Mit tehetünk, ha egy fárasztó munkahét után, túl a stresszes feladatokon, ki akarjuk engedni a gőzt - és ennek érdekében olyan helyre mennénk, ahol dübörgő és HANGOS zenét hallhatunk; ugyanakkor viszont már ahhoz sincs kedvünk, hogy este kitegyük a lábunkat a lakásból? A megoldás roppant egyszerű, be kell loggolni a Second Life-ba, és virtuális szórakozóhelyre kell menni. Kényelmesen, pizsamában, smink nélkül, kócosan, fejünkön természetesen a fejhallgatóval, hiszen amire készülünk, az HANGOS lesz, és a szomszédok már alszanak.

A Second Life-on belüli egyik legnépszerűbb szórakozás a zenei klubok látogatása, a party-zás; klubok százai vetélkednek a virtuális térben a látogatókért. Stílusuk a house-tól a gothic metal-on át a tangóig és jazz-ig terjed és még tovább. Ezen belül is vannak helyek, amelyek inkább DJ-party-kat tartanak, és vannak, amelyek inkább élő előadót szerveznek. Mindkettőre érvényes, hogy belépési díj nincs, de tip-et (adományt) szívesen vesznek mind a létesítmény fenntartására, mind a DJ / fellépő vendég adomány-dobozába.
Ha előzetes party-meghívó nélkül, találomra indulunk neki az éjszakának, akkor nagy valószínűséggel azokra a helyekre fogunk eljutni, amelyek éjjel-nappal nyomatják a műsort: ezek a legnagyobb, mainstream klubok, ahol mindig "sokan vannak". Többnyire őket látjuk felsorolva akkor, amikor a login képernyőt megnyitjva a What's Hot Now menüpontra kattintunk. Ízlés szerint tölthetjük az időnket végig egy helyen, de miért tennénk, amikor a virtuális térben egy kattintás a teleport a következő klubba - legjobb szórakozás, ha egy éjszaka több helyet is végigjárunk.

