írta: Hera Poliatevska
Már tavaly ősszel, a Burning Life-on is feltűnt, milyen divatos építészeti téma lett SL-ben a „Metropolis”-téma,: a ’20-as és ’30-as évek konstruktivista, expresszionista és art deco stílusa egybegyúrva a 20. századból ismerős totalitárius egypártrendszerek szimbólumaival; a hatalom (ironikus) dicsőítésével, a monumentalitás hangsúlyozásával, hangzatos közösségi jelmondatok (ironikus) középpontba állításával. Voltak is építészeti próbálkozások, hogy SL-ben ez a „dieselpunk”-nak is nevezett stílus utolérje népszerűségben a steampunk-ot (a Seraph City például ezzel a céllal épült), de ezek eddig erőtlen próbálkozások voltak.
Jóval nagyobbat üt most a dieselpunk stílus képviseletében a most is épülő és már megnyílt Nem sim: a város olyan, mintha egy ’30-as vagy ’40-es évekbeli totalitárius politikai rendszerben élő közösséget helyezne a jövőbe.
A tervek nagyra törőek, hiszen a Nem egyszerre akar kereskedelmi terület, bérlakásokkal teli lakónegyed és kulturális eseményközpont is lenni. Ennek érdekében bevásárlóközponttól a színházon és lokálon át a lakóépület felhőkarcolókig és művészeti galériáig sok funkcionális épület készült, olyan szerves elrendezésben, hogy valódi város érzetét keltik. Különösen meghökkentő és szép megoldás a város alá, a föld alá épített grandiózus park, a fák felett lebegő üvegsétánnyal; de érdemes megcsodálni belülről a színház épületét is, ahol kifejezetten ízléses art deco belsőépítészetben gondolkodtak.
A város látványvilága és stílusegysége is figyelemreméltó, ritkán látni ennyire egységes stílust egy simen belül, úgy, hogy mégsem egyformák az épületek. A tervező kitalált egy logót, amelyet következetesen végigvezet a városon; kitalált egy szimbolikát, és egy V-vonalvezetést, ami mindenhol visszaköszön; mire végignézzük a várost, a plakátok, szobrok és jelmondatok alapján el tudnánk mesélni, pontosan milyen értékrendben és ideológiában hisz ez a közösség (vagy a politikusok milyen ideológiát akarnak rátukmálni a közösségre J).
A városból mindenesetre harsog az a diadalmas győzelem-érzet, amelyet egy tekintélyuralmi „gondolkozzunk egyformán mindannyian” politikai rendszer a legszebb álmaiban kívánhat magának - az irónia nagyon finoman van jelen minden jelmondat, minden plakát mögött.
Egy rám köszönő V-karszalagos helybeli fiatal hölgytől megtudtam, hogy a város fő designere egy General Yiyuan nevű avatar, aki már az ősrégi Nexus Prime sim egyik fő építésze is volt. Szép váltás a cyberpunk-tól a dieselpunk felé, és egyben arról is árulkodik, hogy ilyen régi tapasztalt építészek látnak még annyi jövőt és fantáziát a Second Life-ban, hogy fel mernek rá építeni egy új várost.
Utolsó kommentek