Egy várva várt pillanat jött el nemrégiben, hiszen a ELTE PPK egyik tanára azon kísérletezik a kollégáival, hogyan lehetne a Second Life-ot felhasználni oktatási célokra. Erről cikkeztem is, és ígértem nektek, hogy ki fogom kérdezni Dr. Ollé Jánost erről, és tapasztalatairól.
Üdvözlöm, tanár úr.
Üdvözlöm, örülök a beszélgetésnek és a megkeresésnek.
Mikor találkozott először a Second Life-fal?
Janos Waldron néven 2008. március 21-én regisztráltam. Sajnos arra már nem emlékszem, hogy hogyan találtam rá.
Mik voltak az első tapasztalatai?
Elég sokáig időztem a kezdők szigetén :-)
Készített-e tananyagot az SL-lel még csak ismerkedők számára? Ha igen, ezeket hol lehet megtalálni?
Nem készült ilyen anyag. Tapasztalatom szerint, hogy ha az SL oktatási helyzetben, tanórán kerül elő, akkor egy rövid 10-15 perces bemutató elegendő ahhoz, hogy a hallgatók nekivágjanak a virtuális világnak. Az alaposabb megismeréshez természetesen ennél lényegesen több időre van szükség, de ennyi elegendő az első SL-ben töltött óra aktív és eredményes felhasználásához. A programkörnyezet, különösen az új változat meglehetősen jól használható, azokban a csoportokban, akikkel próbálgattuk, 20-30 percen belül általában már a tárgyak kialakítását és formálását is saját maguktól felfedezték. Szerintem középiskolások esetén szintén nincs szükség tananyagra, vagy ha igen, akkor a haladó szinten kell kezdeni. Általános iskolások esetén már inkább készíteni kellene.
Tervez-e az ELTE önálló szigetet az SL-ben?
A rövid válasz: IGEN :-) A hosszú válasz: igen, remélem nemsokára meglesz.
Tanított-e már az SL-ben?
Igen. Több kísérleti jellegű órát szerveztünk, ezek egy részének voltak olyan szakaszai, amiben oktatási tevékenység is volt.
Milyen előnyei és nehézségei vannak az SL-ben történő oktatásnak?
Előnyként természetesen említeni kell a valós tértől való függetlenséget, hiszen ez a rendszer egyik alapeleme. A résztvevők motiválására kiválóan alkalmas a változatos környezet és az érdekes tartalmak, illetve a sokoldalú formálás és alakíthatóság. A nehézségek, vagy inkább tanári feladatok szerintem igen hasonlóak a valós térben történő tanításhoz. Például: hiányzik a folyamat reprodukálhatósága, az oktatás egyszeri és megismételhetetlen folyamat. Nem gondolom, hogy SL-ben nehezebb tanítani, inkább úgy fogalmaznék, hogy más jellegű feladatokat jelent a tanítás.
A magyarok közössége is próbálkozott már néhányszor oktatással, melyek rendre kudarcot vallottak. Aláírom, hogy egy baráti társaságon belül nehéz a viccelődés miatt elkezdeni az órát. Mit javasolna az amatőr, képzetlen tanároknak, ha oktatni szeretnének? Milyen fegyelmezési eszközöket találhatunk meg az SL-ben?
Ha a valós térben is jó tanárok, akkor SL-ben sem lesz olyan nehéz. A jó tanításra nincs egyszerű recept, nincs olyan javaslat, ami alapján biztosan sikeres lesz az óra. A fegyelmezés a valós térben történő tanítás során is komoly gondokat okoz és gyakori a kérdés, hogy a pedagógia adjon gyors, egyszerű, "instant" választ arra, hogy hogyan lehet hatékonyan fegyelmezni. Az ilyen egyszerű kérdés hasonlóan egyszerűen szoktunk válaszolni: jól kell tanítani és akkor nem lesz szükség a fegyelmezésre. A fegyelmezés az oktatási folyamatnak egy kényszerből adódó, sokszor nevetséges direkt szabályozás, amire a legtöbbször azért van szükség, mert az indirekt tanári eszközök nem működnek. Ennek egyértelműen az az oka, hogy a tanár rosszul tanított. Rosszul mérte fel a tanulók sajátosságait nem hozzájuk igazodva tervezte meg az oktatási folyamatot, nem gondolta át, hogy mivel fogja őket folyamatosan motiválni az aktív részvételre, nem a helyzetnek és a várható teljesítménynek megfelelő tanulásszervezési formát választott, nem gondolta át megfelelően a saját tanári szerepét, stb. Számos oka lehet annak, hogy kialakul a fegyelmezetlenség, de szinte kivétel nélkül visszavezethető a gyenge minőségű tanári tevékenységre. Ez az SL-ben és a valós térben egyaránt érvényes.
Ön szerint van-e Magyarországon jövője a távoktatásnak az SL-en keresztül? Hogyan látja a mostani hallgatók hozzáállását a témához?
