Aztán belemélyedtem egy kicsit, és a blogok még több meglepetést okoztak. Kiderült, hogy az ELTE PPK egyik mesterkurzusának keretein belül a tanárokkal vagy informatikai tanárokkal megismertetik az internetet, mint az oktatás modern eszközeit. Így természetes, hogy nemcsak a Second Life volt terítéken, de már tanultak a közösségi oldalakról, a Wikipedia szerkesztéséről, a Ning közösségi honlapcsaládról, a Moodle-ról. Most áprilisban meg a Second Life volt a terítéken...

Úgy látom, hogy mindegyik tanulónak blogot kellett indítaniuk, ahol a tanultakat meg kell osztaniuk a többiekkel. A kurzusnak még Ning oldalt is készítettek, bár kissé úgy látom, mindez, amit nyomot hagytak egyelőre, nem más, mint a tanultak kipróbálása. Ez a lépés, miszerint az SL-ből tananyag lett, igencsak pozitív előrelépés kis hazánkban, de...
Aki mélyebben belenéz az oldalakba, az olvashatja, hogy azért a tanulók megosztottak. Némelyikük nem érti, miért lett ismertetve a Second Life, mint az oktatás egyik eszköze. Mindannyian úgy vannak vele, mint egy hálózati Sims játékkal. Teljesen meg vannak döbbenve, hogy a nagyobb egyetemek is foglalkoznak az SL-lel. Próbálják megérteni, hogyan lehetne felhasználni az SL-t, de nagyon jól is látják, hogy ezt Magyarországon, ahol a gépek állapota alatta van az átlagnál, nem nagyon lehet alkalmazni.

De azért ennél messzebb fogok remélhetőleg menni. Már keresem a kapcsolatot az oktatókkal, hiszen ez minket, akik már évek foglalkoznak a Second Life-fal, igenis érdekelhet...

Addig is nézzétek meg az oktató, dr. Ollé János kapcsolódó cikkét: http://blog.ollejanos.hu/2010/04/23/virtualis-tanulasi-kornyezetekben-kialakitott-oktatasi-folyamatok-sajatossagai/#more-255. A Second Life rajongók nevében köszönöm, hogy hivatalosan is felvállalta a program népszerűsítését.