írta: Hera Poliatevska

Váratlanul ért ma a hír a New World Notes újságból, hogy két nap múlva, október 29-én bezár Sextan Shepherd kreátor építész csodálatos alkotása, a steampunk Nemo I -I I I régió, amely a 2010-es év kiemelt új látványossága volt a Second Life-ban. Nemcsak számtalan blog és magazin (itt Scandal is J) méltatta, hanem a Linden Lab Destination Guide-ja is, és a hivatalos EUREKA utazóblogja is reklámozta, nem is olyan régen.

Az ok egyszerű, Shepherd „két teljes sim bérletének viselését pillanatnyilag nem engedheti meg magának”, emellett kreátorként a mű elkészítése izgatta, a fenntartása, rentábilissé tétele már nem célja. (A Nemo régión voltak bérbe adott üzletek, tehát a kreátor azért próbálkozott kiadásainak legalább részbeni visszanyerésével.) Mivel – szerencsére – új kreatív tervei vannak a Second Life-on belül, amelyekre koncentrálni szeretne, a legegyszerűbb megoldás a Nemo-tól való megszabadulás volt.

Természetesen felvetődik a kérdés, hogy akkor is ezt az utat választotta volna-e a kreátor, ha a sim-ek puszta létezése nem kerül pénzébe? És ha ez a kérdés felvetődik, követi számtalan további kérdés, amelyek már elvezetnek egészen a Second Life működtetési, fenntartási alapelveinek, egész jelenlegi koncepciójának (ha van olyan) lényegéhez. Tulajdonképpen hogyan és miért is van az, hogy a minőségi, majdnem művészi színvonalú építmények vagy attrakciók létrehozásáért és fenntartásáért az építő fizet a Linden Labnek? Miért is tartjuk ezt természetesnek? Mért nincs fordítva? Bátran tegyük fel a kérdést, törjünk csak ki a megszokott keretek közül: kinek is az érdeke igazán, hogy a Second Life-ban értékes látványosságok, játékok, szórakozások, minőségi szép helyek épüljenek – mármint a Linden Lab-en kívül, akik beszedik érte bérleti díjat, kinek az érdeke?

Ha létrejön ilyen hely, a LL promotálja, reklámozza, vonzani akarja vele a forgalmat, növelni a visszatérő beloggolók számát – ha viszont eltűnik, cinikusan szeme se rebben. A Second Life természetesen egy üzleti vállalkozás, valakinek fizetnie kell benne, hogy fenn tudjon maradni. Az alapötlet anno, amikor SL létrejött, az volt, hogy legyen ez a 3D világ az alkotás világa. Bárki bármit szabadon alkothat (bizonyos szabályokat persze be kell tartani ehhez). Aki viszont nem alkot, azt az alkotások, a tartalom vonzza be, felhasználja, szórakozik vele. De alapvetően ki fizessen és miért cserébe?

A Second Life a feudalizmus útját választotta. Minden érték és hatalom a földtulajdonból ered. Van némi cserekereskedelmet megvámoló bevétel is, de a fő bevétel a föld (szerver) bérlése. Minél többen laknak bent, annál nagyobb a bevétel – de csak akkor laknak bent minél többen, ha minél több a jó, minőségi, használható, interaktív, igényes tartalom, ami bevonzza őket. - - Azt gondolnánk, ennek érdekében a LL minden igyekezetével kedveskedni kíván a jó kreátoroknak, akik minél több, vagy minél jómódúbb lakosságot vonzanak be SL-be. Nem így van.

Az olyan kreátorok, mint Shepherd például (és még sokan mások – akik elsősorban alkotók, „ művészek” , és nem üzletemberek) semmiféle kényeztetést nem kapnak a LL-től. Fizet azért, hogy alkothasson, fizeti a bérletet, hogy fennmaradjon, amit alkotott. Ezen túl alkotása semmiféle lopás elleni garantált védelmet nem kap a LL-től. Az alkotásai által keltett hírnevet, hírértéket, a generált forgalmat a LL lefölözi; ha viszont nem bírja tovább anyagilag, és bukik, vége az ismeretségnek a Lindenekkel. Művészek ismerős sorsa a feudalizmus világából…