Írta: Hera Poliatevska

A Second Life-ban több mint 3 éve létezik, sőt, növekszik egy olyan régió (és közösség), amely az ókori császárkori Rómát szimulálja; elsősorban oktatási-kulturális célból jött létre, de létezik itt szerepjátékos csoport is, vagy vannak, akik kifejezetten a sport kedvéért járnak ide (a gladiátoroknak és a kocsihajtó versenyzőknek külön csoportjuk és versenyeik vannak itt). A régió tulajdonosára is, és a közösség aktív tagjaira is jellemző az az erős elkötelezettség, amelyet az ókori római történelem és kultúra iránt éreznek.

A ROMA közössége eddigi életének talán legnagyobb szakmai sikerét érte el: megállapodás jött létre az amerikai Stanford Egyetem és a virtuális ROMA tulajdonosa, Torin Golding között arról, hogy a Stanford és az angliai Durham Egyetem által közösen végzett angliai régészeti feltárás eredményeit a Second Life-ban virtuálisan is megépítik (Teleport: http://slurl.com/secondlife/ROMA%20Vinovium/240/144/46).

A két egyetem régészei az angliai Binchesterben (latin nevén: Vinovium) ásnak ki éppen egy római katonai erődöt, valamint a mellette fekvő civil település maradványait. Az erődöt Kr. u. 79 körül alapították, és csaknem 400 éven át fennállt. A tervek szerint az RL és az SL ásatás párhuzamosan zajlik majd – ahogy a való életbeli feltárás halad, úgy követi majd az eredményeket bemutató építkezés a Second Life-ban. A projektet a Stanford szponzorálja, és Torin Golding blogja szerint az együttműködés nem jött volna létre, ha a kérdéses egyetemek régészei között nincsenek ott azok, akik eleve már korábban is SL-eztek, és jól ismerik a virtuális világ lehetőségeit.

Az erőd területén bejárhatóak a közfürdő, az istállók, a gabonaraktárak és a harci gyakorlóterem épületei, a kórház és a nyilvános latrina is; emellett a várfal tetején körbejárva egy szűkszavú „A Rómaiak Britanniában” történeti kiállítást is végigjárhatunk.

Az erődparancsnok házát, a Praetorium-ot – közvetlenül a bejáratnál van – nagyon szemléletesen négy különböző történeti korszakában mutatja be a kiállítás; egy-egy kattintással átépül az épület egymást követő négy történeti korszakába, és láthatjuk, hogy a házat, amelyben kezdetben a parancsnok lakott a családjával, hogyan alakították át apartmanokká, majd raktár-kovácsműhellyé.

Egy virtuális steril térben valóban nehéz, sőt lehetetlen érzékeltetni egy történelmi időszak emberi életjeleit, élő nyomait, a virtuális tárgyaknak és szobroknak nincs történelme. A való életben ezzel szemben a látható ásatási terület messze nem adja vissza a laikus számára, hogyan néztek ki ezek az épületek épen, berendezve, használatuk idején. Valószínűleg ezért látnak fantáziát a régészek a virtualitásban, és engem mint látogatót is ezért érdekel, amit a ROMA közösség alkotott.