Érdekes tanulmányba bukkantam a Second Life-fal kapcsolatban. A cikk írója még 2007-ben írta (ekkor volt a nagy médiadömping, még a Frei Dosszié is ismertette a Second Life-ot), de még ma is helytálló. Néhány dolog már nem aktuális - így a szex is vissza van szorulva valamennyire - de minden egyéb ismerős még ma is. A cikket olvasva választ kapunk arra is, miért van az, hogy vagy megszeretik, vagy megutálják...

Az íróról: John Suler a Rider Egyetemen kutatja a kiberpszichológiát, mely az internet hatását kívánja kimutatni pszichológiai értelemben. Vizsgálja a egyéni fejlődést, a kapcsolatteremtési lehetőségeket és a csoportszellem kiépülését is. Tanulmányozási tere nem a Second Life (oda csak kiruccanást tett), hanem a The Palace nevű egyszerűbb felépítésű program - a cikkben sokszor össze is hasonlítja a két programot.
(A fordítási hibákért elnézést kérek, de most először próbáltam meg fordítani valamit a Google Fordító Eszközével)


Second Life, Második esély

Az utóbbi évtizedben a napjaimat leköti a "the Palace" közösség tanulmányozása kiberpszichológiai szempontok alapján, így nem sok figyelmet tudok szentelni az újabb avatar/grafikai világokra, melyek közben kialakultak és sok esetben meg is szűntek.

2007-ben néhány kollégám és újságíró biztatott arra, hogy nézzem meg a Second Life-ot. Az első reakcióm, miután meglátogattam az SL honlapját, hasonló volt, mint régen: ott voltam, megnéztem. Ám amikor észrevettem, hogy az SL nyilvánosságot kapott az összes médiában, és azt hallottam, hogy egy millió ember csatlakozott hozzá, úgy gondoltam, adok neki egy második esélyt.

Szóval letöltöttem a programot és végigvánszorogtam a regisztrációs folyamaton. Szerencsére a telepítés és a regisztráció semmilyen technikai problémát nem okozott nekem és a Mac-nek. Köszönöm Linden Labs. Optimisták: ha megadom a bankkártya adataimat, kapok ingyen 250 Linden dollárt - később rájöttem, hogy ez körülbelül 1 USA dollár. Megígértem magamnak, hogy nem költöm el egyszerre.

A kezdők ismertetőjele: "Ahogyan járnak"

Bejelentkezés előtt, mentálisan felkészültem azokra az eseményekre, amiket egy teljesen ügyetlen newbie-t érhet egy barátságtalan virtuális világban. Jó ötlet volt, szerintem. Eltartott néhány percig, hogy kitaláljam, hogyan mozog az avatárom, és a szó szoros értelmében besétáltam a falakba és a fákba. Az első napokat a tanulásnak szenteltem, hogyan kell mozogni úgy, hogy ne hassak komplett idiótának. Próbáltam, hogyan lehet körülnézni, a környezetemmel interakcióba lépni, és még szórakoztató volt az is, hogy lehet repülni úgy, mint Superman. Az avatar irányítása sokkal bonyolultabb, mint azelőtt a The Palace-ban volt. Ez érdekes kihívásnak tűnt. Még néhány óra elteltével is, amikor azt hittem, elég jól csinálom, egy tapasztaltabb felhasználó, akivel találkoztam Amszterdam SL változatában, megjegyezte, hogy bizonyára newbie lehetek. Amikor megkérdeztem, honnan tudja, azt válaszolta: "A járásodból."

Ekkor fogadtam meg azt a tanácsot magamnak, ahogy később különböző cikkekben is írtam: Ne félj newbie-nak lenni! Fogadd örömmel és humorral. Merj segítséget kérni. És ne lepődj meg vagy döbbenj meg, ha az emberek figyelmen kívül hagynak, vagy ha gúnyolódnak rajtad, mert te egy kezdő vagy. Ez gyakran meg is történt velem az SL-ben.

Jól nézel ki, vagy sem: Az Avatár

Miután uralmat nyertem a mozgásom felett, a következő feladatom az avatárom alakítgatása volt. Ezen funkció sokkal kifinomultabb, mint a The Palace-ban, megtervezni a testalkatot, a frizurát, az öltözködést, és az arc vonásait, mint az emberi test esetében. A kezdeti kísérletek után még mindig úgy néztem ki, mint egy újszülött majom, és a feleségem ragaszkodott hozzá, hogy foglalkozzak többet a ruhám módosításával.

