kiülős” helyem SL-ben a Barcelona del Oeste sim 2008 óta, és örömmel látom, hogy nemcsak hogy létezik még, de 2010-ben megújult, átépítették (tulajdonost is cserélt), látványvilága korszerűbb és szebb lett, mint elődjéé.

SLURL: http://slurl.com/secondlife/Barcelona%20del%20Oeste/101/60/31

A sim nem azért épült, hogy bemutassa az RL Barcelonát; a fő célja inkább az volt, hogy chat-elő találkozóhely, szabadtéri kávézó és bulizóhely legyen, olyan hely, ami sohasem kihalt, ahol mindig látni sétálgató, vagy szökőkút szélén üldögélő avatarokat – persze főleg spanyolokat, akik holá-val köszöntenek, de más nyelvű turistákat is. Középpontjában a hangulatos – és RL is létező - Plaza Real, a pálmafákkal és szökőkúttal díszített hatalmas négyzet alakú tér áll, körben az árkádsor alatt üzletekkel és klubokkal, ahol hétvégeken esténként DJ-k zenélnek. Kellemes itt üldögélni, gyönyörködni az építmény arányaiban és textúráiban, az egész tér realisztikusságában; elnézegetni a bárban táncoló és a téren ácsorgó avatarokat, ahogy megszólítják egymást és ismerkednek.

A simen a Plazán kívül megtalálható még a La Rambla főutca egy részlete, a végén a Columbus szobor oszlopával, sőt, strand is van, bár még sose láttam ott senkit fürdőzni.

Ha megnéztük a várost, kis teleport kitérővel folytathatjuk utunkat a valóságban szintén barcelonai, SL-ben azonban egy másik sim-en megépített Güell Parkba.

http://hu.wikipedia.org/wiki/G%C3%BCell_park

A park, amelyet 1900-1915 között a híres Antoni Gaudí épített Barcelonában, megvan SL-ben is, landmarkját a Plaza Realon levő diszkóklub falára kitéve vettem észre. Egy skybox-ként az égben lebegő gyöngyszem ez a virtuális park, amely sok ponton a valódi hely tökéletes másolatának tűnik – rejtély, hogy miért nem hallottam még róla sehol, pedig tehetséges kéz munkája.

SLURL: http://slurl.com/secondlife/Atlantis%20World/218/98/354

Itt megcsodálhatjuk Gaudí jellegzetes színes kerámiamozaikos, csavart vonalú, meseszerű építményeit, a növények és az épületek egybenőtt, összeburjánzó harmóniáját, és ha tetszik a stílus, a szuvenírshopban vásárolhatunk is. A bejáratnál egy apró, de hangulatos kis Gaudí múzeumot alakítottak ki a művész tervrajzaival.

írta: Hera

Sajnos, nagyon kevés alkalmam van magyar kreátorok által épített Second Life-beli helyekről írni ebben a blogban. Ez legtöbbször szerintem csak azért van, mert egyszerűen nem tudok róluk, vagy a helyről tudok ugyan, de nem tudom, hogy magyar az építésze. Most viszont kivételesen tudom, sőt, beleegyezést is szereztem a kreátoroktól, hogy publikusan emlegethetem itt RL magyar hovatartozásukat.

Februárban nyílt meg hivatalosan egy olyan új város a Second Life-ban, amelyet minden steampunk-kedvelőnek - vagy egykori Syberia-játékosnak - feltétlenül ajánlok meglátogatásra. Egyrészt azért, mert méreteiben is és minőségben is egyedülálló építkezés, másrészt azért is, mert jó látni, hogy SL-ben egy magyar kreátor-páros pár év alatt milyen magas szintjére tud eljutni a virtuális világ-teremtésnek.

