Írta: Hera Poliatevska

Örömmel fogadtam el azt a meghívást, amit egy Snake nevű, Second Life-ban élő magyar avatartól kaptam: egyrészt tréninget és tanácsadást ajánlott nekem a CCS harci system használatához; másrészt felajánlotta, hogy megmutatja, hol él: a City of Lost Angels néven ismert régióban, a CCS harci rendszer szülőföldjén, ahol a rendszert kidolgozták; ahová a mai napig magas látogatottsági arányban gyűlnek a harci összecsapásokra, klán-háborúkra, vagy ennél is dark-osabb, kegyetlenebb szórakozásokra vágyó szerepjátékosok.
SLURL: http://slurl.com/secondlife/Lost%20Beach/218/129/53


A CCS harci rendszer nem volt teljesen ismeretlen számomra: a HUD alapú, internetes adatbázissal működő ingyenes rendszerbe korábban beléptem már, hogy kipróbáljam; a kezdő csomaghoz még ingyen fegyverek is szerezhetők, és a Second Life-ban sokfelé találni olyan szerepjátékos régiót, ahol CCS működik. Ezek gyakran fantasy vagy dark / gothic témájú, középkorias vagy a lepusztult jövőben játszódó helyszínek, ahol a legfurább fajok jöhetnek szembe a látogatóval, démontól a cyborgon át a farkasemberig, és ahol a játékosok általában klánokba, csoportokba szerveződve harcolnak vagy konspirálnak egymás, vagy más klánok ellen.

A City of Lost Angels régió (CoLA, az első nagy CCS régió) különösen részletesen kidolgozott városrészeivel, frakcióival, az itt élő sokféle fajjal talán a legvonzóbb lakóhely egy CCS harcos számára, és ugyanakkor talán a legtapasztaltabb, „legidősebb” CCS szerepjátékosok is itt élnek. Bár a látszat (és a valóság is) általában az, hogy ezek a régiók combat-központúak, és mintha mindenkit csak a harc, az akció érdekelne, valójában zajlik itt szöveges szerepjáték is, mint az pl. ennek a CoLA-őslakos démon-avatarnak a blogjából is kiderül. Snake beregisztrálása óta, közel öt hónapja él a CoLA-ban. Kezdettől fogva a combat érdekelte, köszönhetően szintén magyar „trénerének”, aki először megmutatta neki a Second Life-ot aki megtanította a CCS használatára, és aki szintén CoLA-lakos. Szűkebb lakókörnyezetükben szinte apró magyar szigetként élnek hárman a házaikban, egymás szomszédjaként, egy neko klán területén, állandó potenciális átmenő támadások kereszttüzében – bár ezt ők, gondolom, egyáltalán nem bánják.

SL-beli életük – legalábbis a CoLA-ban – folyamatos harci készenlétben vagy vadászattal telik, miközben jut idő a lazulásra és a barátságos tréningekre is. Amíg Snake vendége voltam, egész idő alatt folyamatosan figyelte-radarozta a környéket, hogy kiszúrja a lehetséges hirtelen támadásokat. Habár ezzel főleg a vendégét védte, hiszen mindhárman magas szintet elért CCS harcosok már, és – különösen, ha együtt vannak – nehéz lenne legyőzni őket.


Az élet a CCS régiókban azonban nem csak a fair play harc szabályai szerint zajlik. Snake elmondása szerint például a klánok hajlamosak túlságosan komolyan venni a szerepüket: létszámuk növelése érdekében nem riadnak vissza a zaklatástól, zsarolástól sem; a belépésre rávett klántagoktól pedig olyan feltétlen engedelmességet követelhetnek, amely már túlmegy a békés közmegegyezéses szerepjáték határain. Aki kilép, vagy nemet mond, akár retorziókra is számíthat; a klánnak megvannak az eszközei arra, hogy az „árulót” ellehetetlenítse a régióban.

Éppen ezért nem tanácsos hosszú ideig magányos játékosként kóborolni a CoLA utcáin. A csoporthoz, szervezethez, baráti társasághoz tartozás egyben védelmet is jelent. A CoLA-ban uralkodó farkastörvények ellenére – vagy éppen ezért? – a régió rendkívül népszerű, nagyon látogatott, és valóban megadja a játékosnak az állandó veszélyérzetet, a Sin City-fílinget, a napi túlélésért való küzdelem élményét.