HTML

Tippek és trükkök

Mit tegyünk, ha csak csetelni akarunk az SL-ben? Vagy csak állandóan bent lenni?
Vannak olyan alternatív kliensek, amelyekkel csatlakozhatsz a Second Life-hoz anélkül, hogy terhelnénk a 3d grafikával a gépünket. A Metabolt és a Radegast textalapú kliens, Windowsnál .NET, Linuxnál Mono-t kell feltelepíteni hozzá. Mobiltelefonra is van kliens, leginkább a modernebbekre. A Mobile Grid Client-et Androidra, a Pocket Metaverse és a Sparkle IM I-Phone-ra. Bővebben a TPV listán...

Ideiglenesen feltöltés a Phoenix Viewer-rel
Az Phoenix "volt-Emerald" Viewer (és néhány alternatív kliens, mint pl. a Cool Viewer) egyik leghasznosabb tulajdonsága, hogy ingyenesen ideiglenesen lehet feltölteni vele bármit.
Bővebben...

Hogyan lehet Second Life-ból küldeni képet a Facebook-ra?
Igaz, hogy bonyolult, de SL2-ből ez is lehetséges. Most elmondom, hogyan...
Bővebben...

Mi hova lett az SL2-ben?
Keresed az SL2-ben azokat a funkciókat, amiket megszoktál a régi kliensben. Lindenék a beta idejében összegyüjtöttek néhányat, mit hol találhatsz. Sikeres keresgélést!
http://wiki.secondlife.com/wiki/Viewer_2_Moves

Rejtett menüpontok
SL2-ben is vannak rejtett menüpontok. A CTRL-ALT-D gombbal itt is elérhető az Advanced menü-t, de a CTRL-ALT-Q gombbal a Develop menü-t érheted el.
Még több trükk...

Címkék

Utolsó kommentek

Alice „Csoda-SL-országban” – az Avatar Repertory Theatre előadása

2010.05.24. 08:45 :: Scandal Douglas

Írta: Hera Poliatevska

„A Second Life egy olyan csodákkal teli föld, amelyet aligha találsz máshol anélkül, hogy rengeteget utaznál és rengeteg pénzt költenél. Franciaországtól az ókori Rómáig, sőt olyan helyekig, ahol élő ember még soha nem járt, a Second Life olcsón mutat be olyan világokat, amelyek léteznek a való életben is, és számtalan olyat is, amelyek nem.” 

Ezekkel a kezdő mondatokkal hirdeti meg a Second Life-on belüli színjátszó társulat, az Avatar Repertory Theatre legújabb produkcióját, az Alice in WonderSLand-et, amelyet egész május folyamán játszanak hétvégenként a virtuális világban. Az Alice előadás témája nyilván tiszteletadás a Second Life világának, és valamennyi alkotójának, akik lehetővé teszik számunkra, Alice-ek számára, hogy rácsodálkozhassunk azokra a valóságtól elrugaszkodott elmeszüleményekre, amelyek felszabadítanak minket, és talán kicsit nyitottabbá tesznek, hogy másként lássuk a megszokott dolgokat. 

Ez az Alice előadás több szempontból is más volt, mint azok, amelyeken eddig voltam SL-ben. Először is nem volt ingyenes (érdekes módon mégis többen ültünk a nézőtéren, mint az ingyenes előadásokon). Az előadás helyszínére is szokatlan módon, a jegy (ami valójában kibontható doboz) megvásárlása után, a benne található titkos landmark kézhez vételével lehetett eljutni. Másodszor, most láttam először olyan színdarabot SL-ben, ahol a rendezés (végre!) teljesen lemondott a hagyományos színpad és a hagyományos díszletek használatáról. 

A programra egy magasan az égben lebegő cilinder alakú skybox-ban került sor, ahol a nézőket (voltunk vagy 50-en) egy animálható széksorra ültették a kör alakú tér egyik szélére. Maga a tér pedig – a belülről rávetített végtelenített háttér, a díszletek, az effektek hatására - úgy változott folyamatosan, az erdőtől a tengerparton át a bírósági tárgyalóteremig, ahogyan a cselekmény diktálta. És milyen gyorsan! – a lag ellenére, a díszletek villámgyorsan váltottak, a szereplő avatarok villámgyorsan teleportáltak be, az effektek (pl. a tányérhajigálás, Alice méretének hirtelen változásai, az óriási kártyalap-eső a végén) pontosan működtek, pont akkor, amikor meg kellett történniük. 

De a rendezők még ennél is tovább léptek, amikor úgy döntöttek, a nézőket is bevonják a cselekménybe, legalábbis néhány jelenetben. Az animálható  nézőtéri székek segítségével a darab elején mi is együtt zuhantunk a mélybe és puffanva értünk földet Alice-szel együtt; vagy amikor a termet elöntötte az óriás Alice könnyeiből keletkezett víz, a nézők úszó mozdulatokkal keresték a szárazföldet a tóban a többi kis állatka avatarral együtt. 

És amit szintén most tapasztaltam először SL-beli színházban: a szereplők valódi színészek voltak; ez teljesen nyilvánvaló lett, amikor a voice-szal megszólaltak. A fehér nyúltól a béka-inason át a debil Királyig és hisztis Királynőig valódi színészi alakításokat hallhattunk. A térhatású jelenetekkel és az élő hanggal együtt a társulat elérte azt, hogy annyira belefeledkezzem a darabba, hogy amikor a Királynő megkérdezi Alice-t, hogy tud-e krikettezni, és Alice azt feleli, hogy tud, és a Királynő odaint neki: „Akkor gyere utánam”, esküszöm, majdnem elindultam utána az avatarommal. 

Az előadás után – ez is az SL-beli színielőadások örömei közé  tartozik – a színészek avatarjai vidáman elözönlötték a teret, és a nézőktől röpködő kérdésekre válaszoltak, együtt poénkodtak velünk, nevetve csoportképet álltak a fotózásokhoz. Elmondták például, hogy hét különböző időzónában élnek, ezért idegőrlő feladat összeszervezni egy próbát. Meséltek arról, hogy nem a Disney-Alice-t akarták bemutatni, hanem az eredeti angolt, ezért pl. a jelmezeket, az avatarokat az eredeti Carroll-könyv első kiadásának illusztrációi alapján tervezték, kifejezetten a darab számára. Büszkén jelentették be a végén azt is, hogy az előadás annyira sikeres, hogy két további előadást kellett szervezniük május végére.

Jegyek az www.xstreetsl.com -on kaphatók.

 

Szólj hozzá!

Címkék: események hera

A bejegyzés trackback címe:

https://slhungary.blog.hu/api/trackback/id/tr902026712

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.