A Forgotten City egykor virágzó steampunk viktoriánus társadalom lakhelye volt, élénk forgalmú vízi utakkal, piaccal, korabeli csúcstechnikával, és jómódról tanúskodó lakónegyedekkel. A város azonban rejtélyes okból elnéptelenedett, a paloták környékét felverte a gaz, a liftek elrozsdásodtak – megmaradtak és működnek viszont még az automata óramű szerkezetek, amelyek a várost fogaskerekek rendszerével mozgatják: gyártja az energiát a hatalmas vízikerék, az automata járőr továbbra is járőrözik, a lámpagyújtogató este továbbra is meggyújtja a gázlámpákat, az óraszerkezetek jelzik a múló időt…
SLURL: http://slurl.com/secondlife/Forgotten%20City/126/111/24

Jenne Dibou és Mandy Marseille építménye már a méreteivel is lenyűgöző: a város csak egy sim-nyi alapterületre terjed ki, ezért felfelé terjeszkedik: mintha a különböző városrészek egymásra rétegződve épültek volna fel, a rétegek között gyakran csak lifttel lehet feljebb jutni. A szintek ugyanakkor találóan jelzik a társadalmi rétegeket is: legfelül a legelőkelőbb városrész van, reprezentatív bemutatóteremmel, Zeppelin-állomásokkal, Saloon-nal; legalul az automata munkások szintje, akik javítanak, karbantartanak, és a piacot és víziközlekedést működtetik.

A város sok részlete jólesően és nosztalgikusan emlékeztet régi kedvencemre, a Syberia PC kalandjátékra, de ez nem meglepő, hiszen Jenne Dibou egyik legelső teljes régiós alkotása az SL-beli „Syberia tribute” sim megépítése volt. A clockwork/mechanikus óramű technika, a fém anyagok pusztulásának kiváló textúrái (a rozsdás vas, a megfakult ón és bronz, a málló aranyozás), a kalapot emelő automata férfi-figurák, a város hegymagasságú rácsos kapui az őrtornyokkal, a szecessziós ívekből épült padok, épület-díszek engem mind a Syberia világára emlékeztetnek. Még a vonat-témára is van utalás egy varázslatos önműködő vasúti terepasztal formájában, amit külön is érdemes megcsodálni.

Az építész-tulajdonosok szándéka egy olyan „adventure rental” város fenntartása, amelyben a steampunk bérlőket és az odalátogatókat időnként furcsa események és kalandok várhatják: rejtélyeket nyomozhatunk ki, és mini-game-ekkel is szórakozhatunk. Ha így lesz, Forgotten City sok steampunk lakost hódíthat el a többi steampunk SL régióból.

Írta: Hera

Történelmi hiányosságaimat meglepően néha a Second Life-ból sikerül pótolni. Semmit nem tudtam például a híres alamói csatáról (Texas, 1836) – az erről készült filmeket sem láttam -, de amikor egy blogon arról olvastam, hogy a Texas Arlington Egyetem (UTA) felépítette SL-ben az Alamo site-ot, http://www.uta.edu/secondlife/alamo/ tudtam, hogy itt az ideje egy tanulmányi kirándulásnak.

Az UTA célja, hogy a lehető legrealisztikusabban, múzeumi minőségben mutassa meg a jelenkori Alamo emlékhelyet. A Texas állambeli Alamo eredetileg egy 18. századi ferences missziós épület volt, majd spanyol/mexikói katonai barakk lett, de akkor vált az egész kontinensen híressé, amikor a texasi felkelés és függetlenségi háború idején 1836-ban egy maroknyi felkelő védte 13 napig a mexikói túlerővel szemben, amíg mind el nem estek. Olyan amerikai vadnyugati népi hősök harcoltak és haltak meg itt, mint Jim Bowie (akiről a Bowie-kést elnevezték), vagy Davy Crockett. Alamo ugyan elesett, de akkora erkölcsi erőt adott a felkelőknek a diktatorikus Mexikóval szemben, hogy a függetlenségi háborút megnyerték, és Texas független, alkotmányos állam lett.

