Írta: Hera Poliatevska

Az SLCC-n elhangzott Philip Linden-beszéd és interjú tartalmazott egy olyan utalást is, amely szerint a Linden Lab az először beregisztráló SL-felhasználókat direktben és közvetlenül az őket érdeklő tartalomhoz – pl. az élőzenés koncertekhez - kívánja irányítani. A bejelentés találgatásokra adott okot: akkor vajon megszűnnek majd az orientációs szigetek a belépésnél, a szokásos tutorial pályák, és a newbie-k azonnal egy koncert közepén találhatják magukat úgy, hogy azt se tudják, pl. hogy kell leülni?

Mielőtt végleg eltűnnének, gyorsan el is mentem megnézni a 2010. tavaszán beújított  Welcome Island-et, amely a frissen beregisztrált új avatarok „első órás élménye” a Second Life-ban, az első tutorial pálya, amit egy newbie-nak felkínálnak. Természetesen az igazi Welcome Island-ekre én már nem juthatok be, csak másolataikra, a Welcome Island Public verziókra, de ezek is több másolati példányban léteznek a griden.

Amikor én voltam newbie, az első tutorial napomat még egy trópusi szigeten bukdácsolva töltöttem, összevissza kanyargó ösvényeket követve, annyi eligazító tábla és tanulnivaló között, hogy úgy éreztem, sosem fogok kijutni innen az igazi látnivalókhoz. Ehhez képest a Welcome Island gyökeresen más. A tutorial pálya fényesre csiszolt, minimalista design-ra hajazó, a kékes árnyalatú (kissé túl vakító) fehéren kívül semmilyen más színt nem alkalmazó épülete teljesen lineárisan, az eltévedés legkisebb esélye nélkül bejárható. A bejáratnál fogadó tábla szerint „hat könnyű lépésben” megtanulható az eligazodás – az oktató táblák szándékosan inkább ikonokat, mint szövegeket tartalmaznak, minden rövid, tömör, átlátható, egyszerű és áramvonalas, sőt, még szép is. Bárcsak valóban ilyen lenne a Second Life használata… Az az érzésem megint, mint az SL-es reklámfilmeknél, hogy a Lindenek csak szeretnék, ha SL ilyen lenne, de valójában nem ilyen.

A pálya hat könnyű lépése alapján, aki tud menni, repülni, chat-elni, kamerával zoom-olni és tárgyakra jobb-klikkelni, az a hatodik lépésben már teleportálhat is valamelyik ajánlott helyszínre, élesben (a hatodik lépés tehát a teleport). Kicsit elképedtem, hogy a tutorial egy szót sem szól sem inventory-ról, sem profilról, sem magának az avatarnak a külsejéről, holott egy newbie legfőbb gondja általában az első napokban egy megfelelő külső, egy önkép kialakítása. Utalást sem tesz a tutorial arról, hogy „építés”, vagy „prim” – nem építésztanfolyamra gondolok, de tárgyat rezzelni és mozgatni sem, pedig erre egy nem-kreátor avatarnak is szüksége lesz. Persze sok mindent fel lehet sorolni, hogy mi minden lehetne még a tutorial pályán, és megértem, hogy valahol meg kellett húzni a vonalat, de úgy érzem, az igazi oktatást itt feláldozták a „minél gyorsabban, minél rövidebben” oltárán.

A Welcome Island folytatásául készült Discovery Island-ek valamit még hozzátesznek az SL-el való ismerkedéshez: bemutatják, mi az a gesztus, és utalnak arra, hogy gépelt chaten kívül élő voice is létezik (de itt sincs szó sem építésről, sem arról, hogy hogyan alakítsuk a külsőnket). A legnagyobb megütközést anno az váltotta ki, hogy a Discovery Island egy bevásárlóközpont-szerű szárnyban végződik, mintha a shopping-olást állítaná a Second Life középpontjába. Miután megnéztem én is, azt kell elismernem, hogy ez nem teljesen igaz: a „bevásárlóközpont” nemcsak vásárlásra ösztönöz, hanem – kirakatszerű elrendezéssel – azt is bemutatja, milyen világok, milyen stílusok léteznek SL-ben, kicsit talán ízlést is formál, hogy néz ki egy igényes tárgy vagy textúra.

Kicsit lehangolva a Welcome Island kihaltságától, a túra után átteleportáltam a jó öreg Help Island Public-ra, a jó öreg nem-lineáris, átláthatatlan, összevissza kitáblázott szigetre, ahol még mindig nyüzsögnek az avatarok, és ahol számtalan önkéntes mentor vadászik arra, hogy newbie-knak segíthessen. Rövid idő elég volt ahhoz, hogy kiderüljön, mik a newbie-k kérdései továbbra is – hogy igazíthatom meg a hajam, miért van rajtam egy doboz a ruha helyett, mi az, hogy rezzelni? És átéltem megint, hogy bármit akarsz elmagyarázni, a magyarázatodat is el kell magyarázni, minden szavát külön. Sajnos, a Second Life igazi használata (egyelőre) nem fényes, egyszerű és áramvonalas.