írta: Hera Poliatevska 

Ez egy régi játékom SL-ben; ha néha sporttal akarom levezetni RL fáradtságomat, elmegyek a sick-re, és Ugrálok!

A játékhoz az adta az ötletet. amikor először meglátogattam a sick nevű japán cyberpunk sim-et (Teleport: http://slurl.com/secondlife/sick/198/130/28), amiről már biztos mindenki hallott és járt is ott. A sick-en nem lehet repülni - viszont a lepattant nagyvárosi díszleteket keresztül-kasul fonják a csőrendszererek, vas-traverzek, rácsokból álló vízszintes járatok, amelyek egyre feljebb és feljebb vezetik a látogató tekintetét. Vajon nem azért, hogy...?

Persze lehet, hogy ennek megvan a magyarázata, amiről nem tudok; lehet, hogy van köztünk olyan kedves neko avatar, aki elmondaná itt, hogy ezek a járatok valójában macska-járatok, amik japán nekók számára épültek.... nem tudom. Nekem biztos valahol egy másik japán "sport" villant be, amire a Madonna-videoklipből emlékeztem. Számomra a kihívás a sick-en ez: juss egyre feljebb és feljebb, lehetőleg ne a lépcsők, hanem az E gomb haszálatával. A játéknak ott van vége, amikor elérsz egy olyan magas pontot, ahol "a világ királya vagyok".  

Egyébként is rámfér a gyakorlás a billentyűkkel. Egy év után az avatarom azt hinné, tudja használni a mozgást irányító gombokat - hát nem. Az E gomb csodálatos dolog. Nem mindegy, milyen hosszan nyomjuk meg (dupla ugrást is okozhat), és ugrás közben is lehet fordulni-manőverezni a többi gombbal - hihetetlen ugrásokat lehet végrehajtani nem is olyan hosszú gyakorlás után. Ugyanakkor itt az egyensúlyozásra is szükség van: sokszor domború csöveken haladok előre a magasban, és a finom lépkedés is külön gombkombináció. (Tipp, aki még nem használta: a trükk az, hogy az avatarunkat az egér bal gombjával "tarkón ragadjuk", folyamatosan lenyomva tartva a bal egérgombot, miközben másik kezünkkel a "felfelé nyíl" gombbal tudjuk a finomabb előrelépkedést elérni. Így pl. mozgás közben szinte teljesen felülnézetből is láthatjuk az avatarunkat, ami a csöveken mászkálva nagyon hasznos.)

Az első szintre kezdőként még lépcső segítségével jutok fel, de onnantól minden újabb előrejutás egy fejtörés. Ha átmegyek az utca felett a túloldalra, onnan merre tudok felugrani? Ha továbbmegyek ezen a vastag csövön, mikor kell áttérni róla egy oldalágra? És át tudok-e ugrani az épület sarkáról ferdén a másik sarokba?  

Persze sokszor lepotyogok az aszfaltra, amin biztos jól szórakoznak a környéken ácsorgó cyberpunk nehézfiúk, de nem zavar, ilyenkor újrakezdem, kicsit máshonnan. Hihetetlen jó érzés, amikor egy ugrás tökéletesen sikerül, és pontosan ott landolok, ahol akartam. Ha belejön az ember (avatar), szinte már állandóan ugrani akar, abba se lehet hagyni. Közben jó hangosan mehet a háttérben a kedvenc zenénk, és a környezet, a városrészlet körülöttünk gyönyörű, mocskos, kétes és gyanús.