A texasiaknak szent hely Alamo, olyan kultikus, mint nekünk Szigetvár vagy Eger. A virtuális múzeumot a legnagyobb tisztelettel alakították ki; az információk könnyen elérhetőek, de nem tolakodóak; az épület-együttes áttekinthető és ízléses, és valószínűleg tényleg így néz ki RL is. A múzeum két részből áll, a kápolnából és a legénységi barakkból, és az épületeket fallal körbekerített zárt kertek veszik körül, az eredeti missziós udvar közepén még mindig ott áll a 18. századi kút (állítólag ma is működik). Teleporthoz kattints ide!

A virtuális Alamo egy újabb szép példa arra, hogyan lehet ismertté és látogathatóvá tenni egy olyan nevezetes helyet, ahova RL-ben személyesen talán soha nem jutunk el.

Bevallom, félek tőle. Elég sokat Fallout-oztam már ahhoz, hogy féljek egy világméretű nukleáris katasztrófa lehetőségétől. Amikor felfedeztem tehát, hogy a Second Life-ban van atomerőmű, azonnal elmentem megnézni, mert a félelmeinket talán leginkább úgy csökkenthetjük, ha igyekszünk racionálisan minél többet megtudni félelmünk tárgyáról.

Az Areva virtuális atomerőmű a „Sci-szigetek” egyikén épült fel a University of Denver támogatásával.

SLURL: http://slurl.com/secondlife/Science%20School%20II/217/190/25

Mivel még mindig nem tűnik teljesen befejezettnek, ezért jelenlegi célja az, hogy alapszinten bemutassa a laikus, utcáról betévedő érdeklődőnek, hogyan működik egy ilyen erőmű, milyen egységekből áll; nincs minden épület részletesen kidolgozva, de a fő elemek, a Reaktormag, a Kontroll terem, a Labor és a Turbina megtekinthető.

A belépési pontnál kétféle jármű között is választhatunk: körberepülhetjük a létesítményt egy légijárművel, vagy pontról pontra teleportálhatunk egy kék irodaszékbe ülve – én az utóbbit javasolnám, mert így több időnk van egy-egy helyen bámészkodni, klikkelgetni. A neten rengeteg folyamatábrát lehet találni arról, hogy a maghasadásból hogyan lesz villamos áram; de egészen más, sokkal érthetőbb és vizuálisan megjegyezhetőbb 3D-ben bejárni a folyamatot. Könnyen átlátható, hogy az erőmű két fő részből áll: a reaktormagból és a turbinából; és látjuk, ahogy a turbinaépületből már villamos vezetékek útján távozik a termék.

Az Areva erőmű az úgynevezett „könnyűvízzel ellátott nyomottvizes típusú” reaktorokat mutatja be – így működik a Paksi Atomerőmű is. Leegyszerűsítve ugyan, de jól végigkövethető a hatalmas csövek mentén a forró víz útja a primer körben, amelynek gőze a szekunder körben meghajtja a turbinát, majd ez az energia a generátorban árammá alakul.

A legérdekesebb helyszín kétségtelenül a Mag. A való életben valószínűleg soha nem kerülök ilyen közel a maghasadás zónájához, ahol az átlátszó falú csövekben jól követhető a magas nyomás alatt tartott, 300 C fokos virtuális víz áramlása és hőmérséklete, jól látszanak a le-fel húzható szabályozó rudak is, amelyekkel a reaktor termelését lehet fokozni vagy csökkenteni. Az a hihetetlen energia, ami itt felszabadul, egyszerre nagyon ijesztő, és egyben lenyűgöző, bámulatra késztető is, ami megcsapja az embert még ebben a virtuális, leegyszerűsített közegben is.

A téma, sajnos, aktualitása miatt vonzza az érdeklődőket; sokan akarják érteni, amiről a Japánból érkező hírekben beszélnek; amíg ott voltam, folyamatosan léptek be a látogatók. Az építmény ehhez képest nagyon alapszintű, és emellett nem reflektál a nukleáris katasztrófa kérdésére, a veszélyekre semmilyen utalás nincs. Emiatt biztos, hogy a katasztrófa-turisták csalódottan fognak távozni, de aki egyszerűen csak érteni akarta, mi zajlik itt, az felokosodva távozhat.