Végül, amint az látható a fenti képen, csináltam egy avatárt, mely úgy néz ki, mint én, bár egy kicsit soványabb és olyan kalapban van, amilyet én soha nem viselnék. Ez is addig nem volt, amig rá nem jöttem, hogyan kell felvenni a kalapot. Bár a múltban képzeletbeli identitást választottam a virtuális térben, most úgy döntöttem, hogy önmagamat fogom alakítani a saját nevemet használva - mivel az SL-ben egy avatár inkább a valóságon alapul, mint a fantázián. Szerintem egy nagyon képzeletbeli avatár rossz választásnak tűnik. Mivel egy kiberpszichológusként kívánom feltárni ezt a világot, jobb, ha egyértelmű, ki vagyok. Még a nevem is tükrözi a valódi nevemet. Sajnos, a regisztráció során ki kellett választani a vezetéknevemet egy listából, mintha csatlakozni kellene egy klánhoz.

Hamar világossá vált, hogy az emberek nagyon komolyan veszik az avatárjukat. A felhasználók sok időt, erőfeszítést és pénzt raknak bele a megtervezésbe. Ez igaz volt a The Palace esetében is, ott is fontos volt, hogyan néz ki. Kevésbé fontos volt az, hogy kapcsolatot tartsanak az emberekkel, de a külsőd bizonyítja a technikai készségedet. Ellentétben a The Palace-szal, szinte az összes avatár emberi alakot ölt, bár ahogyan az emberek használják, ahogyan gondolnak róla, és ahogyan éreznek a saját avatárjukkal kapcsolatban, az nagyon hasonló ahhoz, amit én ott is felfedeztem.

Mit tehetek itt?

Miután létrehoztad az avatárodat, és megtanultál járkálni vele, kérdezd meg magadtól: Most mit tegyek? A Second Life sok tartalommal lett megtöltve, sokkal többel, mint a The Palace, így könnyedén sok időt töltöttem vele, sok olvasással és kísérletezgetéssel. De egy idő után unalmassá vált. Mindenféle helyekre el akartam látogatni. De merre?

Nem volt olyan egyszerű, mint ahogyan azt gondoltam. A megtalálható térképek zavaróak és haszontalanok. A keresőmotor kínál egy listát a népszerű helyekről, de szinte mindegyik "felnőtt" minősítést kapott, és szexuális tartalommal volt megtöltve. Vagy a helyszínen bulikat szoktak tartani. Az emberek táncoltak a Sanctuary Rock-ban, amit lenyűgöző volt nézni. Számos üzletet találtam, ahol az emberek vásároltak az avatárjuk számára, beleértve azt a néhány üzletet is, melyeket a szexuális termékeknek, a szolgáltatásoknak és a nemiszervek számára szenteltek. A szex mindig elad, a valós és a virtuális életben is.

Próbáltam keresni olyan embereket, mint én - professzorokat, pszichológusokat és mentálhigiéniai szakembereket. Néhányan szerepeltek egy könyvtárban, de nem tudtam felkeresni őket. Amikor teleportáltam a helyükre, néhány ember is volt ott, körülnéztek, zavarodottak voltak, mint én, és fel is tették a kérdést: Mit lehet itt csinálni? Elmentem a Reuters-be, abban a reményben, talán találkozhatok néhány újságíróval, de az épület többnyire üresen állt. Amszterdamban néhány ember sétált az utcán, beszélgettek a barátaikkal, vagy csak ott álltak, nézelődtek az utcán, miközben próbálták kitalálni, mi a következő teendő. Akárcsak én. Az is lehet, hogy azok a felhasználók nem is voltak "bent", akiknek mozdulatlan volt az avatárjuk, hanem hagyták, hogy a virtuális testük álljon tétlenül, míg valami mást csináltak a számítógépükön. Sohasem lehet megmondani, hogy egy avatár érez-e valamit.

Egyszer én is próbáltam a repülést egy irányban, keresztül a ködös felhőkön és a kék egen, de egy kicsit ideges lettem, mert eltévedtem, és vártam, talán befutok valami érdekesbe... De nem. Csak még több ég és köd. Aztán, nem voltam benne biztos, hogy mozgok. Visszaestem a földre, próbáltam egy földjelzőt lerakni, bár nem igazán tudtam, mi ez, talán azt jelzi JohnSuler Yue-nak, hogy itt voltam, mintha én is vizsgálnám a Holdat.... Hát nem működött... Ez nem a jó módszere az SL felfedezésének.

Fél tucatnyi területen jártam, beszélgettem az emberekkel, akik voltak annyira kedvesek ahhoz, hogy beszéljenek egy kicsit a "nyilvánvalóan newbie"-val. Volt egy vendor és egy ékszertervező, aki szerette volna megvenni a saját üzletét. Egy elegánsan öltözött nő, aki együttérzett az én newbie státuszommal, és azt mondta, hogy a "barátai" miatt van itt, ezért tetszik neki az SL. Egy fiatal, dögös és hiányosan öltözött avatár, aki hangsúlyozta, hogy "Az SL-ben mindenki több pénzt akar." Voltak néhányan, akik nem angolul beszéltek. Franciául mondtam valakinek, hogy csak egy kicsit beszélek franciául.