Kezdhetjük pl. bemelegítésként valami dinamikus dologgal; a house-trance-techno kedvelői kell, hogy találjanak jó helyet és DJ-t maguknak SL-ben, több mainstream klub is erre a profilra állt rá. Bátran tekerjük fel a hangerőt a fülhallgatónkba, amikor a ToonTopia Dance Club, az Energy Club, vagy az Element, the 8th területére lépünk, hamarosan érezni fogjuk, ahogy olvad el az egész heti stressz. A nagyobb jólmenő techno-trance-dance klubok adnak az építészetre: gondosan tervezett minimalista áramvonalas design-olt épületeket építtetnek, drága lounge bútorokkal, beépített fénycsövekkel, az épület körül általában divatos feszített vízfelülettel. Ezek a high-tech klubok arra is adnak, hogy újabb motion capture tánc animációkat kínáljanak a vendégeiknek, amíg azok náluk party-znak.
Miután már kissé jobban érzi magát az ember, kétfelé mehet: vagy még zúzósabb irányba (heavy metal-gothic-industrial), vagy kevésbé pörgős mezőkre. Az igazán jó gothic-vampire-rock-metal-industrial klubok sokkterápiával is felérhetnek, ha tényleg jók; sajnos mostanában nem ismerek ilyet (ettől még lehetnek, csak én nem találtam rá), jobb híján a gothic-electric Club Zero-ba szoktam beugrani, ha nagyon elegem van, ott még virtuális kokaint is találhatunk. Néha igazi erőpróba az ottani DJ zenei kínálatának megemésztése, de ha az ember maga alatt van, sokkterápiaként javallott. A táncparkett általában démoni-ördögi avatarokkal telik meg, ez is sokat segíthet a kikapcsolódásban... :P
Az előzőeket követő kellemes ellazuláshoz következő állomásnak én a blues-t ajánlanám. Kellemes blues-klubokat fedeztem fel mostanában, a déli államok fülledt, mocsaras, "cajun" hangulatával. Itt az is leköthet, ha csak beülünk egy hintaszékbe a tornácon (mint pl. a Voodoo Fusion-ban, a lenti video helyszíne) és nézzük a bent összekapaszkodva táncoló párokat. Párostáncos randira is alkalmas helyek a blues-kocsmák; füstös hangulatukat sokkal barátságosabbnak érzem, mint az SL-es "báltermek" estélyi ruhás feszengését. Az ilyen klubok az építészetet is lazán kezelik, nem törekednek a legújabb mesh stb. design-ra, jók nekik a régi többéves primek, azok is csak a barátságos kopottságot hangsúlyozzák.
Amikor már a blues-ból is elég volt, de még van bennem energia, mindig benézek a Runaround Sue-ba. Ez a hely egy ősrégi SL-es táncklub, ami szerintem 2007 óta ugyanúgy néz ki (borzasztóan); és mégis, a legmagasabb látogatottságú táncos klubok közé tartozik. Folyamatos élő DJ-i - és néha énekes előadói - az 50-es 60-as évek tánczenéjét nyomatják, amire vadul lehet rocky-zni. Ciki vagy nem, ósdi vagy nem, a Runaround Sue többnyire mindig bejön; azok a nők, akiket a férfi alt-om elvitt oda táncolni, először meghökkentek, de végül mindig könyörögtek, hogy csak még egy számot, még egy számot maradjunk... :)
A fentiek ellenére azonban nem vagyok elégedett a klubokkal a griden; néhány ilyen party-zás után az ember rájön, hogy a választék csak látszólagos, és nagyjából mindenhol ugyanaz megy: belépésnél felugrik a csoport-meghívó, a host üdvözöl mindenkit; a DJ az audio stream-en át néha megszólal (de ritkán mond mást a felkonferáláson kívül), a vendégek pedig táncolnak vagy ácsorognak, de oly némán, mintha ott se lennének leginkább. A zenei klubok ilyetén koreográfiája még a Second Life őskorában alakult ki és alig változott az elmúlt 5-10 évben. Voltak arra próbálkozások, hogy valahogy dinamizálják a klubok a közönséget, pl. játékokkal, contest-ekkel, de ma már ezek is idejétmúlta elemeknek tűnnek, és új dolgokat nem találnak ki a host-ok.
A program változatlansága mellett a környezet változatlansága is érdekes; elgondolkodtató, hogy egy jól menő, magas traffic-ú hely miért nem korszerűsíti a kinézetét, miért nem törekszik esztétikusabb megjelenésre, hiszen érdeklődő lenne rá. Azon is elmélázhatnánk, miért nem használnak több látványelemet a klubok: még a legjobban kinézők is csak olyasmit építenek meg, ami akár RL-ben is létezhetne; nem használják ki, hogy ez egy virtuális világ, ahol olyan effekteket lehetne létrehozni, amitől a vendégek szája tátva maradna!
Én mindig olyan SL klubot akartam találni, ahova belépve azt se tudnám, hova nézzek, annyi effekt van: video-fal, lézershow, anti-gravitációs szoba, tánc mellett más animációk is, amikkel átadhatjuk magunkat a zenének, például trambulinon ugrálva, hatalmas tüzes keréken forogva, pörgő villamosszékbe láncolva, homorú falú klubhelyiség falán vagy akár a plafonon végig-gördeszkázva stb. stb. csak hogy egy kicsit engedjem el a fantáziámat. Rengeteg hajmeresztő újdonságot lehetne kitalálni egy klubhoz, kreátorokkal legyártatni, de nem látok ilyeneket. Talán csak pénz kérdése. Az igényes scriptelt tárgyak drágák... valószínűleg a lag-ot is növelik... csak arra az egyre nem merek gondolni, hogy nem lenne rá igény se?






















