Egyáltalán nem friss eseményről számolok be, de érdemes megemlékezni róla. Nem csak a mögötte álló tartalom, hanem az SL béli kivitelezése miatt is.
A Towel Day azaz törülköző nap, Douglas Adams előtti tisztelgés. Halálának évenkénti évfordulója alkalmából, a rajongók vállukon átvetett törülközővel élik május huszonötödikei életüket, majd többen a nap végén összegyűlnek. Ő az az ember, aki -többek között- megírta a „Galaxis útikalauz stopposoknak” című „öt részes trilógiát”. Aki esetleg nem ismerné, röviden: Szürreális fanyar humorral előadott Sci-firől van szó, bölcs vagy kevésbé bölcs de annál praktikusabb mondanivalóval. Mindenképp ajánlott elolvasni, de legalább a belőle készült filmet, TV-játékot végignézni. Akár 42-szer is. :)
Az író 10 évvel ezelőtti halála óta egyszer sem sikerült ily módon megünnepelnem ezt a napot, valahogy mindig közbejött valami. Sajnos ez az év is ilyen volt, mivel lebetegedésem okán itthon kellett maradnom, reméltem hogy legalább virtuálisan részt vehetek egy ilyen eseményen. Kisebb keresés után találtam is egy helyet, ahol mindenféle hirdetőtáblák mellett egy "Towel Day 2011" is felbukkant.Odaérkezvén a látvány elsőre megfogott, ugyanis egy egész sim méretű helyen építették fel a „Milliways”-t azaz „A vendéglő a világ végén”-t.
Itt egy kis kitérőt teszek: A „Galaxis útikalauz”-t eredetileg a BBC egyik rádiójátékának készítették el, később készült készült belőle telenovella, ezek után adták ki könyv formájában is. A pár éve bemutatott mozifilm jelentősen eltér ezektől, a rajongók keménymagja nem ismeri el Douglas Adams alkotásaként, a film készítésének félidejében ugyanis elhunyt, a történet pedig hollywood-i irányt vett.
A sorozat egyik része -és az „öt részes trilógia” második kötete- az SL-ben megépített helyről szól. Ebben a vendéglőben minden este az Univerzum teljes pusztulását „élhetik át” a látogatók, különböző műsorokkal és fényes vacsorával színesítve e fényes napot. A kitérő oka: a TV-játék -beli hely tökéletes mását láthattuk, fogadócsarnokkal, személyzettel, és a nap végén az eredetihez hasonló előadásokkal színesítve.
Ami különlegessé tette az egész rendezvényt mégsem ez.A Second Life társadalma végtelenül sokrétű, megtalálható itt is minden amivel a való életben foglalkoznak emberek. Sőt, ezeken túlmenően is találnak foglalatosságot, lásd Sci-fi, Fantasy, vagy Furry vonal, de ahogy az életben is, itt is kisebb társaságokra, helyekre vonulnak az azonos érdeklődésű egyének. Erre a helyre azonban ez egyáltalán nem volt jellemző. Ugyanúgy láttam ott a Portal2 című videójáték főszereplőjét (GlaDos-t) mint egy Alien Drone-t a Nyolcadik utas a halálból, vagy akár Furry-ket, harcosokat, SL turistákat. Természetesen megjelentek a témába vágó alakok is.

A mű felettébb népszerű Marvin nevű depressziós robotjából a film és a sorozatbeli szereplőjével is találkoztam, de itt volt Ford (az egyik főszereplő) kedvenc zenekarának a „Katasztrófasújtotta Terület plutóniumrock-együttes” frontembere Pörkölt Desiató is, aki adózási problémák miatt egy évet éppen holtan tölt. Ennek megfelelően nem túl kommunikatív, velem sem állt szóba. :)Nem csak a hely megalkotása és az előadások miatt emlékszem mai napig erre az eseményre, hanem az interaktív mivolta miatt is. Belépéskor mindenkit személyesen köszöntöttek, nem csak egy egyszerű botot állítottak oda, szóba is elegyedtem az üdvözlővel, tényleg ember állt mögötte. Aki esetleg vállra vetett törülköző nélkül érkezett volna, kapott egyet ajándékba, a pultnál -ingyen- lehetett kapni „Pángalaktikus gégepukkasztót”, a reklámtáblákon pedig a filmbeli monológok reklámajánlatait találhattuk, például Plastic buddy-t, azaz Marvint. Az előadás nem felvételről, hanem élőben „voice-on” keresztül szólt.
Két dolog sajnálatos az eseménnyel kapcsolatban, az egyik személyes. Már reggel a helyre raktam az avataromat, de majdnem egész nap egyedül voltam. Később vettem észre, hogy a meghirdetett időpont az előadásokról amerikai idő szerinti, a vége már hajnalba nyúlt volna, így sajnos ott kellett hagynom. A másik, bár a hely hatalmas területet foglalt el és tökéletesen felépített, pontos mása a teleregényben látottaknak, másnapra törölték.Viszont, ha abból a szempontból nézzük, hogy egy Roleplay sim vállalkozói spontán, csak szeretetből összehoznak egy ilyet, akkor felettébb elismerendő.

A sorozat ezen részében található egy elég abszurd poén, ami a következő: A főszereplőktől a pincér felveszi a rendelést, majd betolnak egy élő malacot, aki felajánlja testrészeit étkezési célokra. Ezen az egyikük -Arthur- felháborodik, de elmagyarázzák neki, hogy a „növényvédők” tiltakozásai miatt -ami szerint az állatokkal szemben a növények nem tudnak védekezni és felszólalni- csak olyan élőlényt lehet felszolgálni aki beleegyezik ebbe az opcióba. Malacként élve SL-ben néhány ott-lévőnek felajánlottam testrészeim ilyen célra, páran értették is a poént, de szerencsére nem éltek vele. :)
Remélem a következő évre is hasonló rendezvényt hoznak össze, a készítőknek pedig üzenem:
„So Long, and Thanks for All the Fish”