Találkoztam egy olyan emberrel, akik tervezi, megépíti és kezeli a saját környezetét. Megemlítettem neki, hogy én egy kiberpszichológus vagyok, és tanulmányozom a virtuális világokat. A The Palace-ban, a műszaki és a vállalati embereknek, akik működtették a dolgokat ritkán érdekelték a munkám. Ezeket a SL srácokat is csak csekély mértékben érdekelték, de ők elfoglalt emberek. Egyikük gyorsan kimentette magát a beszélgetésből, mert vissza kell mennie kódot írni, és azt mondta nekem, hogy kérjek engedélyt a Linden Labs-től, ha itt szakmai kutatást akarok végezni. "Találsz információt a Support részben, a weboldalon." tette hozzá, mielőtt beleütközött a falba, ami megmosolyogtatott, majd elindult a lépcsőn.

Mint egy veterán kiberpszichológus, aki gyakran vitatja meg a kérdéseket az online társadalomtudományi kutatásokról, kiváncsi voltam, mit ír a Linden Labs arról, hogyan tanulják meg az emberek a világukat. Otthagytam az avatáromat, előkerestem a böngészőmet, és elmentem a honlapjukra. Az egyetlen információ, amit találtam, az egy nyilatkozat arról, hogy milyen etikai normákat kell betartani az online kutatásokhoz, valamint egy linket találtam a Linden Labs dokumentumai felé a kutatásokkal kapcsolatban. A dokumentum nem volt ott, de végül találtam egy linket, mely felajánlja a segítséget a külső szakmai szervezeteknek.

Mi az, ami Új?

A Second Life egy lenyűgöző, élvonalbeli virtuális világ rengeteg funkcióval, helyszínekkel, tevékenységekkel, személyekkel és szubkultúrákkal, melyek felfedezésre várnak. Sokan imádják. Ahogy egy emo kinézetű avatár mondta nekem: "Ez függővé tesz."

A felfedezésem során azt járt az fejemben, hogy a játékosok a The Palace-ban gyakran ugyanezt mondták. A legelső kiberpszihológiai cikkem is felvázolta a különböző okokat, hogy miért válnak az emberek rabjaivá az ilyen avatár világoknak. Valójában amíg kóboroltam a Second Life-ban, sokszor déjú vu érzésem volt. Visszatértek az emlékek az emberekről, eseményekről és tapasztalatokról a the Palace-ban töltött első napoktól kezdve. Mivel az olyan bonyolult és összetett, mint a Second Life, feltéve, ha a Linden Labs mindent meg fog tenni a vizuális virtuális környezet fejlesztéséért, az alapvető és lényegi elemei az avatar világoknak nem változott sok mindenben.

Egy nagyon fontos kivétellel. A gazdaságával és a kapcsolatával a valódi pénzzel. Ez egy nagy különbség, jelentős befolyásoló tényezővel. A pénz hatalom, venni és eladni egy újabb nagy motiválási tényező, ami újabb pont a listámban, mely felsorolja az okokat, hogy miért válnak az emberek "rabokká" az online világban. De ami engem illet, a gazdasági kérdések a valós világ elemei, én legszívesebben kihagynám ezt, amikor csatlakozok egy virtuális közösséghez.

És úgy, mint egy kiberpszichológus, komolyabban fogom tanulmányozni a Second Life-ot? Talán, bár ez azt jelentené, hogy több időt kell töltenem a különböző funkciók feltárásával, és mélyebben belemerülnöm a kultúrájába és a szubkultúrákba. Szóval sok érdekes dolgot lehet csinálni a virtuális térben, igen rövid idő alatt.

Hatályon kívül helyezve az én érdekeimet, mint kutató, majd én is a tagja leszek a Second Life-nak, és adok ennek egy második esélyt csakis a móka kedvéért? Talán. A világ lenyűgöző funkciói ellenére, egyet kell értenem azzal, hogy barátokra találni itt valóban nagy lehetőség, és meg is hozza a Second Life értelmét, de időt és erőfeszítést vesz igénybe, hogy új barátokat szerezzünk egy virtuális közösségben. Talán én is meghívom egy barátomat vagy kollégáimat, hogy csatlakozzanak hozzám az SL-ben. Talán meg fog történni az is, hogy be vagyunk csatlakozva egy időben, és így lehetőségem nyílik arra, hogy találkozzak azzal az illetővel, aki válaszolt a neki hagyott üzenetemre.

Addig azokat az ingyen L$-eket el fogom költeni...