írta: Hera Poliatevska

Hírforrás: New World Notes

http://nwn.blogs.com/nwn/2011/02/stroker-second-life-content-lawsuit-settled.html

Nagyon kíváncsi voltam ennek a pernek az eredményére, hiszen a virtuális világok, de különösen a Second Life egyik alap problémájáról szólt: a virtuális szerzői jogok védelméről. Érdekelt volna, mit ítél erről a problémáról jogerősen egy RL amerikai bíróság.

A per kb. másfél évvel ezelőtt indult, amikor is egy Stroker Serpentine nevű avatar (aki állítólag sexbed-gyárosként szerezte SL-beli vagyonát) egy Munchflower Zaius nevű divattervező avatarral együtt beperelték a Linden Lab-et azért, mert a Linden Lab „engedi és lehetővé teszi, hogy a felperes által készített tartalmakat/ virtuális termékeket más SL-lakók ellopják”. A felperesek szerint a tartalom-lopásért – a virtuális szerzői jogok megsértéséért – a Linden Lab tehető felelőssé, és feltételezem, hogy kártérítést követelhettek (bár összeg-nagyságrendekről sosem szóltak a hírek).

A per indításának híre felbolygatta az SL kreátor társadalmat, sokan biztosították támogatásukról a felpereseket, blogokon, fórumokon élénken kommentálták az esetet, és nyilvánvalóvá vált, hogy mennyi sérelem húzódik meg a mélyben a kreátorok részéről. Sok kreátor szenved nap mint nap attól, hogy az általa készített virtuális termékeket mások egy perc alatt lemásolják és sajátjukként árulják, rontva ezzel nemcsak az eredeti kreátor üzletét, de ellopva ezzel tulajdonképpen a hírnevüket is, a munkába fektetett idő értelmét. Emellett sérelmeikről panaszt tenni a Linden Lab-nek, fellépést, intézkedéseket kérni, copyright jogvédelmet kérni vajmi kevés eredménnyel járt eddig, ami miatt eléggé érthető, ha a Lindenek nem állnak a kreátorok népszerűségi toplistáján.

Másfelől viszont, a Linden Lab ügyvédje állítólag másfél éven át azzal próbált érvelni, hogy a beadványnak nincs jogalapja, hivatkozva több dologra is, így pl. a felperes állítólagos rosszhiszeműségére.

A múlt héten Stroker Serpentine bejelentette, hogy a per peren kívüli egyezséggel zárult: „békésen és ésszerűen” megegyezésre jutottak a felek, azzal, hogy a Linden Lab tulajdonképpen elismerte, hogy van mit tennie a szerzői jogvédelem terén. A felperesek, feltételezem, kaptak egy kártérítésnyi összeget, a Linden Lab pedig „koncentrált erőfeszítéseket ígért” a szerzők jogainak védelmében.

Igazából sajnálom, hogy így nem derült ki, mit mondott volna a jog? Valóban a Linden Lab perelhető a lopás miatt, és nem a konkrét tolvajok? Ha igen, és elvesztik a pert, vajon milyen precedens értékű ítélet született volna? Kötelezhetik őket copyright védelemre? Minden meglopott kreátor szintén perelhette volna rajtuk az üzleti kárát, és csődbe mennek, és bezár a Second Life? És ha a felperesek vesztenek? Megkérdőjeleződik SL-ben minden üzleti, termékgyártási tevékenység értelme? A kreátorok összepakolnak, és elmennek más, jogvédettebb gridekre, SL-ben pedig alig marad tartalom?

A peren kívüli egyezség mindenesetre arra utal, hogy egyik fél sem volt teljesen biztos az esélyeiben, de a Linden Lab különösen nem. A probléma, amit a fenti kérdések felvetnek, tulajdonképpen továbbra is fennáll, ugyanott vagyunk, ahol másfél évvel ezelőtt voltunk. Pedig a Linden Lab és a kreátorok felhőtlen viszonyára lenne szükség ahhoz, hogy a Second Life virágozzon, hiszen e két érdekcsoport egymásra van utalva, egymás nélkül egyikük üzlete sem működhet. Nem túl biztató, ha alap problémák megoldását éveken át tologatjuk.

