Bevallom, félek tőle. Elég sokat Fallout-oztam már ahhoz, hogy féljek egy világméretű nukleáris katasztrófa lehetőségétől. Amikor felfedeztem tehát, hogy a Second Life-ban van atomerőmű, azonnal elmentem megnézni, mert a félelmeinket talán leginkább úgy csökkenthetjük, ha igyekszünk racionálisan minél többet megtudni félelmünk tárgyáról.

Az Areva virtuális atomerőmű a „Sci-szigetek” egyikén épült fel a University of Denver támogatásával.

SLURL: http://slurl.com/secondlife/Science%20School%20II/217/190/25

Mivel még mindig nem tűnik teljesen befejezettnek, ezért jelenlegi célja az, hogy alapszinten bemutassa a laikus, utcáról betévedő érdeklődőnek, hogyan működik egy ilyen erőmű, milyen egységekből áll; nincs minden épület részletesen kidolgozva, de a fő elemek, a Reaktormag, a Kontroll terem, a Labor és a Turbina megtekinthető.

A belépési pontnál kétféle jármű között is választhatunk: körberepülhetjük a létesítményt egy légijárművel, vagy pontról pontra teleportálhatunk egy kék irodaszékbe ülve – én az utóbbit javasolnám, mert így több időnk van egy-egy helyen bámészkodni, klikkelgetni. A neten rengeteg folyamatábrát lehet találni arról, hogy a maghasadásból hogyan lesz villamos áram; de egészen más, sokkal érthetőbb és vizuálisan megjegyezhetőbb 3D-ben bejárni a folyamatot. Könnyen átlátható, hogy az erőmű két fő részből áll: a reaktormagból és a turbinából; és látjuk, ahogy a turbinaépületből már villamos vezetékek útján távozik a termék.

Az Areva erőmű az úgynevezett „könnyűvízzel ellátott nyomottvizes típusú” reaktorokat mutatja be – így működik a Paksi Atomerőmű is. Leegyszerűsítve ugyan, de jól végigkövethető a hatalmas csövek mentén a forró víz útja a primer körben, amelynek gőze a szekunder körben meghajtja a turbinát, majd ez az energia a generátorban árammá alakul.

A legérdekesebb helyszín kétségtelenül a Mag. A való életben valószínűleg soha nem kerülök ilyen közel a maghasadás zónájához, ahol az átlátszó falú csövekben jól követhető a magas nyomás alatt tartott, 300 C fokos virtuális víz áramlása és hőmérséklete, jól látszanak a le-fel húzható szabályozó rudak is, amelyekkel a reaktor termelését lehet fokozni vagy csökkenteni. Az a hihetetlen energia, ami itt felszabadul, egyszerre nagyon ijesztő, és egyben lenyűgöző, bámulatra késztető is, ami megcsapja az embert még ebben a virtuális, leegyszerűsített közegben is.

A téma, sajnos, aktualitása miatt vonzza az érdeklődőket; sokan akarják érteni, amiről a Japánból érkező hírekben beszélnek; amíg ott voltam, folyamatosan léptek be a látogatók. Az építmény ehhez képest nagyon alapszintű, és emellett nem reflektál a nukleáris katasztrófa kérdésére, a veszélyekre semmilyen utalás nincs. Emiatt biztos, hogy a katasztrófa-turisták csalódottan fognak távozni, de aki egyszerűen csak érteni akarta, mi zajlik itt, az felokosodva távozhat.