Szerintem van jövője, de ez még távolinak látszik, igaz az információs társadalom gyors változásában a "távoli" csak nehezen megfogható. Az SL-ben történő oktatáshoz alapvető feltétel lenne, hogy a leendő tanulók egyébként is tudják használni az SL-t, nem oktatási céllal és ez számukra természetes legyen. Ez jelenleg elég távoli, a szervezettebb tömegoktatással pedig ettől a ponttól kezdve lehetne érdemben foglalkozni. A hallgatók többsége a kísérleti óráinkon várakozásainkhoz képest elég negatívan állt az oktatás lehetőségeihez, igaz ebben szerepe volt a kísérleti jellegű óráknak is. Szerintem a digitális nemzedékben már nem jönnek elő reflexszerűen azok a vélt vagy valós félelmek, amelyek az SL-ről való gondolkodást árnyalják és az ebben történő oktatás lehetetlenségét mondatják ki a tanulókkal. A többség nem fél attól, hogy az SL hatására vége a világnak, az emberek bele fognak őrülni, tönkremegy a valós életük, elszegényednek, elmagányosodnak, stb. A hallgatók látják a lehetőséget, de ahhoz, hogy ez tényleges is működjön, átgondolt, szervezett, megfelelő tartalommal és tevékenységekkel felépített oktatási környezetek kellenek.
A magyar fiatalok között nem nagyon népszerű a Second Life - ennek több oka is van. Valahogyan mégis népszerűbb világszerte, mint nálunk, még a szomszédos országokban is. Ön szerint hogyan lehetne népszerűbbé tenni a Second Life-ot?
A vertikális jellegű népszerűsítésben nem hiszek, vagyis ha kihirdetjük, hogy ez bizony nagyon jó, akkor azt nem nagyon fogja elhinni nekünk ez a generáció. Érdekes helyszíneket kell felépíteni, érdekes közösségi programokat kell szervezni és egymástól fogják hallani, hogy ez nem is olyan rossz dolog, sőt. Az SL-ben rengeteg a lehetőség, de a környezetet kreatívan kell alakítani ahhoz, hogy ez egy kezdő számára is vonzó legyen. Az SL népszerűsítéséhez még szükséges lenne, hogy más web2-es alkalmazásokkal hatékonyan integrálják. Ha valamit böngészek az interneten, akkor Twitteren azonnal meg tudom osztani másokkal, de néhány kattintással akár a Facebook közösséggel is. Az SL-ben ez még nem adott, a virtuális környezet térképe már a Google Map térképhez hasonlóan használható, de más web2 jellegű, vagy ilyen tevékenységet megalapozó alkalmazások nincsenek integrálva.
Sokan aggódnak amiatt, hogy a Second Life függővé tesz. Ön mit javasol tanulóinak, hogyan használják a Second Life-ot anélkül, hogy bezárják magukat ebbe a világba, és elveszítsék a kapcsolataikat a rokonaikkal, elveszítsék a realitásukat?
Engem kicsit dühít, hogy ha valami olyasmiről beszélünk, aminek köze van a számítógéphez, akkor mindig előkerül a függőség. Ez egy valós probléma, de nem olyan nagy, mint amilyennek gondoljuk, vagy amilyenné tesszük. A könyvfüggőség is érdekes jelenség, de senkinek nincs vele komolyabb baja. A függőség általában rossz hatással lehet az egyén életvezetésére, ebben szerintem az SL, vagy más függőségek között legfeljebb a formában van jelentős különbség. Ha egy felhasználónak megfelelő családi és baráti kapcsolatai vannak, akkor a függőség nem jut el abba a félelmetes szakaszba, amit senkinek sem kívánunk. Az ember valós fizikai szükségletei mindig éreztetik hatásukat és a valós környezetéből nem tud átköltözni az SL-be, ezért ez így leírva ebben a formában, hogy elveszíti a realitását, elég nehezen elképzelhető. Régen sokan elhitték, hogy az Internet majd elmagányosítja az embert. Akik még ezt gondolják, regisztráljanak a Facebookra, vagy számolják össze, hány ismerősük van az Iwiwen, esetleg beszélgessenek Skype-on keresztül egy másik földrészen élő rokonukkal, esetleg közvetítsék élőben, hogy mi történik körülöttük és számolják meg, hogy ezt hányan nézik online és máris meglátják ennek a jelenségnek egy másik oldalát. Szerintem sokkal inkább az a gond, hogy az internetnek köszönhetően az ember nem tud elbújni, nem tud magányos lenni még annyira sem, amennyire lehet hogy reálisan szükség is lenne rá. Ha a felhasználó megfelelő családi, baráti környezetben él, akkor lényegesen kisebb a függőség veszélye.
illusztráció: http://www.nmc.org/macarthur/rheingold-second-life
Utolsó kommentek