Sziasztok!

Egy srác megkeresett, miszerint tanulmányt írna a disszertációjához. Kérését továbbítom nektek:

Sziasztok!

Nagy Péter vagyok, a Budapesti Corvinus Egyetem Ph.D hallgatója. Disszertációm témája a Second Life. Eddig főleg külföldi felhasználókat kutattam, de most rábukkantam erre a magyar oldalra, amelyhez gratulálok nektek!

Szeretném a segítségeteket kérni egy online kutatáshoz, melyben természetesen minden személyiségi jog megőrzésre kerülne! Az elkészült tanulmányt természetesen Scandalnek átadom közlésre, a kutatásban résztvevő tagok pedig mind kapnának valamilyen jutalmat segítségükért!

A következő kérdésekre keresném a válaszokat:
Hogyan alakítják ki a rezidensek avatárjukat?
A SL-on történő időtöltés révén hogyan változtatják meg azokat?
Ki hogyan vásárol a SL-on? Mit?
Ki hogyan szórakozik? Stb...
Ki hogyan kereskedik? Mivel? Mennyire sikeresek?

Jelentkezni e-mailben lehet a peter.nagy5@uni-corvinus.hu címen. Az alábbi blogban található a kutatás első része: http://virtualavatar.blog.com/

Segítségeteket előre is köszönöm!

Üdvözlettel,
Nagy Péter

Rég írtam ide, ennek oka, hogy alig foglalkozok a Second Life-fal - sokkal inkább a közösségi SLHungary fejlesztésével, aminek már nagyon-nagyon ideje volt. Szerencsére technikailag nem sokat késtem, így lássuk, mik a Second Life tervezett új kliensének újdonságai.

A legnagyobb újítás a beállítható csoportok számának emelése 25-ről 42-re (a korábban ígért 40 helyett). Ehhez mindenképpen a legújabb 2.4-es klienst kell használni (de Atthoszék nemrégiben jelentették, hogy az új Phoenix kliensben is lehet). Március 31-ére igérik az új csoportcset rendszert.

Átlagban 40%-kal javult a teleportálás sebessége régiók között. Egy grafikonon láthatóvá tették, hogy a korábbi 2 másodpercesről 1 másodpercre csökkent a teleportálás. Bár nem tudom, ez mennyire látványos... Technikailag ezt úgy érték el, hogy tömörítik az avatárok adatait, és azt küldik tovább a többi játékos felé - a kicsomagolás már helyben végzi a szoftver. Ez bennem kissé vegyes érzelmeket kelt: azt hittem, ezt a módszert már régen alkalmazzák. Másrészt: ezt alkalmazhatnák mindenre - azaz tömörítve kerülnének fel az adatok a SIM-ekről, így gyorsítva a betöltődés azon részét, hogy letölteni az adatokat, és a többit a szoftverre bízni...

A belsőleg kialakított profilt le fogják cserélni webes profilra. Így elérhető lesz a neten is második életünk profilja. Kívánság szerint össze lehet majd kapcsolni a profilt a Facebook, Twitter és LinkedIn profillal. Ez eggyel közelebbi lépés a közösségibb Second Life felé - ha képeket is lehet majd küldeni a többi közösségi oldal felé, akkor rengeteg rajongót lehet ezzel vonzani (idézve a tanár úr szavait).

Apróság, hogy már a belépés előtt meg lehet határozni, melyik kedvenc helyszínednél akarsz belépni. Így nem kell a teleportálással bajlódni előtte, ha mondjuk be kívánsz menni a H-Artba vagy a Nekem 7-be, vagy a Jolly Rogerbe.

Technikai módosulás is történik: a texturák betöltődésénél a Kakadu újabb verzióját fogja a kliens használni.