- Kezdjünk bele; Emlékszel még arra miért léptél be SL-be? Mikor volt az időpont?
- Tehát eleinte főként magyarokkal találkoztál. Mi volt a vélemény az SL-ben élő magyaroktól akkoriban, és akár mostanában?
- Az utóbbi időben lett pár új hely, nagyrészt friss arcokkal, Néhány kifejezetten kezdőkkel foglalkozik. Te is végeztél kezdőket segítő mentor tevékenységet? Esetleg mostanában folytatsz ilyesmit?
- Sok a vita a kliensekről, rendes hitvallások alakultak, ki mit szeret használni és miért. Van ugye a "gyári" kettes típusú, a régi felületűek, és vannak vannak kibővített funkcióval rendelkezők, és az újabb leegyszerűsített, direkt kezdőknek szánt változat. Te melyiket preferálod, és miért?
- Milyen más játék volt ez?
- Tehát, szerinted a mostani Gamer irány amit a linden lab erőltet, lehet hogy jó felé tart? Vagy ezzel elveszik az eredeti cél, a közösségi 3D-s tér?
- Fentebb többször említetted a Furcadiát. Őszintén szólva én -és valószínűleg az olvasóink nagy része- semmit nem tudok róla. Mi az, és miről szól?
- Bár én nem vagyok igazi (igazzy?) furry, de vannak ilyen nem csak SL béli furry vonásaim. Valamennyit tudok a kultúráról, például első SL belépésem előtt már létezett a malacos képregényblogom. Úgy vettem észre, -akár mások adatlapjait böngészve- az emberi avatart használók sokkal zárkózottabbak mint a Furryk.
- Talán a legismertebb, nagyközönségnek szóló féltudományos TV sorozat, ami némileg foglalkozott furry-kkel a C.S.I. New York. Ennek a 3-4.-ik évadában készült egy Furry-s rész.
- Ha jól tudom eléggé zárt közösség.
- Szoktál építeni?
Ekkor kapott egy telefont, miszerint azonnal mennie kell "City of Lost Angels"-be. Gyorsan elhadart szavaiból kivettem, ez egy hatalmas 20 simnyi (szigetnyi) területet lefedő "poszt-apokaliptikus, dark, cyberpunk" role play világ, ahol mindig történik valami. Gyorsan megköszöntük egymásnak az interjút, kezet ráztunk, és már a taxija mellett futva beszéltünk a későbbi személyes RL találkozóról.





Őszintén szólva kifejezetten nem szeretem a boltokat Second Life-ban, még akkor sem ha gyakorlatilag ez az egyik legnagyobb bevételi forrás amiből fenn van tartva ez a világ. Reklámozni még annál is kevésbé szeretnék egy boltot, azonban itt most érdemes kivételt tenni, ugyanis annak idején amikor először beléptem a Second Life világába körülbelül ezt a látványt vártam el.

SL turistaként szeretünk a barátaimmal szerepjátékos helyekre ellátogatni. Nem feltétlen azért, hogy megnézzük az ott folyó történéseket, hanem inkább magáért a látványért. Mint ahogy a való világban, itt is "gyűjtjük" a nevezetességeket. Valamiért élvezettel látogatjuk azokat a helyeket amik a sötétebb életérzést mutatnak be. Míg a valóságban egy sötét sikátorban nem feltétlen kellemes érzés végigsétálni, a virtuális biztonság inkább pozitív irányba tolja ezt a feelinget. A posztapokaliptikus ábrázolás ilyetén való megjelenítése egyre több embert vonz, ahogy minket is. Idővel több helyen megtaláltuk ugyanazokat a kisebb-nagyobb szerkezeti elemeket, az említett szemétkupacokat, bútorokat, vagy lepukkant járműveket. Utánanéztem hol szerezték be ezeket és miért ilyen népszerűek.



Ezt a raktárat barátaimmal hosszú percekig bámultuk olyannyira megdöbbentően részletes. A tavaly megjelent
Más hasonlóságot is találni, az alább látható csontváz az atombombával akár Jules Verne regényére, de az Armageddon című Bruce Willises film egyik jelenetére is asszociálhat, ahol Steve Buscemi a bombán lovagolva kiabálja: "LE az atommal" :)
A fények-árnyékok elhelyezése szintén professzionálisak. És bár statikusak, a konszolidáltan használt glow effect miatt pont az optimális kinézetet eredményezi.
A bolt valószínűleg a régi mivolta és a mindenki által elérhető klienstechnológiák miatt nem használja az újonnan megjelent eszközöket mint a mesh, viszont kihozta a maximumot amit a régi eszközökkel lehetett. Ahogyan a képeken is látszik a nagyon kicsi méretű területre rengeteg dolog van bezsúfolva, ezért nagyon nagy erőforrású gép kellene a teljes élvezethez. Én az itt látható pár képet is több óra alatt készítettem, tulajdonképpen egy 3D-s diavetítést láttam. Bár ebbe beleszól az is, hogy sajnos öt éve nem tudom a gépem hardverét frissíteni. A lagtermeléshez hozzátartozik, hogy -ahogy elődje Aley Arai- a minőség miatt nem spórol a primekkel. Ahol felhasználhatják ezeket természetesen nem gond, hiszen ott valószínűleg nincs pár négyzetméteren több száz objektum.


