írta: Hera Poliatevska
Most, hogy a tengerentúli mozik viszonylagos sikerrel játsszák már a Black Swan cím pszichodrámát, újra feltámadhat a szélesebb közönség érdeklődése a klasszikus balett iránt; és sokan nem tudják, hogy ha a való életben már le is késtek arról, hogy balett-táncosokká váljanak, virtuális balett-táncos még lehet belőlük!
A Ballet Pixelle nevű virtuális táncos csoportról már newbie koromban is hallottam, balett-előadásaik 2008-ban már SL nevezetességei közé számítottak. Sajnos, hiába próbáltam megnézni valamelyik előadásukat, borzasztóan Európa-barátságtalan időpontokban vannak (a mai napig is). Most decemberben azonban úgy döntöttem, online leszek éjfélkor, és végignézem A Diótörő balett SL-beli, Ballet Pixelle-es rövidített változatát, a „The Nut”-ot.
Ezután már azt gondolom, inkább 2008-ban kellett volna látnom őket, és ezt nem nevezném feltétlenül csalódásnak, inkább úgy mondanám, az élet (a virtuális élet technikai lehetőségei) túllépett a Ballet Pixelle-en.
Az előadás környezetét sajnos egy most zajló sim-költözés is előnytelenül befolyásolja (a régi színházuk szebb volt); de ez zavart a legkevésbé. Az már furcsább volt, hogy egy virtuális előadást még mindig egy hagyományos „bekukkantó doboz” színpadon képzelik el, mint az RL színházakat, ahova egymás után betipegnek a táncosok a fix díszlet elé - holott az SL cybertér ennél már jóval rugalmasabb, művészibb, és technikailag fejlettebb előadótereket tenne lehetővé. A tánctér lehetne szokatlanabb (pl. nem fix, vagy nem a közönség előtti), a közönséget lehet animálni, a táncosok teleportálhatnának, a kellékek-díszletek gyorsabban is mozgathatók, és nem mindennek kell primből lennie, particle-okból is lehet meghökkentő módon tárgyakat vagy szövegeket beúsztatni-lebegtetni stb.
Effektekből sem használt fel sokat SL lehetőségeiből a rendezés, pedig az átváltozás például többször is előfordul a darabban, de a diótörő figura hatásos átváltozásán kívül más karaktereknél nem törekedtek ilyen hatásokra. A díszlet is a 2008 előtti időket idézte, és ez SL-ben nem számít bóknak.
Ami viszont igazán egyedülálló látvány még ma is SL-ben, az a balett: ahogyan a monitor előtt ülő „táncos” real time-ban, a zene ütemére, a többi táncossal összekomponálva mozgatja az avatarját a klasszikus balett mozdulatsoraival, kéz-és lábfejtartásával. A Ballet Pixelle nem pózlabdákon táncoló avatarok mozgása, és nem használ HUD-ot. A koreográfus és művészeti vezető Inarra Saarinen saját maga alkotja meg azokat az animációkat, amelyeket gesztusokként ad át a táncosoknak, akiknek be kell tanulniuk a gesztusok sorrendjét, hívószavát, az egész koreográfiát. Ilyen értelemben a társulat valóban táncol! Sőt, az sem árt, ha némi RL tapasztalata van a balettben (a Ballet Pixelle több tagja állítólag RL is táncos), hiszen a próbák szaknyelven folynak – ha Inarra azt mondja a próbán, hogy most állj be a negyedik pozícióba, akkor a „balett-táncosnak” tudnia kell, mi az a negyedik pozíció.
És ez a szakmai munka „átjön” az előadáson; bámulatos, ahogy a táncosok mozgása válaszol egymásra, ahogyan a lábfejüket és kézfejüket tartják, és jó érzés tudni, hogy mindez „élő mozgás”, amit épp abban a pillanatban pötyögnek be a „táncosok” Csajkovszkij zenéjére.
És mégis ez az „élő mozgás” az, ami miatt úgy érzem, az élet átlép a Ballet Pixelle-en. Lassan vége a virtuális térben a bepötyögött animációk világának – igen, a Kinectre gondolok. A jövő virtuális balettjében a táncos nem a monitor előtt fog ülni és gombok nyomásával irányítja az avatarját, hanem szenzorok követik a balettjét a valóságos térben, és a valódi lábfeje spiccre állását fogjuk látni az avatarja lábfején. Kicsit szomorú ez, ha arra gondolunk, hogy a jelenlegi balett-társulatban elvileg az is táncolhat, aki RL mozgáskorlátozott – a Kinect elveszi ezt az esélyt tőle. De másfelől egészen új előadás-élmények várnak ránk a virtuális világokban.
A Ballet Pixelle előadásainak naptára: http://www.balletpixelle.org/calendar.html
Január 12-ig minden szerdán éjféltől látható a virtuális Diótörő.
Utolsó kommentek