Írta: Hera Poliatevska
Lehetetlen leírni egy rövid blogposztban mindazt, amit a Second Life-beli viktoriánus steampunk közösség kínál egy SL avatarnak, mind látványban, mind programokban, mind élő aktív közösséghez tartozásban. Maguk a steampunk régiók (államok) is számosak, lehetetlen és talán felesleges is mindről írni (Caledon, New Babbage, Steelhead, Winterfell, hogy csak a legnagyobb területűeket említsem). A közösséget offline is összetartják és informálják a különböző magazinok, blogok, ning-ek, fórumoldalak átláthatatlan
hálózata.
Engem a tél nem téli sportokra csábított mostanában SL-ben, hanem kandalló mellett ücsörgésre a hosszú sötét téli napokon, valami szénfüstös és gőzgépektől hangos városban, ahol a levegőt a hatalmas gőzgépekből kiáramló pára melegíti. Kedvenc steampunk városomban,
New Babbage-ben sétálva találtam meg azt a házat, amilyenről azt gondoltam, hogy ha most otthont akarnék bérelni magamnak SL-ben, ilyen lenne.
Természetesen kisebb, szűkösebb és nem olyan gazdagon berendezett, mint az RL változat Londonban (amit szerencsére volt alkalmam látni), de így is felderített. A tárgyakról annyit tudtam leolvasni, hogy a tulajdonos egyben kreátor is, aki dr. Watsonként él New Babbage-ben, ahol saját üzlete is van, a házat tehát valószínűleg időnként lakja. Megcsodáltam a lakás részleteit, a New Babbage-térképet a labor-asztalon, a pipa-tartót, ami a kandallópárkányról lógott – aztán a kandalló-tűztől átmelegedve újra kiléptem az utcára, és mentem tovább a szmogos, sötét télben.
Utolsó kommentek