A szabálytalanság és a kosz mindig erősíti, hogy a dolog valódi...















Egyáltalán nem friss eseményről számolok be, de érdemes megemlékezni róla. Nem csak a mögötte álló tartalom, hanem az SL béli kivitelezése miatt is.
Az író 10 évvel ezelőtti halála óta egyszer sem sikerült ily módon megünnepelnem ezt a napot, valahogy mindig közbejött valami. Sajnos ez az év is ilyen volt, mivel lebetegedésem okán itthon kellett maradnom, reméltem hogy legalább virtuálisan részt vehetek egy ilyen eseményen. Kisebb keresés után találtam is egy helyet, ahol mindenféle hirdetőtáblák mellett egy "Towel Day 2011" is felbukkant.
Odaérkezvén a látvány elsőre megfogott, ugyanis egy egész sim méretű helyen építették fel a „Milliways”-t azaz „A vendéglő a világ végén”-t.
A Second Life társadalma végtelenül sokrétű, megtalálható itt is minden amivel a való életben foglalkoznak emberek. Sőt, ezeken túlmenően is találnak foglalatosságot, lásd Sci-fi, Fantasy, vagy Furry vonal, de ahogy az életben is, itt is kisebb társaságokra, helyekre vonulnak az azonos érdeklődésű egyének. Erre a helyre azonban ez egyáltalán nem volt jellemző. Ugyanúgy láttam ott a Portal2 című videójáték főszereplőjét (GlaDos-t) mint egy Alien Drone-t a Nyolcadik utas a halálból, vagy akár Furry-ket, harcosokat, SL turistákat. Természetesen megjelentek a témába vágó alakok is.
A mű felettébb népszerű Marvin nevű depressziós robotjából a film és a sorozatbeli szereplőjével is találkoztam, de itt volt Ford (az egyik főszereplő) kedvenc zenekarának a „Katasztrófasújtotta Terület plutóniumrock-együttes” frontembere Pörkölt Desiató is, aki adózási problémák miatt egy évet éppen holtan tölt. Ennek megfelelően nem túl kommunikatív, velem sem állt szóba. :)
Nem csak a hely megalkotása és az előadások miatt emlékszem mai napig erre az eseményre, hanem az interaktív mivolta miatt is. Belépéskor mindenkit személyesen köszöntöttek, nem csak egy egyszerű botot állítottak oda, szóba is elegyedtem az üdvözlővel, tényleg ember állt mögötte. Aki esetleg vállra vetett törülköző nélkül érkezett volna, kapott egyet ajándékba, a pultnál -ingyen- lehetett kapni „Pángalaktikus gégepukkasztót”, a reklámtáblákon pedig a filmbeli monológok reklámajánlatait találhattuk, például Plastic buddy-t, azaz Marvint. Az előadás nem felvételről, hanem élőben „voice-on” keresztül szólt.
Két dolog sajnálatos az eseménnyel kapcsolatban, az egyik személyes. Már reggel a helyre raktam az avataromat, de majdnem egész nap egyedül voltam. Később vettem észre, hogy a meghirdetett időpont az előadásokról amerikai idő szerinti, a vége már hajnalba nyúlt volna, így sajnos ott kellett hagynom. A másik, bár a hely hatalmas területet foglalt el és tökéletesen felépített, pontos mása a teleregényben látottaknak, másnapra törölték.
Viszont, ha abból a szempontból nézzük, hogy egy Roleplay sim vállalkozói spontán, csak szeretetből összehoznak egy ilyet, akkor felettébb elismerendő.





































Utolsó kommentek